Hidak a Rábán és a Rábcán

Az 1890-es évek elején egyszerre négy hidat (hármat a Rábán, egyet a Rábcán) építtetett a város 300.000 forint költséggel.

A Győri Közlöny, 1894. 10. 25-i száma megírta a hidak történetét:

„A hidak városa.
Győr, október 24-én.
(Z.) Városunk sajátos, három folyó közé beékelt s azoktol átszelt fekvése, kereskedelmének és forgalmának egyre növekvő élénksége s az ezekből származó fokozottabb igenyek érlelték meg közúti hídjainak létesitését. A mostani díszes hidak helyén rozoga fahidak álltak, melyek inkább akadalyai, mint eszközei voltak a közlekedésnek, s melyek a nyolcvanas évek végén már-már a járókelők életét és testi épségét is veszelyeztették. A legfőbb mértékben szükségessé vált tehát új hidak fölállításáról gondoskodni. Az intező körök kezükbe is vették az ügyet s ma hosszas huza-vona s számos viszontagság után közel egymáshoz négy díszes közúti vashíd emelkedik városunk területén. Ezek körül kettő, a hosszúhíd és a sétatéri nagy híd a Rába főágát, egy a sétatéri kishíd az ármentesítő Rába-csatornát és egy a szigeti híd a Rábcát hidalja át.

A hosszuhíd háromnyílású, míg a többi három híd csak egy-egy nyílással bír. Ennek megfelelőlen a hosszúhíd háromíves, míg a többi hidat csak egy-egy hatalmas ív tartja. A sétatéri nagyhíd kivételével az összes hidak gerendás vasszerkezetüek, míg ez utóbbi függő ívhid nyitókészülékkel a Rábán netán közlekedő nagyobb hajók számára. Az összes hidak — tán a hosszúhíd kivételével, mely keskenynek bizonyult s túlságosan alacsony íveivel a szemre sem tetszetős — kiválóan sikerültek s esztétikai szempontból sem esnek kifogás alá.
Főleg áll ez a három egynyílásu hídról, melyek egymás közvetlen közelében állanak s hatalmas ívéikkel impozáns látványt nyújtanak, a nélkül, hogy — a mitől tartani lehetett — a nehézkesség és esetlenség benyomását keltenék. A város mindent elkövet, hogy a hidak környékét ezek díszének megfelelőleg csinosítsa, s annyi már ma is látszik, hogy épen a hidak környéke lesz a város legszebb része.
Ma, midőn a nagy áldozatok árán emelt díszes hidak negyedikét is átadják a forgalomnak, nem tartjuk fölöslegesnek főbb vonásaiban e fontos közlekekedési eszközök történetét adni.

A hidak története.
A hidak története a nyolcvanas évek végén merült fel s az eszme a város 1889. évi június hó 13-án tartott közgyűlésén öltött konkrét alakot. E közgyűlés ugyanis kimondta, hogy a sétatéri hidakat illetőleg az egy híd eszméjével szemben a kettős hídirány tartandó fönn. Határozatilag kimondotta továbbá e közgyűlés, hogy a sétatéri hidak, valamint a szigeti Rábca-híd vasszerkezettel, ellenben a hosszúhíd keményfa-szerkezettel építendő. Az építés időrendjét a közgyűlés olykép állapította meg, hogy először a hosszuhíd építendő meg s csak azután kerüljön a sor a sétatéri hidakra és a Rábca-hídra. Az 1889. év december hó 30-án tartott közgyűlés tárgyalás alá vette a hosszúhídnak időközben elkészült terveit és költségvetését s azokat elfogadta.
E tervek szerint a fából építendő hosszúhíd 46,000 frtba került volna, melynek fedezetét a Rábaszabályozó társulat által hídépítési célokra befizetett 52,000 frtnak nagyobb része képezte volna. A belügyminisztérium azonban nem hagyta jóvá e határozatot, s azt javasolta, hogy a hosszúhíd mintegy 86,000 forint költséggel függőíves vasszerkezettel létesíttessék. Az 1890. év május hó 29-én tartott közgyűlés e rendelet ellenére újból fölirt a minisztériumhoz, föntartva előbbi határozatát. Időközben a kiküldött hidügyi bizottság a sétatéri hidak és a Rábca-híd terveinek elkészítésével megbízta Faheteházy János államvasúti főmérnököt s e terveket az ugyanazon év december 2-án- tartott közgyűlés elfogadta. Az összes hidaknak beleértve a hosszúlídnak már élőirányzott 46,000 frtnyi költségét — költségei e közgyűlésen 300,000 frtban állapíttattak meg. Az összeg fedezésére rendelkezésre állt a Rábaszabályozó társulat 52,000 frtja s ennek kamatai, a többi 240,000 frt kölcsön utján lett volna fedezendő. Ugyane közgyűlés megváltoztatta a hidak építésének sorrendjét is, amennyiben határozata szerint előbb a sétatéri hidak és a Rábca-híd lettek volna fölepítendők és csak ezek elkészülte után a hosszúhíd.

I. A hosszúhíd.
Ezalatt leérkezett a városhoz a belügyminiszter leirata, mely a hosszúhídnak faszerkezettel való megépítését jóváhagyta. A kiírt pályázat azonban meddő maradt. Mindössze két ajánlat érkezett be; mindegyik túllépte az előirányzatot s technikai szempontból sem felelt meg. A beérkezett ajánlatokból arra lehetett következtetni, hogy a hosszúhíd ugyanazon költséggel felében, sőt egészen is előállítható vasból. Az 1891. ér junius hó 1-én tartott közgyűlés tehát újból elrendelte a pályázat kiírását, most a faszerkezet mellett más tetszés szerinti anyagra is.
Időközben a miniszter megváltoztatta a hidak építésének sorrendjét, s elrendelte, hogy első sorban a hosszúhíd építendő újra. Az 1891. év augusztus hó 31-én tartott közgyűlésen a város döntött a hosszúhídra beérkezett pályatervek fölött s Gregersen Miklós vállalkozó alternatív terveit fogadta el. Ugyancsak e közgyűlés a hosszúhíd költségeire 72,000 frtnyi összeget irányzott elő, beleértve ebbe a víz- és légszeszvezeték elhelyezésének költségeit s az előre nem látottakat is, mely összeg részben kölcsön útján fedezendő. Az építést Gregersen Miklós vállalkozó 1891. szeptember hó 12-én tényleg meg is kezdte s december 19-éig folytatta, ekkor azonban a kedvezőtlen időjárás miatt a munkálatokat abban kellett hagyni. A város a vállalkozóval olynemü megállapodásra jutott, hogy a hid 1892. évi szeptember hó 1-ével a forgalomnak átadható legyen. A híd ez időre el is készült s a nyomban megtartott műszaki fölülvizsgálás konstatálta, hogy az a tervek pontos betartásával készült. A sikeresen kiállott terhelési próba után a hidat szeptember hó 22-én átadták a közforgalomnak.

II. A sétatéri hidak és a szigeti híd.
A szigeti és a sétatéri hidakra az 1892. évi junius hó 20-án megtartott ajánlati versenytárgyaláson 8 ajánlat érkezett be. Miután ez ajánlatok a kereskedelmi minisztérium által műszakilag fölűlbiráltattak, a város 1892. augusztus hó 23-án tartott rendkívüli közgyűlésén a szigeti, valamint a sétatéri kishídra vonatkozólag Gregersen G. és fiai cég ajánlatát fogadta el s nevezett céget utasította az építésnek haladéktalanul való megkezdésére. A sétatéri nagyhídra vonatkozólag a közgyűlés a Gregersen-féle ajánlathoz mellékelt Maurer- féle terveket fogadta el s az építéssel ugyancsak a Gregersen G. és fiai céget bizta meg.
E közgyűlési határozatot azonban a belügyminisztérium megsemmisítette s elrendelte, hogy Schlik és Gregersen vállalkozók közt újabb zárt ajánlati versenytárgyalás tartandó. E leiratot a város november 18-iki közgyűlése tárgyalta s elrendelte a két cég között a versenytárgyalást oly kikötéssel, hogy az esetben, ha a nyertes a Schlik- féle vállalat lenne, tartozik a Gregersen cégnek már teljesített munkáját és beszerzett anyagkészletét műszaki becsű alapján megváltani. A nagyhídra nézve pedig azt határozták, hogy a híd terveire a Maurer-féle terv alapelveinek szemmeltartásával új pályázat irassék ki.

A közgyűlésnek ezen határozatát a belügyminisztérium újból megsemmisítette, főleg azon indokolással, hogy az említett kikötés folytán az újabb pályázat illuzoriussá s a Schlik-cégre lehetetlenné van téve.
E miniszteri rendelet ellen a város 1893. évi február hó 10-én tartott közgyűléséből fölírt a minisztériumhoz, föntartván előbbi határozatát. A hidak ügyét ezenfelül küldöttség is támogatta Hieronymi belügyminiszternél.

A Rábca-híd története:

Erre a miniszter 1893. évi 31,171/III. — 5. sz. leiratában tekintettel a hidak fölépítésének sürgősségére és figyelemmel a szigeti hídnál előállt sajátos helyzetre, kijelentette, hogy abban az esetben, ha a város közönsége egy újabb közgyűlési határozatban kimondaná, hogy a sétatéri nagyhidat a Maurer-féle tervek szerint kívánja kiépíttetni s az építkezéssel a Gregersen-céget fogja megbízni olyképen, hogy az összes hídépítési munkálatokat 182.000 frtnyi átalányösszegért teljesítse, föltéve, hogy a föltételeket nevezett cég is elfogadja, a hozandó határozatot jóvá fogja hagyni.

Az 1893. május hó 12-én tartott kőzgyülés e leiratot egész terjedelmében elfogadta s az összes hídaknak — beleértve a hosszúhídat is — költségeit 241,000 frtban irányozta elő. Az összeg beszerzése céljából a Győri I. takarékpénztárnál kölcsön veendő föl, mely azonban később beolvasztandó a nagy kölcsönbe.
Még nehány közgyűlésen került szóba az ügy s az 1893. október 12-iki közgyűlés megváltoztatta a nagyhíd fölhuzókészülékének szerkezetét, mi kormányhatósági jóváhagyást is nyert. Így el lévén hárítva az akadályok, a vállalat haladéktalanul megkezdte az építési munkálatokat.

A szigeti Rábca-híd építését tudvalevőleg 1892. évi szeptember hó 1-én kezdték meg, a jóváhagyás késése miatt azonban szünetelnie kellett s csak 1893. július havában kezdték meg újra. Októberben befejezték a munkát s miután a híd a próbaterhelést kiáltotta s a helyszíni és szakértői szemle október 18. és 19-én megejtetett, a hidat nyomban atadták ra forgalomnak.

A sétatéri nagy- és kishíd munkálatait 1893. évi május hó 15-én adta át a polgármester a vállalatnak s az az alapozási munkálatokat a sétatéri kishídnál meg is kezdte s a tél beálltáig folytatta. Tavasszal folytatták a munkát, s a kishidat a nyár elején próbálták ki. A nagyhíd most készült el s azt holnapután fogják a terhelési próba megejtése után átadni a közforgalomnak.„

A Győri Hírlap tudósítása a Sétatéri nagyhíd átadásról: