Az egykori “Fekete Sas” vendégfogadó


A Király (Szent László király-, Alkotmány) utca 10. sz. alatt található kétemeletes barokk polgárház helyén állt az egykori “Fekete Sas”-hoz címzett vendégfogadó.

Már 1591-ben Győr török megszállása előtt említik, s ekkor Gersten János volt a bérlője. 1617-ben Schardt János vendéglősé a ház. A vendégfogadót valamelyik XVII. századi tűzvész pusztította el. Helyén az 1703. évi telekkönyv szerint Vásárhelyi Nagy Ferenc emeletes háza állott. Később Mesterházy László, a győri vár magyar őrsége parancsnokának tulajdonába került. 1760. november 20-án 8500 forintért és 12 aranyért Terttmann János vette meg, halála után 1785-ben  Canaider József 17500 forintot fizet élrte. Ekkor a ház már kétemeletes. A XIX. századi Győr kereskedelmi életében fontos szerepet játszó Canaider család több mint száz éven át tartotta birtokában a házat, melyet 1956-ban Varga István tervei szerint restauráltak. A Baross (Lenin) úti homlokzaton az első emeleti két ablak közti fülkében látható Immaculata-szobor Kelemen Márton (1854-1933) alkotása.

Felhasznált irodalom: Jenei – Koppány: Magyar műemlékek – Győr, 1964 és Jenei Ferenc: Régi győri házak, 1959

Sokan csak az “Izsák” néven ismerik a házat. Szemben a Lépcsőköz neobarokk kapuja.

Id. Konok Tamás fotója 1939-ből / fortepan_42694

 

1949 körül még mindig háztartási bolt van az épület földszintjén (fotónegatívról szkennelve)

 

Fotó a ’60-as évekből

 

1963 körül kirakatportálok nélkül (Kép: Jenei – Koppány: Magyar műemlékek – Győr, 1964)

 

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat Facebook-on, illetve már itt, a weboldalon is.

Havi rendszeres támogatást az alábbi gombbal és az összeg kiválasztásával kezdeményezhetsz:

You may also like

Szólj hozzá!

Főszerkesztő

Kozma Endre

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”