A Hungária kávéház


1860. augusztusában nyitotta meg kávéházát Limbeck Ferenc a Fehérvári (1893-tól Baross) út 23. sz. alatt.

A hetvenéves Hungária.

A 19. század második felében, 1860-ban, Limbeck Ferenc neves asztalosmester egy nagyarányú, asztalosmühelyt nyitott a Fehérvári-, jelenleg Baross-úton. A rendkívül népszerű Limbeck azonban csakhamar letette a gyalut és 1861-ben az asztalosmühelyt átalakította —- kávéházzá. A Limbeck-kávéház csakhamar riválisa lett az akkor már negyedszázad óta fennálló Auer-kávéháznak. – írta a Dunántúli Hírlap 1930. 05. 03-i száma.

A Fehérvári utca 1856-ban (Habsburg Birodalom – Kataszteri térképek, https://maps.arcanum.com/)


A valóságban 1860. augusztus 26-án nyitotta meg Limbeck Ferenc a győri korzón, a Fehérvári utcai saját ingatlanán fényes kávéházát. A házban már korábban (1857-től) is kávéház működött, melyet Reinelt Manó bérlő üzemeltetett.

A nyitásról így írt a Győri Közlöny 1860. 08. 30-i száma:

Limbeck Ferencz urnak vasárnap megnyitott fehérvári utczai kávéházában ismét egy uj gyülhelyet nyert a közönség. Ha nem is említjük a fényt, melylyel a kávéház oly pazarul földiszittetett, ajánlatossá teszi azt már csak nagysága is. Van benne öt tekeasztal s számtalan játék- vagy társalgásra szánt fehér márványasztal, csak az nincs meg benne, a mit legjobban szeretnénk, t. i. teljes száma a magyar lapoknak. Nem látjuk szükségét 3—4 német politikai s ugyanannyi élczlapnak. Szemeljenek vagy szenteltessenek ki közölük egyet s a többiek árát fordítsák magyar lapokra, mert az mégis csak szégyen, hogy egyetlen egy magyar divatlapot nem találunk kávéházainkban, a szaklapokat vagy tudományos folyóiratokat pedig hírből sem ismerik. Valóban ideje, hogy kávésaink a magyar öltöny mellett a magyar irodalomra is több gondot fordítsanak. Ez észrevételünk nemcsak Limbeck urat, de kávésaink mindegyikét illeti. Általában óhajtanék, hogy inkább az irodalom pártolásában versenyeznének, mint az oly hamar múló pazarfényben”

Az újságírói „dorgálás” hatott, így a Limbeck kávéházban szeptembertől már 11 magyar, és 21 német lap állt a közönség rendelkezésére.

November végétől a 8. dzsidásezred zenekara adott zenés estét minden szerdán és szombaton.

Győri Közlöny, 1860, 11. 25.

1861. májusában, a kávéház nagytermében nagy ünnepség keretében leplezték le a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István arcképét. Az ünnepélyen Farkas Miska játszott el a Szózatot nagy közönség előtt.

Limbeck Ferenc 1861. október 17-én, 39 évesen elhunyt. Özvegyétől Urner Ferenc vette át a kávéház vezetését.

Győri Közlöny, 1862.08.31.

1865. októberében Vierzigmann Károly, majd három év múlva özv. Limbeck Ferencné született Góger Anna vette át a tulajdonjogot a kávéház felett, melyet felújíttatott és 1868. október 25-én nyitott meg.

„Vasárnap f. hó 25-én lesz a Limbeck-féle kávéház ünnepélyes megnyitása ujonan díszítve és nagyszerűen felszerelve az özvegy tulajdonosné által, mely alkalomkor Vörös Jancsi zenekara fog működni. — E kávéház nemcsak tágas és kényelmessége által ritka a maga nemében, — melyet a jövö hóban a légszeszvilágitás elkészültekor hatvan láng fog esténként kivilágítani, — de az által is: mert oda 67 bel- és külföldi hírlap, harmincz egy nehány röpirat jár. A tekézni kedvelők pedig azon előnyben részesülnek, hogy az árak estve is azok, mik nappal lenni szoktak; ugyancsak ott találni Győrölt az elsö lukak nélküli franczia garamból teke-asztult. A kávé, thea s egyébb szörpilalok a legfinomabb minöségüekböl szolgáltatnak , szóval a tulajdonosné által legfőbb gond fog arra forditalni, hogy azon helyiség, mely eddig is a nagy közönség kedvencz mulató helye volt, ezután is az maradjon, — ugy hiszszük, fölösleges a közönség figyelmébe e mulató helyiséget ajánlanunk.” Győri Közlöny, 1868. 10. 25.)

Hírdetés a Győri Közlöny 1868. október 29- számában

1875. március 7-én, a Limbeck kávéházban a helyiség teljes és fényes kivilágítása mellett Farkas Miska közkedvességű nemzeti zenekara New Yorkba elutazása előtt ünnepélyes búcsúestélyt rendezett, mely alkalommal az egész társaság ugyanazon magyar nemzeti díszöltönyben lépett fel, amelyet New Yorkban is viseltek.

„Limbeck kávéháza Győrött.
Tisztelettel figyelmeztetik a n. é. közönség, miszerint Limbeck kávéházában a fagylaltok készítése ma, azaz május hó 16-án megkezdetett.
A fagylaltok a legfinomabban és legtisztábban állíttatnak elő és készítésüknél soha semmi-féle egészségtelen aetheres olajok és festékek nem használtatnak.”
(Szabad polgár 1875. 05. 16.)

1876. április 1-től Buchberger József a kávéház új bérlője.

Jelentés az átvételről (Győri Közlöny, 1876.03.30.)

1877. májusában egy sörözővel bővül a szórakoztató komplexum, 1878-ban felújítják, 1879-ben új bérlő, Biringer Miksa személyében.

Kávéházi jelentés (Győri lapok, 1879. 09. 27.)

1882-ben Biringer úr is feladta a vendéglői bérletet. Távozása után ifj. Limbeck Ferenc vette vissza az üzletet. Ekkor a kávéház már több mint 100 lap járatásával büszkélkedhetett.

A kávéházba járó hírlapok (Garabonciás, 1882.03.26.)

1882. augusztus 20-tól Hungária kávéház néven működött a vendéglátóhely.

Hírdetmény a névváltoztatásról (Garabonciás, 1882. 08. 20.)

1890. márciusában Kuster Géza, a kávéház főpincére veszi át az üzletet. A Győri független újság terjedelmes cikkben írt az átvételről.

„A „Hungária-kávéház“.

Ki ne ismerné, vagy legalább nem hallotta volna említeni városunkban a Hungária kávéházat, mely csodálat tárgyát képezi a fővárosiak előtt is és melynek hírét egész Magyarországon terjesztették. Eltekintve a helyiség diszességétől, kényelmétől és nagyságától, a kávéházi rend az, mely a legméltóbb elismerést érdemli. Délután a feketénél minden vendég már helyén találja a leibzsurnalját; mert megjegyzendő, hogy majdnem minden vendégnek megvan a maga mindennapi szokott helye és naponkint száznál több lap jár a kávéházba. Soha vendég helyét vidéki által elfoglalva nem találja; mert erre ügyel a kávés, aki inkább elmeneszt 100 futó vendéget, mint egy állandót. Délután 1–3 óráig a kávéház valóságos olvasóterem, mely ben soha egy hangosszó nem hallatszik. Bor vagy sör sok pénzért sem kapható. Zaj vagy lármás disputa nem hallható, mert a szerencsejáték a helyiségből teljesen ki van zárva.
Éjfélkor záróra s ez még vásárkor is szigorúan betartatik. Így hozta be a rendet a Hungáriába a tulajdonos, Limbeck Ferencz, aki a legrokonszenvesebb emberek egyike. A kávéház 1860 ban nyílt meg s megnyitás előtt is már díszes vendégsereget fogadott be, midőn Haubner Máté evangélikus püspök tiszteletére, ennek beiktatása alkalmával díszbankett rendeztetett. A kávéházat, rövid megszakítással, mindig a tulajdonos vezette és legutóbb is 8 év óta szakadatlanul működik. Limbeck Ferencz a magyar népdaloknak rendkívüli barátja s mint országszerte ismeretes, ő gyűjtötte össze azon több ezerre menő magyar népdalt, melyek közül az ő szerkesztése mellett a „Magyar Dal-Album“-ban 1200 dallam zongorára és ezeknek megfelelő közel 5000 dalköltemény a „Magyar Daltár“ban megjelent. Megjegyezzük, hogy mint zeneszerző is tevékenykedett, amennyiben a „Dal Albumában közel 100 saját szerzeményű dala foglaltatik. Limbeck Ferencz mint emberbarát is ritkítja párját.

Limbeck Ferenc (Limbay Elemér)

Soha Bécsből vagy külföldről semmit nem rendel, amit Magyarországon, de még Budapestről sem azt, amit Győrött kaphat. Erről a győri kereskedők és ipárosok tudnának sokat beszélni. Az irodalomnak ritka lelkes pártolója, minek bizonysága, hogy kávéházában a helyi lapok munkatársai számára külön íróasztalokat rendezett be, s mondhatjuk, nem egy czikkünk készült ezen kávéházi asztalunknál, hová a legtöbb adatokat hozzák. Mindezek mellett Limbeck szerény minden affectatio nélkül s meglehet, az itt nyilvánosan elmondott valóságokért megneheztel reánk, de hiszen mi is neheztelünk, hogy bennünket a tegnapi naptól kezdve elhagyott. Ugyanis a tegnapi nappal Limbeck Ferencz egészségi tekintetből az üzlettől egy időre megvált s azt több éven át volt főpinezérének Kuster Gézának adta át. A „Hungária“ vendégei, amily szomorúan vették a regi tulajdonos távozását, époly szives örömmel fogadták az újat, akiben mesterének, Limbeek Ferencznek méltó utódját üdvözölte mindenki. A kávéházi rend a tulajdonosváltozás által a „Hungáriába» változni nem fog, mert mindenben a régi marad, részünkröl a kávéház fiatal, törekvő uj tulajdonosát őszintén üdvözöljük, mivel ugyanazt teszszük, amit több százra menő vendége megtett. Egyebekben pedig utalunk a lapunk mai számának hirdetési rovatában foglalt értesítésre.” (1890. 03. 02.)

Átadás – átvétel (Győri független újság, 1890. 03. 02.)
A Hungária kávéház kerthelyisége (Képeslap, pb. 1907)

A Hungária kávéház kerthelyisége (Képeslap)


1906. decemberében Kuster Géza meggyengült egészségi állapota miatt abbahagyta a venéglátói szakmában gyakorolt tevékenységét. A Hungária kávéház vezetői beosztását átadta Aczél Miksa úrnak, a Kisfaludy kávéház bérlőjének.

A Hungária kávéház (Kép forrása: Kuster László)

Kuster Géza 1910. november 1-től ismét a saját kezelésébe vette a kávéházat, de egy év múlva váratlanul elhunyt. Az üzletet felesége vitte 1913-ig, majd átadta vejének Bognár Mihálynak.

1930. május 1-től Kuster Emil veszi át a kávéház üzemeltetését.

Dunántúli Hírlap, 1930. 05. 03.

„A hetvenéves Hungária.
Új gazda Győr legrégibb kávéházában.
A múlt század másodük felében, 1860-ban, Limbeck Ferenc neves asztalosmester egy nagyarányú, asztalosmühelyt nyitott a Fehérvári-, jelenleg Baross-uton. A rendkívül népszerű Limbeck azonban csakhamar letette a gyalut és 1861-ben az asztalosmühelyt átalakította —- kávéházzá! A Limbeck-kávéház csakhamar riválisa lett az akkor már negyedszázad óta fennálló Auer-kávéháznak. — Limbeck Ferenc fiai nem léptek atyjuk örökébe.
Az egyik jónevü zeneszerző lett, a másik pedig bírói pályára lépett.

A kávéházat negyven esztendővel ezelőtt, a szakmában eminens készültségü Kuster Gézá vette át, aki az egész Dunántúlon, de a Győrbe sereglett gabona- és lókereskedök, a győri híres országos vásárokra jövő földbirtokosok révén szülte az egész országban ismert kávéházát, a rohamosan nagyvárosiasodó Győr igényeinek megfelelően többször átalakíttatta, gondos figyelemmel kedves és kényelmes otthonná varázsolta, szigorú üzleti elve lévén a legfigyelmesebb és legjobb kiszolgálás.
Ezt a negyven esztendő óta a Kuster-család tulajdonában levő kávéházat vette át május elsején néhai Kuster Géza legfiatalabb fia: Kuster Emil, évek óta fizető-főur volt, a sógora által bérelt ezen patinás hírnevű kávéházban.

Kuster Emil, aki hosszú éveken át nemcsak itthon, hanem belföldi nagyobb városokban is a legelőkelőbb szakmabeli üzletekben dolgozott, mint kiváló készültségü szakember tért vissza szülővárosába. Kuster Emil, a Hungária-kávéház kedves, rokonszenves, intelligens «Emil» főura, most letette a «táskát» és tuladonosként örökébe lép az édesatyja által szilárdan megalapozott, leglátogatottabb, legszebb győri kávéhéznak. Az úri közönség meleg szimpátiája fogadja őt ebben a minőségében.
A bizalomra Kuster Emil minden tekintetben rászolgált. Nemcsak örökébe lép az édésatyjának, de annak üzleti elvei szerint is akarja vezetni Győr legrégibb kávéházát, hogy mint a nagypapáknak egykoron, úgy a jelenben és a jövőben az unokáknak is második kedves otthonuk, kellemes szórakozóhelyük legyen a — Hungária! Erre pedig garanciát nyújt Kuster Emik nobilis úri személye, aki máris meglepetéssel kedveskedik a Hungária úri közönségének. Skerült leszerződtetnie a fővárosi közönség kedvencét, Rigó Jancsi hires cigányprímást, kitűnő zenekarával, mely csütörtökön este mutatkozott be a Hungária kényes ízlésű közönségének. Mondanunk sem kell, hogyl a valóban művészi együttesnek, Rigó Jancsi bandájának óriási sikere volt. A zsúfolt kávéház előkelő közönsége melegen gratulált Kuster Emilnek a nagyszerű zenekarért.
Mi is melegen gratulálunk és minden jót kívánunk a mi volt Emil főurunknak, jelenbéli Kuster Emil kávéháztulajdonosnak.”
( Dunántúli Hírlap, 1930. 05. 03. )

A Hungária kávéház (Kép forrása: Kuster László)

1948-ban államosították a kávéházat, és Szabadság, majd újra Hungária étteremként üzemelt bezárásáig, 1964. november 15-ig.

A Hungária (Szabadság) étterem 1950 körül
A Hungária (Szabadság) étterem 1950 körül

„November 15-én bezár a Hungária

Győrött, a Lenin út 23. szám alatt lévő Hungária étterem már régóta korszerűtlen körülmények között működik . A napokban szakértő bizottság szállt ki a helyszínre és megállapította, hogy az étterem elavult, az üzemeltetéséhez szükséges technológiai feltételék nem megfelelőek, az egészségügyi és szociális körülményeknek sem felel meg. Az étterem nyitvatartása eddig is csak szükségmegoldás volt. Magának az épületnek a műszaki állaga rossz, tetőzete életveszélyes. Felújításának nincs értelme, mert nagyon sokba kerülne és az épülettömb a modern városkép kialakítása miatt úgyis lebontásra kerül.
A Hungária Étterem november 15-én bezár. Az ott étkezők részben a KIOSZK ideiglenesen átalakított éttermében, részben a város más vendéglőiben étkezhetnek.”
(Kisalföld, 1964. 10. 23.)

A Hungária-tömb bontása 1966-ban

A bezárás után kb. egy évig a Győr-Sopron Megyei Iparcikk-Kiskereskedelmi Vállalat 37-es számú bútorboltjaként működött.

1966-ban lebontották a Hungária-tömböt, helyén 1969. decemberében megnyílt a Kultúrcikk áruház és az új Hungária étterem.

Források:

Torma Attila: Régi győri szállodák, vendéglők, kávéházak… Turizmus és vendéglátás (1850-1950)

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér digitális könyvtára: https://edok.gyorikonyvtar.hu/

Limbeck Ferencről bővebben a Győri Szalon cikkében

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

17 − 2 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját