A győri vasútállomás régi képeslapokon
1855. december 24-én, az állomás és az 1-es vasútvonal megnyitásával indult meg a forgalom a Bruck/Leitha (Királyhida)-Győr közötti vonalon.
Az Osztrák-Magyar Államvasút-társaság (ÁVT) építette és adta át a forgalomnak Győr legelső vasúti felvételi épületét (vasútállomás). Az ÁVT főrészvényesei között részben francia tőkések álltak, így az állomási típusépületek építésének tapasztalatait is Franciaországból kölcsönözték. A győri felvételi épület az ÁVT akkori legnagyobb épülete volt, tervezésében és építésében feltehetőleg közreműködött a fiatal francia Auguste de Serres főmérnök és J. Manier igazgató is.
A valószínűsíthetően a vasútvonal átadásánál valamivel később épült, kétemeletes, téglalap alaprajzú, romantikus stílusú épület sűrűgyámos főpárkánnyal, erőteljes lizénákkal, füles ablakkeretekkel készült. A főhomlokzatok hét nyílástengelyét két oldalról egy-egy kettős ablakos, keskeny rizalit keretezte. A város felőli oldal középtengelyében órát tartalmazó, egyenes záródású, keskeny oromfal emelkedett a főpárkány fölé, az oldalhomlokzatok háromtengelyesek voltak.
Pfaff Ferenc 1894-ben kibővítette az állomásépületet. Ennek során az eredeti, romantikus felvételi épületet megtartotta és új, neoreneszánsz épületrészekkel egészítette ki. A kétemeletes régi épület mindkét oldalához szimmetrikusan földszintes szárnyakat épített, így az továbbra is központi helyzetű maradt. A Budapest felőli fölszintes szárny végéhez azonban egy újabb, egyemeletes utasforgalmi pavilont emelt, amelynek túloldalához is földszintes szárny csatlakozott, tehát önmagában ez is szimmetrikus volt. Ezzel egy 215 méter hosszú, érdekes, kettős központú, egymásba úsztatott kompozíció alakult ki, amelyben a központi helyzetű régi épület, valamint a szintén központi helyzetű, kisebb új pavilon egy közös oldalszárnyon osztozott.
A győri állomás hosszú ideig úttörőnek számító utasforgalmi megoldása volt a korabeli kifejezéssel terrasse-rendszernek nevezett szigetperonos elrendezés. Az állomásokon addig általában csak a felvételi épülethez legközelebbi I. vágány mellé épült emelt szintű peron és tető, a többi vágányon álló vonatokat a sínek között botorkálva, talajszintről lehetett elérni. Győrben azonban a II.–III. és IV.–V. vágányok között emelt magasságú szigetperonok épültek, ezek fölé szintén egy-egy önálló, vasszerkezetű perontető került. Emellett évtizedekig egyedülálló újdonsága volt még az állomásnak, (az akkori Magyarországon elsőként) hogy a fedett szigetperonokat a vágányok szintbeli keresztezése nélkül, aluljárón át lehetett megközelíteni.
Kapcsolódó bejegyezések:
Felhasznált irodalom: http://www.vasutallomasok.hu/allomas.php?az=gyor
