Árpád út – Deák út sarok


Az Árpád út – Deák út sarkon, az egykori „Győri Rövid és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat”, – korábban  „Mátrai”,  „Rozs”,  majd „Schuch”  vendéglő – helyére épült 1960-ban a RÁBA filmszínház.

A Mátrai-vendéglő

Mátrai István 1909-ben nyitotta meg vendéglőjét a Deák Ferenc (Aradi vértanúk) úton. 1929-ben kerthelyiséggel bővített, ahol Pusztai Lajos cigányzenekara játszott.

Mátrai István vendéglője

Rozs-étterem

1935. május 1-től Rozs Gáboré az étterem, majd 1941-ben Schuch Ferenc tulajdonába kerül.

Rozs étterem

Az államosítás után megszűnt mint vendéglátóhely. Az épületet a  Győri Rövid és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat Konfekcióosztály kapta meg.

Győri Rövid és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat az Árpád út – Aradi vértanúk u. sarkon
Az Aradi vértanúk – Árpád út sarok az ’50-es években

A RÁBA mozi

1958. április 21-én kezdték meg az építkezést a lakóépületekkel együtt a GYÁÉV kivitelezésében. 1960. november 6-án tartották az átadási ünnepséget

Utolsó simítások

A „Győri Rövid és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat”, – korábban  „Mátrai”,  „Rozs”,  majd „Schuch”  vendéglő – helyére épült 1960-ban a RÁBA filmszínház.

A „Rozs étterem” képeslap Németh Vilmos gyűjteményéből való.

A „Mátrai István vendéglője” képeslap Békefi Péter gyűjteményéből való.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

Szólj hozzá!

egy × három =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját