Kisfaludy utca 2. -a Vigadó


Az utca régi neve Kovács utca volt és 1879-ig a ház a Kovács utca 26, 1879-től 1908-ig a Kovács utca 2. számot viselte. A ház már a XIX. században kapcsolatba került a vendéglátással: 1876-ban a házban lakó Szigethy János bormérést létesített. A század végén már Tausz Lipót, a „A ZÖLD HORGONYHOZ” címzett liszt- és fűszerkereskedése található itt.

Tausz Lipót hirdetése 1897-ből.

Az 1922-ben két vállalkozás található itt: Gangl Rita és Tsa. női kalap készítő és Tóth Pálné és örökösei vendéglős. A vendéglőt Pernitz Lajos üzemeltette. 1934. május 22-én Kilián József és neje Torkos Anna tulajdonába került. A Kilián József vezette étteremnek olyan később szintén legendás alkalmazottja volt, mint  Gergátz László (1901-1956) főpincér.  A vendéglő messze földön híressé vált alacsony áraival és barátságos kiszolgálásával. 1951-ben államosították és  „VIGADÓ” néven működött tovább.

Az ’50-es években. Fehér kabátban Tóth Béla a fotó tulajdonosa, balján Beke Vince és Forrás Mihály ( a kép küldője Kasa László)

1955-ben a Virágpiac felőli bejáratot ablaknak építették át, és új bejáratot nyitottak a Kisfaludy utca felől.

Az étterem a Virágpiac felől, ’70-es évek
Kisfaludy utca, jobbra a Vigadó. ’80-as évek

Felhasznált irodalom: Nagy István – A mi utcánk: Kisfaludy utca, Győr 2007-2008

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

Szólj hozzá!

8 − hat =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját