A sétatéri kioszk, 1917-1970


A fejlődő Győr megkapó lendülettel egy látványosságszámba menő ragyogó kultúrépületet produkált az új kioszk épületében.

„Az új  kioszk építése.
A kaszinó és Keller Gábor ajánlata. Milyen lesz az új kioszk ?

Szőke Imre  budapesti műépítész már elkészült a tervekkel. Bizonyos, hogy a kivitel pompás épülettel ajándékozná meg Győr városát s a sziget szépségét érvényesítené
Az új kioszk a Kisfaludy- szobor helyére kerül, a főhomlokzattal az úttest felé néz, úgy hogy az épület a sziget középtengelyében helyeződik el. A stílusa az épületnek biedermeier s pompásan illeszkedik majd bele a folyókkal övezett zöld lombos háttérbe. Az épület emeletén nyer elhelyezést az úri kaszinó. A hatásosan kiképzett lépcsőházból tágas előcsarnokba, innen a nagy 150 négyzetméter alapterületű társalgó terembe jutunk. A társalgóterem intim fülkékkel lesz dekorálva, ehhez, tartozik még a loggia és több nagy terrasz. Az előcsarnokból olvasóterem nyílik három fülkével, nagy és kis erkéllyel. A hallba nyílik a nagy játék és  billiárdterem és öt kisebb-nagyobb játékszoba.”  (Győri Hírlap, 1916. 04. 11.)

1917. november 11-én  nyitotta meg Keller Gábor a közönség számára a kávéház helyiségeit, melyről így írt a Győri Hírlap, 1917. 11. 10-i száma: „Az új kioszk megnyitása. Holnap délben megnyílik az új kioszk, Győrött e speciális nemben a harmadik. Az első a szó szorosabb értelmében vett icipici kis török stílű kioszk volt. Egy alig hat asztal befogadó képességű üvegfalas helyiség, félkörben nyitott terasszal és előtte kis kerttel. Azután eltávolították a kertet és helyette a kioszk mögött nyitottak újat, amit a forgalom emelkedése arányában bővítgettek szinte lépésről-lépésre, míg végre megépült a ma bezárt kioszk. Máday Sándor bérlőé volt az érdem, hogy megépült, ő vállalta a létesítési költség amortizációját bér gyanánt. A kioszkot néhai jó Hets Antal mérnök, az akkori győri társaság előkelő kedvelt tagja tervezte, mint a favázas építkezés mutatja, ideiglenes rendeltetéssel,, hogy a város fejlődése rendjén kiválthassák. A nyári tartózkodásra szánt kioszkból bátor bérlője téli- nyári kávéházat csinált. Húsz évig teljesített szolgálatot a második számú kioszk, de már a háború előtt készültek tervek kibővítésére vagy egy újra, mert a ma lezárt kioszk már évek óta kényelmetlen és elégtelen. Megint a bérlő, Keller Gábor jött segítségre, felajánlva a mai bérösszegen fölül a létesítési költség 18 éves amortizációját évi bér -gyanánt. Ezen előzmények után és alapján épült meg a díszesen kiképzett, stabil jellegű új kioszk, megoldva egyúttal harminc esztendős problémát és tervezést, a kaszinó elhelyezését. A város nagyon jó üzletet csinált, az eddigi kioszk évi 2500 kor. bérösszegén fölül kapott egy díszes és jövedelmező objektumot. Hogy az épület mennyire szép, azt nem kell magyarázni, olt áll állandó közszemlén. Belül épp oly stílszerű, művész Ízlésű, elegáns és tágas. A kávéház. maga is bízvást elfogadható klubnak, aminthogy közönsége is Így alakult az idők folyamán. Ennek a győri új látványosságnak építő, kitervező és végrehajtó művésze Szőke Imre budapesti műépítész, aki remek munkál végzett, magával az építéssel pedig minden nehézséget leküzdő kitartásról tanúskodó emléket állított hírnevének.”

A Nemzeti Újság Győrről szóló mellékletében megjelent kép a kioszkról, 1920-as évek eleje.

A kávéház (képeslap, postabélyegzés 1919)

A kioszk rádióterme (képeslap Békefi Péter gyűjteményéből)

A kioszk kerthelyisége (képeslap Németh Vilmos gyűjteményéből)

Sörszállítmány érkezik a kioszkba (forrás: Starits Zoltánné)

A kioszk a Rába-híddal (Képeslap Komondi Miklós gyűjteményéből)

A kioszk és a Park étterem Újváros felől, 1932  (képeslap Békefi Péter gyűjteményéből)

KIOSZK bőröndcímke

A kioszk 1940-ben (képeslap Békefi Péter gyűjteményéből)

A második világháború alatt az épület megrongálódott. Kijavítása után újból vendéglő lett belőle, majd egyebek között a Kisfaludy Színház kamaraszínháza kapott benne helyet. Emeletén a Megyei Könyvtár tevékenykedett évekig.

A könyvtár olvasóterme a kioszk emeletén (Győr, képeskönyv, 1965)

A kioszk 1950-ben (fortepan_79937 / UVATERV)

Az 1959-ben kiadott képeslap hátulján az épület Kamara Színház néven van feltüntetve (A képeslapot Várhegyiné Anci küldte, köszönjük)

A ’60-as években már elég rossz állapotban volt (kép: Pirityné Eszter)

A szakemberek 1965-ben megállapították, hogy az épület állaga egyre romlik, ezért szükséges a lebontása. 1970. májusában bezárták és augusztusban elkezdték lebontani az épületet.

„Helyet az újnak” (Kisalföld, 1970. 08. 07.)

„Mellékesen jegyezzük meg, a bontását csak úgy tudták elvégezni, hogy a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok robbantották szét az épületet”  (Kisalföld, 1971. 07. 18.)

Az új kioszk (Jereván étterem) megépüléséig évek teltek el, addig üresen állt a terület, csak egy kis játszótér volt ott.

Krisztina Fritscher fotóján jól látszik az üres terület

A Radó-sziget egy 1975-ös légifotón

Kapcsolódó bejegyzés ITT

A Győri Hírlap újságcikkei a DRKPMK helyismereti gyűjteményéből származnak.

A Győri Szalon írása a kioszkról ITT olvasható

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

3 hozzászólás

  • GERGELY mÁRTA
    2019-01-21 at 19:52

    NAGY ÖRÖMMEL LÁTTAM A SZÉP FOTÓKAT!!!! AZ ÉN FIATALSÁGOM IDEJÉN NAGYON KEDVENC HELYÜNK VOLT!!!!! A CSODÁLATOS KERTHELYISÉG JÓ ZENÉVEL !!!!! USZODA UTÁN KELLEMES SZÓRAKOZÁST NYÚJTOTT EGÉSZ NYÁRON!!!!!!!
    KÖSZÖNJÜK . JÓ VOLT VISSZAEMLÉKEZNI, NOSZTALGIÁZNI .

Szólj hozzá!

egy × 1 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját