A Szent Jobb Győrben 1988-ban.


A Szent Jobb 1771. és 1938. után 1988. szeptember 10-én harmadik alkalommal volt Győrben.

Magyarország állami és egyházi vezetői közös megegyezéssel az 1988-as esztendőt az országszervező első magyar király halálának 950. évfordulója emlékére és tiszteletére „Szent István évnek” nyilvánították. E jubileum egyik kimagasló eseménye a király jobb kézfejének, vagyis a Szent Jobbnak körülhordozása az országban, és bemutatása minden székesegyházban, valamint a pannonhalmi bazilikában.

A Szent Jobb 1988. évi országjárása során a következő helyek székesegyházaiban volt megtekinthető bemutatásának időrendjében: Esztergom, Veszprém, Eger, Kalocsa, Pannonhalma, Szombathely, Vác, Székesfehérvár, Győr, Szeged, Nyíregyháza és végül — október 29—30-án — Pécs.

A győri Székesegyházba 1988. szeptember 10-én érkezett, melyről így írt a Kisalföld, 1988. 09. 12-i száma:

„Verőfényes szépséges őszi nap köszöntött Győr városára az elmúlt hét szombatján.
Az érkező nagy vendég tiszteletére zászlódíszbe öltözött a megyeszékhely. A győriek, valamint vonatokkal és autóbuszokkal érkező vidékiek már délelőtt 10 órakor megindultak a Káptalandomb és a Köztársaság tér felé, hogy tanúi legyenek, amikor állam alapító első nagy királyunk Szent Jobbját szállító páncélautó megérkezik.

A Szent Jobb arannyal futtatott színezüst, drágakövekkel ékesített tartóban a Székesegyház előtt (Fénykép Komondi Miklós gyűjteményéből)

Három negyed 11-et ütött a városháza toronyórája, amikor a nemzetiszínű és pápai zászlókkal díszített páncélautó elhajtott a városháza előtt, s megyénk összes katolikus templomai harangjainak zúgása közepette érkezett az ősi győri székesegyház elé, ahol dr. Pataky Kornél győri megyés püspök és dr. Kacziba József püspök az Actio Catholica igazgatója fogadta. Kinyíltak a hatalmas páncélautó ajtajai.
Szabó Géza protonotárius kanonok a budapesti Szent István-bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre vette ki a henger alakú hegyikristály tartóba helyezett ereklyét és felm utatta . . . Ezután behelyezték az arannyal futtatott színezüst, drágakövekkel ékesített tartóba, majd a Martinovics téren felállított szabadtéri oltárhoz vitték.

A szabadtéri oltár a Székesegyház mellett (Fénykép Komondi Miklós gyűjteményéből)

Dr. Pataky Kornél köszöntötte ezután nemzeti ereklyénket, megem lítve, hogy az harmadízben tartózkodik Győrött. Először 1771. július 17-én éjszaka, amikor Becsből a budai Várba szállították, majd 1938. június 19-én, amikor az aranyvonat hozta Győrbe. Méltatta Szent István országalapító munkáját, amelynek eredményeként szeretett hazánk ma is él.

Bakodi Lajos, a győri katolikus autonómia elnöke mondott ezután köszöntőt, majd dr. Pataky Kornél ünnepi misét celebrált. A pápai és a magyar himnusz, valamint a Szózat eléneklése után az ereklyét a székesegyházba vitték, és mellé helyezték másik nemzeti kincsünket, a Győrben őrzött Szent László hermát. Az ereklyék előtt délután és egész éjjel a győriek és az ide érkezők tízezrei vonultak el.

Vasárnap délelőtt fél tizenegy órakor újból kihozták a székesegyházból a Martinovics térre a Szent Jobbot, hogy elbúcsúzhassanak tőle a megyeszékhely polgárai.

Pontosan egy órát mutatott a székesegyház toronyórája, amikor a páncélautó a győriek nagy tapsa közepette kigördült a Káptalandombról.” (Imre Béla cikke)

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

tizennégy − kettő =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját