A győri Szent Imre templom építése


A győri Szent Imre templom építésére 1937-ben Schiel Vince győri építőmester kapott megbízást.

Az egyházközség felkért három budapesti és három győri építészt a templomtervek elkészítésére. A képviselő testület 1936-ban Körmendy Nándor budapesti építészmérnök tervét fogadta el és megbízta a részlettervek kidolgozására. 1937-ben a templomépítés elvégzésére Schiel Vince győri építőmester kapott megbízást. 1937. május 23-án nagyszámú hívek részvétele mellett Pokorny Miklós kanonok, kerületi esperes elvégezte az első kapavágást az építendő templom helyén. Hamarosan megkezdődtek az alapozási munkálatok és szeptember 12én Dr. Ragats Rezső prelátus-kanonok, püspöki helynök az alsótemplom falában elhelyezte az új templom alapkövét. Rövidesen elkészült a 32 méter magas templomtorony és 1938. január 25-én erre helyezték a hatalmas 12 méteres keresztet. 1938. május 1-re elkészült az alsótemplom, amely egyúttal kripta is. Dr. Ragats Rezső áldotta meg és benne ő mondta el az első szentmisét. 1939. június 4-én megérkezett a három új harang. Azok toronyba helyezését nagy sokaság nézte végig. Ezen túl a harangok hangja szólította a híveket a szentmisékre. Az új templom építése most már a város egész lakosságának érdeklődését felkeltette és mind többen e templomban kívántak a szentmisék áhítatában részt venni. 1939 őszére felépült a felső templom, pontosabban a teljes épület a falakkal és a mennyezet-tetőszerkezettel együtt. Így októberre a külső vakolás is elkészülhetett. Ugyanakkor helyezték a főbejárat fölé Kovács Margit művészi kerámiáját. 1940. januárjától 1943. májusig a belső vakolás után a művészi munkák elvégzése következett, ezzel egy időben a belső berendezések, felszerelések elkészítése és elhelyezése. http://szentimregyor.hu/jdoc4/index.php/templomunk/tortenete?id=50

A templom külső, távlati képe (Képeslap)

 

Az épülő templom, még harangok nélkül, 1939 (Dobos Vilmos felvétele)

 

1939. június 4-én megérkezett a három új harang (fotó: Thomann Lajos)

“Szentmise alatt szólalnak meg először az új harangok, szám szerint három és így négy harangja lesz az új egyházközségnek. E régebbi harangot most szintén megszentelik. A legnagyobb harang négy mázsa lesz és egy magát megnevezni nem akaró jótevő áldozatkészségét fogja hirdetni. Szűz Mária tiszteletére szentelik. Sorban a következő harang Ragats János dr pápai prelátus, prépostkanonok adománya. 208 kg. Szent István első magyar király tiszteletére, halála 900 éves évfordulójának emlékére öntette dr Ragats János pápai prelátus, prépostkanonok. A harmadik harang 88 kg. 1936-ban készült. Árát perselypénzből
fizették. Szent Imre tiszteletére szentelik. A lélekharang Szabados János, és neje adománya. Súlya 53 kg. A harangszentelési
ünnepélyre lázasan készülődik az egyházközség minden egyes tagja. A szertartásokat szabadban tartják meg.”  (Dunántúli Hírlap, 1939. 06. 04.)

Mise az épülő templomnál (fotó: Thomann Lajos)

 

Az épülő templom a Szent Imre herceg út felől, 1940 ( fortepan_118708 / ÚJ NEMZEDÉK NAPILAP )

A templomot Apor Vilmos püspök szentelte fel 1943. június 3-án.

A templom felszentelése, 1943. június 3.

 

A templom főbejárata 1939 (Dobos Vilmos felvétele)

 

Az alsótemplom oltára a sírfülkékkel (Dobos Vilmos felvétele)

Dobos Vilmos képeinek forrása http://mek.oszk.hu/09300/09365/09365.pdf

A Templomszentelési emlékkönyv ITT OLVASHATÓ

A dokumentumért köszönet Szörényi Miklósnak!

 

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat Facebook-on, illetve már itt, a weboldalon is.

Havi rendszeres támogatást az alábbi gombbal és az összeg kiválasztásával kezdeményezhetsz:

You may also like

Szólj hozzá!

Főszerkesztő

Kozma Endre

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”