A Győr-szigeti Rábca-híd áthelyezése


A hidat az új meder fölé a Szarvas utca végéhez egy darabban szállították át.

A Rábca a XVI. század derekáig a városon kívül Abda és Pinnyéd között ömlött a Dunába. Az épülő győri vár árokrendszerének vízellátására vezették a mai Bercsényi liget helyére.  A vár építéséhez a téglát a Szigetben égették, és e körülmény sürgetően követelte olyan híd építését, amelyen a szállítótaligák közlekedhettek. A Híd utca tengelyében lévő fahíd felett eljárt az idő, a fenntartása tetemes költséggel járt a folytonos javítások miatt.

A fahíd Holló Alajos festményén. (XJM.K.65.1.96.)

A város  új vashíd építését határozta el. A 40 méter hosszú új híd vasszerkezete a Radó sétatéri Rába-hidakkal együtt, hozzájuk hasonló kivitelben Resicán készült el. 1893. szeptember 14-én a szigeti Rábca-híd vörösre festett vasszerkezete megérkezett a resicai vasgyárból. Szeptember 17-én elkezdték az összeszerelési munkákat. A híd díszes korláttal lett ellátva. A híd 1893. október 19-re teljesen elkészült. Megkezdték a terhelési próbáját; 11100 db, 120 tonna összsúlyú követ raktak a hídra. Minden négyzetméterre 400 kg terhelés jutott.

A hidat 1894 februárjában adták át a forgalomnak.

Az új vashíd egy 1902-ben feladott képeslapon (Németh Vilmos gyűjteményéből)

Akkor épült a Rát Mátyás tér 5. alatti vámépület, Hübner Jenő, a Városháza tervezője terve alapján.

A Rát Mátyás tér 5. alatti vámépület (Képeslap, postabélyegzés 1903)

Mindössze 14 évig, 1908 augusztusáig állott ott a híd. Győr-Sziget rengeteget szenvedett az árvizektől. Ez indította a várost 1906-ban, hogy Pinnyédtől egészen a Dunáig az úgynevezett Tákón keresztül új medret vágjon. Az árvízveszély csökkentése céljából vissza akarták vezetni a Rábcát eredeti, XVI. sz.-beli helyére. Költségcsökkentés miatt a Sziget északi részén a községi füzes-erdő és kaszáló területén ásták meg az új medrét. A régi meder helyén ma a Bercsényi liget van.

A Budapesti Hírlap, 1906. 11. 28-i száma tudósít az elterelésről:

Tudósítás. Budapesti Hírlap, 1906. 11. 28.

A megszüntetett Rábca-meder feletti híd szükségtelenné vált, így azt az új torkolat közelébe kellett áthelyezni. Az 1908. augusztus 20-án végrehajtott műveletet a Magyar Wagon-, és Gépgyár hídosztálya hajtotta végre. A hidat az új meder fölé a Szarvas utca végéhez egy darabban szállították át. Két uszályt a híd alá vontattak, s vízzel töltötték meg őket. Az egymás mellett álló uszályokra gerendából máglyát ácsoltak egészen a hídpályáig, és megkezdték az uszályokból a víz kiszivattyúzását, s a felhajtóerő felemelte az egész hidat is. A híd kellő magasságra emelése után az uszályokat a régi meder végétől a Dunán az új meder torkolatáig vontatták és onnan az új mederben a Szarvas utca végéhez. Ott az uszályokat ismét vízzel telítették mindaddig, míg lassú, egyenletes merüléssel a hidat az előre megépített hídfőre helyezték.

A Rábca meder betöltésének emlékére, 1908 (Képeslap)

 

A Rábca betöltése (Képeslap, postabélyegzés 1908)

 

A híd áthelyezése (Képeslap)

 

Előkészületek (Kép. Vidákovich Gábor)

 

Előkészületek (Kép. Vidákovich Gábor)

 

Megemelve (a DRKPMK helyismereti gyűjteményéből)

 

A felemelés művelete sok nézőt vonzott

 

Hamarosan indul

 

Már viszik

 

Itt már a Mosoni – Dunán (Képeslap)

 

A Mosoni-Dunán, háttérben a révfalui templom

 

A Mosoni-Dunán, balra a révfalui templom

 

Megérkezés az új helyre

 

A híd új helyén (képeslap Németh Vilmos gyűjteményéből)

Felhasznált irodalom: GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI HIDAK TÖRTÉNETE, 1993

Kapcsolódó bejegyzés ITT

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat Facebook-on, illetve már itt, a weboldalon is.

Havi rendszeres támogatást az alábbi gombbal és az összeg kiválasztásával kezdeményezhetsz:

You may also like

Szólj hozzá!

Főszerkesztő

Kozma Endre

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”