Borozó az Arany János utcában
1953. december 21-én nyílt meg a soproni Haladás termelőszövetkezet győri borkimérése az Arany János utca 32. sz. alatt Patyi József bormérése helyén.
A Győr-Sopronmegyei Hírlap 1954. január 8-i száma így méltatta a vendéglátóhelyet.
„A jó bornak nem kell cégér
A poharakban fehér és vörösbor gyöngyözik. Az eres, göcsörtös, vagy símabőrű fehér kezek a háromdecis pohár alját a pultra koccintják, magasba emelik, mintha köszöntenének valakit, az ajkukhoz érintik, s máris csobog lejelé a maga csatornáján a zamatos soproni fehér, vagy vörösbor.
Az első pillanatban ezt látja az ember, miután belépett a soproni Haladás termelőszövetkezet győri borkimérésének ajtaján.
A vendégek kisebb nagyobb beszélgető csoportját halk zsibongás veszi körül. Miltaller Árpád festő is vígan beszélget barátaival. Gyurasits Tibor, az Országos Takarékpénztár tisztviselője is felhajtja borát. De ki tudná hamarjában felsorolni a jelenlévők nevét és foglalkozását, hiszen találunk itt vagongyári munkásokat, a környező községekből dolgozó parasztokat, tisztviselőket, művészeket, postásokat, vasutasokat, kocsisokat, akik betértek ide egy pohár bort inni, ami — valljuk be — nem is esik rosszul a fagyos januári dételőttön.
Sürögnek-forognak a termelőszövetkezet tagjai, a borkimérés dolgozói.
Zárkány Gyula, az italbolt vezetője a pultnál áll és számtalanszor megmeríti a borban az egy, a kétdecis, vagy literes poharat. Linberger Albertné hol itt, hol ott tűnik fel, mert bizony jócskán akad dolguk. Szalal Nándor, ez a pirospozsgás fiatalember korsóval a kezében a helyiség hátuljában lévő hét-nyolc, — egyenként tíz hektóliteres hordó és a pult között közlekedik, mert fogy a bor, mintha „cukor“ lenne. Buch Miklós pedig a pénztárban szorgoskodik. Neki is kijut a munkából.
A soproni Haladás termelőszövetkezet győri borkimérése december 21-én nyílt meg és máris nagy népszerűségre tett szert. Ha párnapos történetét megírnánk, ez kerülne bele: január 6-ig kilencven hektóliter bort mértek ki, Volt olyan nap, hogy a bevétel meghaladta a negyvenezer forinlot. A nagy népszerűséget a vendégek azzal magyarázzák, hogy, a jó bornak nem kell cégér. S a nyelvük csettintése is elárulja, hogy aki egy pohárral elfogyasztott, annak nagy kedve támad a kővetkezőkhöz is. A termelőszövetkezet költője: Bakonyszegi Lajos ezt így írta meg: „Aki a soproni Haladás borát issza, nem sírja a pénzét vissza“.
Ezért nem csodálkozunk azon, hogy december 31-én hosszú sor kígyózott a termelőszövetkezet Arany János utcai borkimérése előtt, s a győriek huszonkét hektóliter bort vittek el az óesztendő búcsúztatásához, az újesztendő köszöntéséhez.
Az italbolt létrehozásával mindkét fél jól jár. A termelőszövetkezeti tagok jól értékesíthetik szorgos munkájuk gyümölcsét, kerül majd bőven pénz a munkaegységekre. A győriek pedig ihatnak a jó soproni vörösborból, jobb lett a dolgozók borellátása, A szállítás megkönnyítése érdekében most a termelőszövetkezetek tagjai arról beszélgetnek, hogy teherautót vásárolnak.
1957-ben tatarozták a borozót és új portált is kapott és a „Győri Vendéglátó Vállalalat 13. sz. fiókja” lett.
1971-ben szanálták az Arany János utca 26-36. sz. házakat. Helyükre iroda- és üzletház épült (Modellház)
