Másodszor a pokolban


1944. július 2-án a szövetséges légierő másodszor bombázta Győr városát.

A légiriadó 11 óra 3 perckor kezdődött és 11 óra 48 perckor fújták le. A támadásban 20-25 Liberator típusú bombázó vett részt, melyeket vadászrepülők kisértek.

„Hirtelen ijesztően üvöltöttek fel a szirénák, mindenki az óvóhelyre sietett, de már itt is volt a 25 – 30 gépből álló bombázó kötelék. Villámgyorsan jöttek keleti irányból és már hullottak is a bombák. A gépek a vasútvonalon át a Belváros fölé repültek és halált, rombolást osztó bombáikat sűrűn dobták a feljajduló Belváros szép házaira, tereire. 11 óra 30 perckor dörrent az első bomba, három perc múlva már csend lett. A Belváros fölötti sötét porfelhőben a halál madara suhant. Pár perc alatt szörnyű pusztítást végeztek.” (Győri Nemzeti Hírlap, 1944. 07. 04.)

Dobos Vilmos fotósorozata megrázóan mutatja be a bombák által okozott pusztítást A halottak száma 51.

Baross út.

204 db romboló bombát dobtak a városra, 229 ház sérült meg. A halottak száma 51 (36 férfi és 15 nő), a sebesültek száma 70 fő volt.

A következő képek a Royal szálló tetejéről készültek a rombadőlt városról.

Ez úton is szeretnék köszönetet mondani Dobos Mártának, aki Dobos Vilmos papírkép hagyatékát nekem ajándékozta.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

öt + öt =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját