Nagy fogás 1958-ban
1958 május 13-án az esti órákban két nagybajcsi halász, a győri Előre Halászati tsz tagjai 102 kilós vizát fogtak kocahálóval a Duna bagaméri ágában.
Magyarországi folyóvizekben a halászok körében korábban oly nagyra tartott viza-állomány, mind a Dunán, mind a Tiszán és a Vaskapu-szorosnál épített erőműveknek és a vízszennyezettség fokozódásának hatására drasztikusan lecsökkent. Az utóbbi évszázad második felében feljegyzett vizafogások a Duna magyar szakaszán már eseményszámba mentek.
Ilyen esemény volt 1958. május 13-án a két halász nagy viza-fogása is, melyről a korabali sajtó részletesen írt.
A Kisalföld napilap 1958. május 15-i számából:
„Ritka halászszerencse
102 kilós kecsege-tokot fogtak a győri Előre Halászati TSZ tagjai
Az utóbbi évtizedekben egyetlen halász sem fogott a megyében
akkora halat, mint amilyen kedden a kora esti órákban a Nagy-Duna bagaméri ágában ifjú Bartalos Béla és Bartalos László nagybajcsi halászok, a győri Előre Halászati TSZ tagjainak hálójába került.
A szürkebőrű. 102 kilós halcsoda minden valószínűség szerint
a Fekete-tengerből úszott fel megyénkig. A Bartalos-testvérek fáradságos munkával kiemelték a vízből a hatalmas kecsege-tokot. Beszállították Győrbe, a Rózsa Ferenc (ma Apáca) utcai Halboltba ahonnan Budapestre vitték a 230 centimeter hosszú óriáshalat. A Bartalos-testvérek 2.000 forintot kaptak a ritka zsákmányért.”
A Magyar Horgász 1958. június 6-i számában képes tudósítás jelent meg a nagy fogásról.
„A viza a régmúlt időkben sokkal nagyobb számban volt található folyóinkban. A középkorban mázsás példányait is kifogták a Dunából, s halászata királyok, előkelő nagyurak kedvelt szórakozása volt. A tavaszi íváskor a folyóhoz szokott vizacsaládok a tengerek mellékfolyóit keresik fel, hogy sziklás mélyvízben ugyan, de mégis a tenger vizénél melegebb keltetőhelyekre rakják petéiket. A tavaszi vándorlás
márciusban kezdődik, míg téli szállásra általában október felé
szokott egy-egy viza téli alvóhelyet keresve, a Dunában esetenként Győrig is elkalandozni.
Régi krónikáink sokat írnak a vizáról, a vizafogásról. Szinte minden évben feljegyzik egy-egy nagyobb hal kifogását. Minél régebbiek a feljegyzések, „annál nagyobbak” a halak.
Mostanában minden évben pontosan megmérik a kifogott vizákat, sőt a legszebb példányok bőre a Természettudományi vagy Mezőgazdasági Múzeumba kerül. 1950-ben Százhalombattán egy 132 kg-os, 1953-ban Ercsiben egy 63 kg-os, 213 cm-es, Ókécskén pedig egy 64 kg-os példányt fogtak. 1954-ben a paksi halászok fogtak egy 203 cm-es, 50 kg-os, 1955-ben pedig az ercsieknek jutott a szerencse egy 117 kg-os, 263 cm hosszú viza képében. 1956-ban ismét az ercsiek voltak szerencsések. 1957- ben pedig a paksiak és bajai halászok fogtak egy-egy hatalmas példányt. A paksi példány 273 cm hosszú volt, 22 kg kaviárt és 70 kg húst mértek ki belőle. A bajai halászok vizája 280 cm-es volt, 134 kg-ot nyomott pontos centiméterrel és kilogrammal mérve.” (Népszabadság, 1958.03.02.)
Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVÍZIG) 2019. május 28-án elhelyezte az Ásványrárói Halátjáró térségében annak a vizának a sziluettjét, amelyet 1958-ban fogtak ki a Szigetközben. A tudósítás itt olvasható
