Régi győri vendéglők
„Lúdtollas” Csokonai Vitéz Mihály, a költő leszármazottjának írása a régi győri vendéglőkről.
Csokonai Vitéz Mihály is Debrecenben született, akár híres őse, és 1949-ig Győrben élt, szerkesztő, hírlapíró volt. „Lúdtollas” írásai az 1910-es évektől jelentek meg a győri lapokban.
Az alábbi „Lúdtollas” írás 1941. június 8-án jelent meg a Győri Nemzeti Hírlapban.
„Amikor még igazándiba darvadoztak a győriek
A „Ma” mindig leinti a „Tegnapot”, ha visszasóhajtja a cigánypecsenyével bélelt puha fehércipós, negyven krajcáros kedvderítős múltat. Kimindja a szentenciát, hogy az pedig csak mese, kedves „Tegnap” urambátyám. Hát nem mese az édes, kedves „Ma” öcsém uram! Voltanak Győrött jegy- és bevásárlókönyv nélkül való, néha-néha egybelendülő szép napok.
Bizonyosságtevője Simon Feri bátyó, aki közel fészázesztendeig becsülésben kalmárkodott a Széchenyi téren, a csemegeborokkal kapcsolódó gyarmatárukkal, aki is először hozta forgalomba a „puffogós” bort, már mint a gyöngyöző pezsgő bájitalt.
A múlt század hatvanas éveitől a világháború kitöréséig annyi vendéglő, beszálló, de meg kávéház is annyi volt ebben a dunántúli metropolisban, mint sehol másut koszorúba fonódó szép Magyarországon.
Egy borvirágos csokrétába kötöttem Simon Feri batyóval, a már cégérestől együtt eltűnt azon számos kávéházat, amelyekben a tényleg boldogabb, gondtalanabb „Tegnap” sűrűn darvadozott a maga vígasságtételére. Győr történetírója tolla alá adom, mint adalékot, hogy Győr egykor a „kávéházak városa” titulust is igényelte.
Az öreg Lloydban délután a gabonakereskedők, alkuszok talpas poharakból kanalazták a 12 krajcáros feketét, 3 drb kockacukorral, éjjel meg a tekintetes vármegye urai durrogtatták a pezsgős palackokat, Horváth Bálint, a nótás főszolgabíró ablakrepesztő nótaszava kíséretével.
Laszner, Guth, Prüger, Peiszner, Stojber voltak a régibb bérlői.
Híres kávéház volt az Elite a várfal mellé építve. Jogászok darvadoztak benne, öreg urak is szívesen szürcsölgették „ottand” a feketelevest, kéknyelű kvaterkázást követőleg.
A volt Drobni-féle üvegkereskédés helyén, a Korn-kávéházban találkoztak a régi módis iparosok és kalmárok. Éjjel igen zajos élet volt a „Korn”-ban.
Az Erzsébet-kávéház, meg aztán a Fiume-kávéház szintén igen látogatott volt. A Fiuméban mutatták be az első mozgó filmeket.
Az Erzsébet Ott Tivadar, majd Németh Ferenc tulajdonában volt. A Fiuménak Schilling, majd Murlasits, végül Váradi voltak a gazdái. A mai Kocsis-féle divatárukereskedés helyén volt a Reinhalt-kávéház.
A mostani gróf Tisza István-tér szegletén, a Corsó-cukrászda helyén állott a régi „köpködő kaszinó”, vagyis a Korona kávéház, amely arról volt híres, hogy éjjel-nappal nyitva volt, akár mint a tér másik oldalán volt előkelő kávéház, a Kisfaludy.
A „Kispipa” a Teleki és Nefelejts utca sarkán ontotta magából a szivar-cigaretta és pipafüstöt. A Tripoliszban (Teleki- és Bástya-utca sarok) minden éjjel félholtra verték egymást a zsákoló hajómunkások, akik nappal sok pénzt kerestek. A Deák-utca és a Szent István király-út sarkán volt a Krenn, a Deák utcában a Deák-kávéház, a Szent László utcában a Gerő Testvérek helyén Virzigmann.
Újvárosban, az Iparostanonciskola helyén a Palatinus. Ennek a sarok emeleti ablakából beszélt 1848-ban Kossuth Lajos.
Győrszigetben, a Híd-utca elején állt a Velence, a Klétzár-utca elején az Adria kávéház, Nádorvárosban, a Hunyadi-utca helyén a Hechl-kávéház.
Beszállók voltak: Fehérbárány, Szőlő-vendéglő, Vörös-ökör, Zöldfa, Angyal, Három nyúl, Arany bárány, Fehér ló, Rózsa, Szarvas, Szeibeczéder-vendéglő.
Ma két szállodánk és három kávéházunk van. Royal szálloda, kávéház, étterem. Fehérhajó szálloda és étterem, Hungária és Kioszk kávéházak.
Hát igaza van „Tegnap” urambátyámnak, hogy boldogabb volt a Múlt, mint a Jelen.
(Ludtollas)„
