A Zichy Ottó utca

1894. március 27-én a Győr-szabadhegyi Kutyaszorító utcát a lakosság kérésére Zichy Ottó utcának keresztelték át.

A Kutyaszorító (1894-től Zichy Ottó) utca a Városra néző szer (1947 óta József Attila) utca jobb oldalából indul ki a dombvonulat felé déli irányba és egészen az Ötház utcáig terjed.

Az utcakeresztelőről így írt a Győti Közlöny, 1894. 03. 29-i száma:

„Utcakeresztelés.

Győr, március 27-én

Ma keresztelték meg a szabadhegyi Kutyaszorító utcát Gróf Zichy Ottó utcára. Az ünnepélyre a győri 48-as honvédek és a veterán egylet zászlójuk alatt testületileg vonultak ki.

Az ünnepi beszédet Klétzár Ágoston tanácsos tartá a következőket mondván :

A sors úgy akarta, hogy midőn hazánk legnagyobb fiának, a nemzet felszabadítójának ravatala felett kesereg az ország, midőn visszaidézzük emlékét azon nagy napoknak, a mikor hazánk ezredéves szabadságának kivívása és biztosítása, területi épségének megvédése, államiságunk és önálló nemzeti létünk valósítása egy nagyszerű küzdelemre lelkesítette e hazának legjobb fiait, mi is egy oly jelesünk emlékének megörökítésére gyűltünk itt egybe, a ki szintén részese volt ama nagy idők eseményeinek, és egyike volt azon keveseknek, kik főúri születésük dacára, nem üres időtöltésekben, szórakozásokban, hanem közhasznú és hazafias tevékenységben keresték és találták meg életük legfőbb örömét.

Bár nem volt városunk szülöttje, ámbár ambiciója előtt nyitva állt az egész világ, nem vágyódott méltóságok, kitüntetések után, hanem eljött közénk egyszerű polgárnak, részt vett városunknak minden nevezetesebb és hazafiasabb irányú mozgalmaiban, kivált midőn az 1840-es években, a honi gyártmányok kelendősége és verseny képességének biztosítására megalakult az országos védegylet, ennek zászlóvivői közé szegődött, és annak céljait nem csak példaadással, hanem anyagi áldozatokkal is segítette előmozdítani.

Majd ismét, midőn a szabadság fuvalma városunk közéletének megsűrűsödött légkörére is tisztitólag hatott, midőn a kivívott, de számos ellenség által megtámadott szabadság biztosításra, fegyverre szolitotta e város polgárságát, ő volt az, a ki a legnagyobb buzgalmat és tevékenységet fejtette ki a győri nemzetőrség szervezésében, oly annyira, hogy ezen testület őt választotta meg egyhangúlag legfőbb parancsnokává.

Ebbeli minőségében fejtette ki legszebb és legáldásosabb tevékenységét, és ámbár az ellentábor részéről fényes ígéretekkel igyekeztek őt a haza szent ügyétől elpártolásra bírni, ő még sem tántorodott el, és mindvégig küzdött azon hősök soraiban, kik a dicső emlékezetű Klapka György tábornok vezénylete alatt Komárom várát az utolsó csepp vérig megvédelmezték.

A szabadság elbukása után ő is kénytelen volt a polgári élet magányába visszavonulni, de itt sem kárhoztatta magát meddő tétlenségre, hanem a mezőgazdaság ápolása, itteni birtokának paradicsommá változtatása által szerzett magána ezen városrész körül kiváló érdemeket, legutóbb mint a város és megye törvényhatósági bizottságainak tagja, buzgó előmozdítója lett a közérdekeknek, és mint ilyen fejezte be is áldásos élete napjait.

Azt hiszem, nem mondok üres frázist és legkevésbé sem sértem meg polgártársaim önérzetét, ha azt állítom, hogy Győrszabadhegy külváros közönsége, midőn ezen ma még igénytelen, de szép jövő elé néző utcáját az ő nevével feldíszíteni kivánta, tulajdonképen önnönmagát tisztelte meg.

A midőn tehát a városi hatóság megbízásából ezen érdemekben gazdag férfiúnak, gróf Zichy Ottónak nevével ékeskedő táblát a tisztelt közönségnek átadnám, azon őszinte kívánattal fejezem be szavaimat, hogy az ő példája lángoló tűzoszlopként világítson e városrész polgárai előtt, és valamint ő, úgy a jövö nemzedék is városunk díszét és büszkeségét képezze!”

Néhány fotó az 1980-as évekbeli Zichy Ottó utcáról: