Fodrászat (a „Susogó”) a Bartók Béla út 61. sz. alatt

Vajon miért nevezett a köznyelv egy fodrászatot „Susogónak”? Talán a közeli ÁVH (ma a MRFK) épülete miatt?

Csarnogurszky István és a nádorvárosiak emlékezése az 1970 körül lebontott épületről.

1952-ben kerültem – 3 évesen – Győrbe, s a régi DAC pályával szemben laktam 1963 októberéig, amikor is a Belvárosba költöztem. – kezdi Csarnogurszky István. Amióta az eszemet tudom, úgy 1955-től már biztosan volt fodrászat a Bartók Béla út – Felszabadulás (előtte Körkemence, ma Szigethy Attila) út sarkán, a gyógyszertárral ellentétes oldalon. Kozma Endre úr kérésére a környéken élő diáktársaim és Vértesi Tamás segítségével az alábbi érdekességek derültek ki erről a nevezetes sarokról.

A régi győri térképek és feljegyzések szerint ezen a sarkon volt a Veszprémi vámház a XIX. században. A rendelkezésemre álló adatok szerint a századfordulón is ez volt a helyzet, amikor ez a sarok a Hosszú utca – Szentháromság utca – Veszprémi út – Körkemence utca találkozása volt. A 3038 hrsz. számú telek volt az egykor Veszprémi vámház. Amikor ez még a XIX. században, illetve a XX. század elején is Hosszú (1915-től Wennes Jenő, 1948-tól Bartók Béla) utca volt és az 59. szám volt a ház címe.

Azt, hogy a fodrászat 1970 körül elbontott épülete mikor épült, még nem sikerült kideríteni. Annak azonban van nyoma, hogy az akkor még Wennes Jenő utca 61. szám alatt, s már vélhetően a fodrászat épületében Schmideg Zoltán kiskereskedő rövidárú, papír, vas és vegyeskereskedése működött 1940-ben, de vélhetően előtte és utána is. Ezt legidősebb, Clevelandban élő diáktársunk is megerősítette.  

1945-ben még biztosan Fűszer – Csemege üzlet működik itt. Erről tanúskodik egy, a Győri Levéltárban fellelt tervrajz is.

Arról az 1948-ban kiadott, „IPARI UJJÁÉPÍTÉSÜNK” című könyv – ami az 1945 utáni újjáépítést dolgozza fel – tanúskodik, hogy 1946-ban itt a „Susogó” nevű, Illemszky Károly tulajdonát képező, családi támogatással – testvére Illemszky Ilonka – nyitott és üzemeltetett vendéglő működött. Az Illemszky család és gyermekei ezer szállal kötődnek egykori iskolánkhoz, az 1929. szeptember 5-én az oktatást megkezdő egykori Szent Imre herceg – később Vörös Hadsereg utcai, majd Zalka Máté -, jelenleg Kölcsey Ferenc Általános Iskolához. Arra vonatkozóan sok információ van, hogy a „Susogó” nevet azért kapta, mert az átellenben lévő ÁVH épülete miatt itt csak sutyorogva beszéltek főleg politikai ügyekről. A vendéglőnek a két, zárt helyiségen kívül kerthelyisége is volt az épület mögötti területen. Hogy ezt a vendéglőt meddig üzemeltették, arra vonatkozóan még nincs pontos adat. Feltételezésem szerint 1952-ig, mert akkor alakult úgy a politika, hogy a kisvállalkozókat megfojtották. A Csarnogurszky család is azért költözött Győrbe, mert Édesapám budapesti, Krisztina körúti drogériáját elvették. Feltehetően Illemszky Károly vendéglőst is ellehetetlenítették. Hogy az elvárásoknak megfeleljen, az 50-es években Lenin, Sztálin és Rákosi elvtárs fényképei „díszítették” a falakat, de úgy látszik, ez is kevés volt. 

Ezek után nyílt ebben az épületben fodrászat. Amióta az eszemet tudom működött itt, de olyan információ is van, hogy már 1950-ben biztosan. Amíg nem tudtunk Illemszky Károly Susogójáról, sok feltételezés volt arra vonatkozóan közöttünk, hogy miért nevezi a köznyelv Susogónak. Volt olyan legenda, hogy az átellenben működő ÁVH miatt csak halkan beszélgettek az emberek, hogy az asszonyok a női fodrászatban sokat susorogtak, pletykáltak, de mint kiderült, az ok prózai. Azt persze nem tudjuk, hogy a vendéglő miért is kapta a Susogó nevet.

Wennes Jenő u. 55. szám alatt is volt fodrászat, ahol 1922-ben Török József,  1947-ben pedig Salamon Lajos volt a borbély. Erről azonban csak a nagyon idős diáktársaknak lehet emléke.  Ezen a környéken lehetett a patkoló kovács.

A fodrászat itt akkor szűnt meg, amikor a Bartók Béla úton, a mai körforgalom közelében a Győri Fodrász Szövetkezet új, modern fodrászatot épített, amely 1967. február 7-én nyílt meg a Bartók Béla út – Dr. Petz Lajos utca sarkon. A régi fodrászüzlet bezárása után, a sors szeszélye folytán ebben az épületben egy nagyon rossz hírű kocsma, a Sanghaj nyílt meg. Egyelőre többet, mint a rossz híre, nem tudunk róla. Ez a lebuj nagyon rövid idő alatt még az újvárosi Kék galamb és hasonló intézményeknél is alacsonyabb színvonalat képviselt. Egyaránt a ponyvás nyílászárókkal felszerelt kinézetében és a benne árult tömény és kevésbé tömény pocsék italok tekintetében. Rövid idő alatt hírhedtté vált a kocsma. Állítólag még a távol-keleti kikötők dokkjaiban üzemelő hasonló létesítmények többségét is alulmúlta. Ez a létesítmény sokáig nem üzemelhetett.

Valószínűleg a bezárása után használták még egy darabig az új városrész építkezésénél felvonulási, vagy raktár épületként, de annyi bizonyos, hogy egy a területről készült 1971-es légifelvételen már hűlt helye látszik. Ma pedig itt van a szánkózó domb, többnyire hó nélkül és az Ady-szoborkompozíció.

Hogy ne legyen olyan „száraz” ez a rövid áttekintés engedtessék meg kiegészíteni, néhány környékbeli „zalkás” diák személyes emlékével.   

 „Nem tudni pontosan mettől meddig – 1955-1963 között biztosan – Czuppon Sanyi bácsi volt itt a főnök és a férfi fodrász. A Vörös Hadsereg (Szent Imre) utcában, a Nagy Pékség épületében lakott feleségével. Sanyi bácsi nagy mókamester volt. Kedvenc kérdése az volt: orr, fül marad? Volt, amikor nem maradt. Felesége „Pityi” néni egyik diáktársunk nagynénje volt. Az „öreg” Czuppon nagy DAC drukker volt. Az egyik diáktárs átment egy hétfői nap nyiratkozni, de előtte nap játszott a DAC. Sanyi bácsi mikor a Petit nyírta, minden pici nyírás után otthagyta a gyereket és odalépett a várakozó drukkerekhez a meccset értékelni. Péternek a fele feje meg volt nyírva, megunta besokallt, és hazament. Az Édesanyja vitte vissza. Nagyon murisan nézett ki.”

„Itt dolgoztak diáktársaink szülei, Törőcsik Lajos és felesége, Magdi néni. Magdi néninek tanulólányai is voltak, akiknek a diáktársaink voltak a modelljei még a vizsgákon is.”

„Itt dolgozott egy bizonyos Emi néni, aki az Álmos u. 8. alatt lakott. A Schöck Ottó zenész a rokona volt. Az Emmi néni férje is ott volt férfi fodrász.”

„Itt dolgozott egy bizonyos Editke és egy Panni nevű fiatal, 30-35 év körüli fodrásznő, aki a vőlegényével 56-ban „disszidált”, valamint diáktársunk Cser-Palkovics Erika is, mint hölgyfodrászok.”

„A fodrászatban napi vendég volt Nagy „Néma” Lajos egy környékbeli sérült fiatalember, akitől több diák is félt, pedig a légynek sem ártott. Ő vitte a napi bevételt a postára. Emi néni nyugodtan rábízta. Nagyon vigyázott mindig a pénzre. Fáradalmait Cseresnyés néni trafikjában pihente ki.”

„A 60-as évek közepén egy bubi frizurát itt 4 forint 50 fillérért nyírtak, de az 50-es évek közepén ez még csak 3 forint 60 fillérbe került.”

„Az egyik diáktárs fejébe egy alkalommal a fiatal fodrász beleállította az ollót, és utána a Hamm Fülöphöz járt a Bartók Béla út másik végében, a mai Kristály étterem helyén. És itt nyírta kopaszra fejemet Czuppon Sanyi bácsi 1957 június elején a II. osztályos ostálykép készítése előtt. Többször megkérdezte: Édesanyád tud róla? Én megerősítettem, mire ő elővette a nullás gépet és a dús, sötétbarna hajamat levágta vele. Édesanyámat úgy kellett felmosdatni. A fotós nem ájult el.”