A Városháza

1900. március 19-én adták át hivatalosan a Hübner Jenő (1863-1929) tervei alapján, Hlatky-Schlichter Lajos (1853-1920) által épített győri Városházát.

A győri városháza rövid története:

Az első ismert győri városháza a XVI. század első felében a Szent Erzsébet utcában, a mai Apáca u. 5. sz. alatt állott. 1570-ben a Szent Miksa (később Városház, ma Rákóczi Ferenc) utca elején szerzett a város telket Városház építésére. Méreteiről az 1703-as telekkönyv tájékoztat, mely szerint hossza 21 méter, szélessége 44 méter volt. Az épület első jelentős átalakítására Győr Szabad Királyi városi rangra emelése után 2 évvel, 1745-ben kerül sor. Ezt a munkát Jungwirt Károly építőmester végezte. 1768-70 között észak felé új szárnnyal bővűl, ekkor nyeri el mai formáját.

Az épület az 1820-as évekig elégítette ki az igényeket, majd az időközben felduzzadt apparátus számára a reformkorban már elégtelennek bizonyult, s a hivatalok egy részét bérelt helyiségekben kellett elhelyezni.

Az épület szűkös voltát jelzi, hogy Bisinger József (Győr, 1780. május 24. – Győr, 1843. április 21.) üvegesmester készpénzből és értékpapirokból álló vagyonát – Bisinger József alapítványi tömeg – címén a városra hagyta. Végrendeletében a városház bővítésére is gondolt, s a 90 748 forint hagyatéka kamatainak e célra történő felhasználásáról is rendelkezett.

A kamatokból az 1840-es években először óvodaépület vásárlására kerül sor, majd 1883-ben felépül az aggok háza, melyben a későbbiekben az óvoda is helyet kapott.

1888. március 20-án Egerváry József törvényhatósági tag javasolta, hogy a városi tanács lépjen kapcsolatba a Bisinger bizottsággal a városház bővítése, esetleg új városház építése céljából. A Bisinger bizottság az építészeti szakértők meghallgatása után az 1891. február 26-i ülésén foglalt állást az ügyben. Megállapította, hogy a Bisinger-alapnak az érintetlenül hagyandó 90 000 forintos törzstőkéjén kívül a rendelkezésre álló kamatok az 1889. december 31-i zárlat szerint 174 588 forintot tesznek ki, mely az alapító rendelkezése szerinti célok és intézmények létesítésére fordítható.

Szóba került a Városháza bővítésének kérdése, melyet annak idején Bisinger József a szomszédos, úgynevezett Horváth-ház megvételével kívánt megoldani. Ezt elvetették, mivel az új tulajdonos Schreiber Ignác 40 000 forint vételárat kért a házáért. A költséges bővítés helyett új Városháza építését határozták el.

Az új városház ügye kedvező időben vetődött fel. 1887-től ugyanis Zechmeister Károly lett a város polgármestere, aki nagy ambícióval látott hozzá, hogy az egykor virágzó kereskedővárost kihozza a válságból. Adómentességet és egyéb kedvezményt nyújtott azoknak, akik új építkezésbe kezdtek, vagy a gabonaraktáraikat lakóházzakká alakították át. Olcsó és ingyen telkekkel igyekezet segíteni az ipartelepítést, és nagyszabású városfejlesztő munkába kezdett. Pl. 1890-ben határozat született a királyi ítélőtábla építésére, melynek terveit Buresch Lipót készítette, s az építést Schlichter és Lengerer építési vállalkozók végezték.

Az 1890-es évek elején a Vásártér egy részén impozáns épületekkel egy modern nagyváros képe kezdett kibontakozni. A tervekbe beleillett egy új, az igényeket kielégítő, a város nagyságát is szimbolizáló Városház építése.

Szakértőként a késő eklektika jeles képviselőjét, Alpár Ignácot kérték fel, s vele együtt keresték az építésre legalkalmasabb helyet. Városházépítés helyeként három területet vizsgáltak meg:

1.: a mai Bécsi kapu (akkor Kármelita) téren, ahol az építkezésnek áldozatul esett volna a kazamata, a 3. sz ház (Schäffer-ház) és a 4. sz ház (Szemenyei-ház) is.

2.: a Duna-bástya (ma Dunakapu tér) helyére

3. : a Vásártérre, az akkor épülő Baross híd mellé

Beépítésre legalkalmasabbnak a vásárteret találták, ahol 1190 négyszögöl telekigényt támasztottak, s 2192 négyzetméteren épülne fel a város felé néző homlokzattal, toronnyal és két oldalszárnnyal az új Városháza.

A város közgyűlése 1892. december 30-án 39 szavazattal 37 ellenében döntött a vásártéri terv mellett. A nemmel szavazók többsége a kereskedelemben érdekelt bizottsági tagok voltak, akik szerették volna a gabonapiacot megtartani.

A városházépítő bizottság 1893. november 30-án három hónapi beadási határidővel országos pályázatot írt ki új városház tervezésére. A kitűzött határidőre 16 pályázat érkezett be, melyek közül 6 pályamunkát vettek bírálat alá.

Az első három helyezett:

Első hely: ‘Hotel de Ville” – Alpár Ignác

Második: „Hic Sum” – Hübner Jenő

Harmadik: „Baross Gábor” – Hofhauser Antal

Az épület mindhárom esetben U alakú, városra néző főhomlokzatú. Hübner tervében kiemelkedik az 1792-ben épült tűztoronyra emlékeztető várostorony.

Miután a pályázók az előzetesen megállapított 200 000 forintos építési költséget túllépték, a bírálóbizottság egyik tervet sem találta kivitelezhetőnek, ezért megkérték az első három helyezettet egy módosított terv elkészítésére. Alpár Ignác az elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta a megbízást, s így Hübner Jenőre esett a választás, akivel 1894. szeptember 29-én megbízási szerződést kötöttek.

Hübner Jenő 1895 őszére készült el vázlattervével. A bizottság úgy döntött, hogy az építésnél a legjobb minőségű anyagot, kötőanyagként dunai kvarchomokot fognak használni. Az év őszére az építési terület bekerítéséhez szükséges 250 000 db téglát is a helyszínre szállították.

Az összes költség 330 000 forintot tett ki, melyet a belügyminiszter 1896. április 27-én jóváhagyott.

A millenniumi ünnepséget Győrött 1896. május 14-én rendezték meg, s ezt az ünnepélyes alkalmat használták fel arra, hogy a Városháza építését jelképesen megkezdjék.

Erről így írt a Győri Közlöny 1896. május 16-i száma:

” Az első kapavágás

A Széchenyi-térről fényes hosszú menetben vonultak ki a Rábaszer megkerítésével az új vá­rosház helyéhez. Kiss Ferenc főjegyző lóháton, diszmagyarban, kezében a hölgyek zászlójával nyitotta meg, mellette lovagoltak Giffing Mihály és Mayer Sándor, bandériumi díszben. A gyalogsort Laszberg Rudolf gr. főispán nyitotta meg Zechmeisier Károly polgármesterrel balján. Az új városház helyén nagy közönség várta a menetet, melynek főbbjei a sátorban helyez­kedtek el.

A győri ének- és zeneegylet énekkara eléne­kelte a himnuszt, mely után Szöcs Árpád mon­dotta el következő beszédét:

Nagyságos kir. Tanácsos! Polgármester úr! A város közönségének régi hő vágyát ké­pezi, hogy legyen új városháza, a város méltó­ságának megfelelő székháza. Ezen kívánságunk immár teljesülőben van, amennyiben a törvényhatósági bizottság elhatá­rozta, hogy az új városház ezen a helyen meg­épüljön, a Nagyméltóságú kormányhatóság pedig ezen határozatát jóváhagyta. Felkérem Polgármester urat, hogy az építés megkezdésének jelképezéséül az első kapavágást megtenni kegyeskedjék.

Zechmeister Károly kir. tan., polgármester rövid beszéd kiséretében megtette az első kapa­vágást az új városházához, a rómaiak forumához hasonló központjához a városnak, melyből hivatva van kiindulni minden helyes, jó és üdvös moz­galom. „

Az építés ütemének megfelelően összesen 26 munkanemre került sor pályázat kiírására. A győri mesterek közül a kőművesmunkákat Schlichter Lajos, a kőfaragómunkát Birkmayer János, a lakatos- és kovácsoltvasmunkát Prettenhoffer Imre épület- és műlakatos, az épületasztalos- és ácsmunkát a Hets testvérek, a szobafestést Krausz Károly kapta meg. Rajtuk kívül több jeles iparos és vállalkozó vett részt a munkában. Fried Zsigmond a bádogosmunkát, Körting BE budapesti cég a központi fűtés szerelését, Oppenheimer Ignác budapesti szobrász a díszkőfaragó-munkát, Ullmann Gyula budapesti szobafestő a közgyűlési terem, az előcsarnok, a lépcsőház és a felső emeleti folyosó díszmunkáit végezte.

Hübner Jenő a végleges építési munkatervet 1896-ban készítette el, melyben felhasználta a pályanyertes munkák legjobb elemeit.

A munka az építési tervek alapján 1896. október 26-án az alapozással vette kezdetét, melyet november 21-én fejeztek be.

Schlichternek olyan kitűnő szakmunkások álltak rendelkezésére, akik ebben az időben sorozatban dolgoztak a széles körű szaktudást igénylő eklektikus épületeken, s a városháza építési rutinmunkát jelentett számukra. Segédmunkára pedig bőségesen akadt olcsó, megbízható munkaerő.

1897 tavaszától gyors ütemben folyt az építkezés. Az év augusztusában már álltak az épület falai, s 23-án az építkezéseknél szokásos bokrétaünnepélyt is megtartották.

Hübner Jenő már 1897 októberében jelezte a tanácsnak, hogy a városházépület 1898 augusztusában valószínűleg átadható lesz. A tél folyamán a budapesti Körting cég a központifűtést szerelte. Egyéb munkák a kemény hideg miatt 1898. február 28-ig szüneteltek. Ettől kezdve az építkezés befejezéséig folyamatos volt a munka.

1898 áprilisában a lebontott tűztorony harangját az új toronyban elhelyezték, s 25-én a sisakszerkezet is a helyére került.

Az épület vakolására 1898 júniusában került sor, amit sóskúti kőporral kevert habarccsal végeztek. Az előrejelzésnek megfelelően az épület 1898 augusztusában valóban olyan állapotba került, hogy a hivatalok megkezdhették a beköltözést.

Az év őszén a nagytorony erkélyén a tűzőrség is elfoglalta helyét.

A toronyórát Opitz Lajos győri órás és ékszerész szállította és helyezte el a toronyban 1898. november 18-án. Ötéves jótállásban vállalta a napi felhúzását és a havi olajozást. 1898 őszén már nagy ütemben folytak a belső munkák s a télen már kitűnően működött a központi fűtés.

A közgyűlési terem teljes belső kialakítása és berendezése 1899 elején történt meg.

A közgyűlési teremben eredetileg freskókat és színes ablakokat terveztek, ám az eredeti költségvetést már annyira átlépték, hogy erről le kellett mondani.

1898-ban Mátray Lajos megbízást kapott, hogy a nagy jótevő, Bisinger József szobrát elkészítse, melyet az épületben fognak felállítani.

Az új Városháza ünnepélyes felavatására 1900. március 19-én került sor.

Az előcsarnokban ekkor helyezték el Mátray Lajosnak carrarai márványból készült, életnagyságú Bisinger-szobrát.

Az épületről mind külsejét, mind belső berendezését tekintve mindenki felső fokon beszélt. Az adott időben a győri Városháza a Dunántúl építészetének legjelentősebb alkotása volt.

Alpár Ignác és Hübner Jenő pályamunkáiban a városháza déli oldalának távlati beépítését is bedolgozták, melynek a kivitelezése 1929-ben vetődött fel, de a gazdasági válság miatt elmaradt a városháza bővítése.

Felhasznált irodalom:

Dr. Sáry István – A győri Városháza; Győr, 1985

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér digitalizált dokumentumai

Köszönet a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumnak a fotókért, Győr Város Levéltára / Műszaki Levéltárának a tervrajzokért