A kismegyeri csata emlékműve


Az 1809. június 14-én lezajlott kismegyeri (győri) csata után 88 évvel, 1897. október 17-én avatták fel az emlékművet az ütközet emlékére.

győri csata (Kismegyeren) (1809. június 14.) volt a napóleoni háborúk egyetlen, a Magyar Királyság területén lezajlott ütközete, egyben az utolsó olyan összecsapás, amelyben a magyar nemesi felkelés hadai vettek részt.

A GYŐRI CSATA.
A kismegyeri ütközettel a hadtörténelem „a győri csata“
elnevezés alatt foglalkozik. Az ütközetet beható tanulmányozás és
kutatás útján szerzett pontos adatokból Bodnár István m. kir.
honvédalezredes teljes részletességében megírta, mely itt olvasható

A kismegyeri emlékmű 1897-ben (Forrás: A kismegyeri emlékszobor 1897. – gyorikonyvtar.hu)

AZ EMLÉKSZOBOR TÖRTÉNETE.


1894. év őszén Bodnár István alezredes a honvéd főparancsnokság megbízottjaként Győrbe érkezett, hogy Kismegyeren és vidékén az 1809. év. június hó 13. és 14. napjain végbement
csata adatait összegyűjtse. Az állomásparancsnok, Lónyay Albert huszárezredes Burka Antal huszárszázadost osztotta be az adatgyűjtő útra, mint olyant, aki a kismegyeri csata részleteiről az osztrák és a francia hadtörténeti művekből és a nép elbeszéléseiből teljes tájékozottsággal bírt. Bodnár alezredes célja volt felkutatni és megjelölni azon helyeket és pontokat, a melyeken egyes részletek lejátszódtak, e végből majd 4 teljes napot töltöttek a helyszínen és környékén és a szép feladattal megbízott törzstiszt lehető legnagyobb pontossággal állította össze az adatokat.

Burka Antal százados nem nyugodott meg abban, hogy 3000 hős katonai vitézségét a történelem lapjain kívül a helyszínén a kegyelet legkisebb emléke vagy jele se hirdesse és a jeles katona lelkesedésével beszélte el alkalomadtán a kismegyeri csata megható, magasztos részleteit.

Az erről irt cikk a vármegye millenáris feladatai közé sorozta a megye történelmi jelentőségű helyeinek megörökítését. Ámde a millenáris kiadások a vármegye ily című egész fedezetét igénybe vették, mostani programjába tehát ezt a tervet legszerényebb formájában sem vehette föl.

A kismegyeri emlék tervét fölvető cikk időközben Frigyes főherceg kezébe került. Ő fensége Schikofszky ezredes vezérkari főnökkel levélben megkerestette Burka Antal századost, hogy tudakozódjék az illető lap szerkesztőjénél a mozgalom mibenlétéről és arról, hogy Ő fensége az emlékhez hozzájárulását hova küldje. Ezen magas érdeklődés folytán Burka Antal százados és a cikkíró a mozgalom megindítására és a gyűjtő felhívás kibocsátására felkérték Goda Béla alispánt, a ki az egyként hazafias és kegyeletes ügy kezdeményezésére készségesen vállalkozott.

A mozgalom megindítóinak eredeti terve az volt, hogy szerény 5 – 600 ft-os kőemléket állítanak a várható közadakozásból ( végül több ezer forint jött össze). Burka Antal százados a közönség tájékoztatására hiteles adatok nyomán megírta a csata történetét, a melynek befejező közleményével egyidejűleg jelent meg Goda Béla alispán felhívása.

Ottó főherceg védnökségével 1896. július 21-én alakult meg a szoborbizottság. A gyűjtés teljes erővel megindult. A tervek szerint a mintegy 6 méter magas szürke gránit kőoszlop tetején korhű hadi ékítmények fölött kiterjesztett szárnyakkal az ősmagyar turulmadár hirdeti a kismegyeri hősök dicsőségét, őrzi emléküket.

Képeslap 1899-es postabélyegzéssel.

Az emlékmű ércmunkálatai részletterveinek kidolgozásával Ottó főherceg legmagasabb ajánlására a bizottság Leonhardt Frigyes bécsi műépítészt bízta meg, aki Ő felsége szép tervét lelkiismeretes pontossággal dolgozta ki és ügyelt föl az öntési munkálatokra. Az emlékszobor felállítását Leonhardt Frigyes műépítész és Podhoránszky Géza kir. főmérnök vezették.

A kismegyeri emlékmű felirata (Forrás: A kismegyeri emlékszobor 1897. – gyorikonyvtar.hu)

„Nevezetes emlék Kismegyeren a nagy magtár, melynek 4 emeletes padlására szives készséggel vezeti föl Ollinger kormányzó a látogatókat és mutogatja a franczia ágyúgolyók nyomait, sőt évek előtt még láthatók voltak e falakon a vérfoltok, a kérlelhetetlen halál pusztításainak borzalmas tanujelei.” (Forrás: A kismegyeri emlékszobor 1897. – gyorikonyvtar.hu)

Nevezetes emlék Kismegyeren a nagy magtár

A kismegyeri csatáról Jókai Mór a Névtelen vár című regényében írt, emléket állítva az itt harcoló nemesi felkelőknek, akik között az ő édesapja is küzdött. Az ünnepségre meghívták az írót, ám ő nem tudott eljönni, csak levélben köszöntötte a győrieket.

Eredetileg 12 ágyú alkotta az emlékmű kerítését, melyek közül nyolcat 1959-ben áthelyeztek a győri várfal tövébe

A kismegyeri emlékmű az ’50-es években, még 12 ágyúval (Kép: Szabó János)

Felhasznált irodalom: Kismegyeri emlékszobor – 1897 (gyorikonyvtar.hu)

Címkék: , ,

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

18 − 1 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját