A győri időjelző torony

1903. június 9-én avatták fel a győri időjelző tornyot a Sétatéri Nagyhíd (Rába kettős híd) jobb parti hídfője melletti területen.

A 19. század végén a város jelentős összegeket áldozott a közterek, parkok rendbehozására és díszítésére. Többek közt a századforduló táján került sor a Városháza előtti park kialakítására, a Sétatér (Radó sziget) mintaszerű parkosítására, az Erzsébet liget létrehozására. A városszépítés keretében született meg a várost díszítő időjelző torony megépítésének a terve is. A kezdeményező az az Egerváry József városi törvényhatósági bizottsági tag volt, aki 20 évvel korábban az új Városháza építésére is javaslatot tett. Ötlete általános helyeslésre talált, és a városi tanács azonnal megbízta a műszaki hivatal vezetőjét egy terv- és költségvetés elkészítésére, valamint az alkalmas hely kijelölésére. Ódor István városi főmérnök 1900. január 9-én a tanács elé terjesztette a kiválasztott hely helyszínrajzát, az építmény költségvetését és a Csányi Károly műépítész által készített építési tervet.

„Egy 60 cm magas mesterséges dombon, tégla alapfalú és faragott kő alapzaton, a fából készült mázolt házikó nyitható üvegajtókkal és benne a megfelelő műszerekkel. A házikó tetőzete horgany bádoggal fedett, s felette széljelző nyer elhelyezést. Az építmény körül másfél méter széles aszfaltjárda építésére kerül sor, s innen három lépcső vezet fel a toronyhoz. A díszes, csúcsíves torony magassága 9 méter.”

A tervezett kiadásokat 2721 koronában határozták meg. A tervről értesülve először Jacobi Lajos látszerész, Győr Kazinczy utca 10. szám alatti lakos jelentkezett, aki vállalkozott az időjelző torony felépítésére és a szükséges műszerek beszerzésére. Kijelentette, hogy szülővárosa iránti tiszteletből eltekint a haszontól, s ingyen vállalja a műszerek karbantartását, azok naponkénti beállítását, s ötéves garanciával az esetleges javításokat. Ezt követően Jankovits József látszerész, Győr Baross út 16. szám alatti lakos nyújtott be ajánlatot a városi hatósághoz. A tanács mindkettőjüket részletes költségvetés beterjesztésére kért fel. Jacobi 41.580 koronában jelölte meg a kivitelezési költségeket, melyet a tanács azonnal elutasított. Jankovits látszerész elfogadható ajánlatot tett a meteorológiai eszközök beszerzésére, s 1274 korona költségvetését elfogadta a városi hatóság. Ódor István főmérnök Jankovits ajánlatának figyelembevételével 2874 koronában állapította meg a kiadásokat, melyeket a város közgyűlése 1902. május 14-i ülése elfogadott, s határozatot hozott az időjelző torony felépítésére.

1902. október 27-én a városi főmérnök irányításával megkezdődött az építkezés, de a korán beköszöntött fagy miatt a munkákat le kellett állítani. Az építmény befejezésére 1903 májusában került sor. Jankovits József látszerész, Steiner László mérnök és Molnár József fő-reáliskolai tanár, mint szakértők jelenlétében 1903. június 9-én az alábbi üzemképes műszereket adta át a mérnöki hivatalnak: 1 db regisztráló barométer, 1 db hygrométer, 1 db hőmérő, 1 db polyméter, 1 db maximum-minimum hőmérő, 1 db szélzászló mutatólappal és 1 db óra 3 mutatólappal. A műszerek elhelyezésénél az eredeti tervtől eltérően a maximum-minimum hőmérőt az észak-nyugati oldal helyett – ahol a több órás napsütés miatt nem adtak volna pontos középhőmérsékleti eredményt – a rendes hőmérő mellé, az északi oldalra helyezték el. Az üresen maradt oldalra vízállás és tengerszint-magasság jelzőtáblát helyeztek el. Ezt követően a közvetlen környéket befásították, s az időjelző tornyot átadták a város közönségének.

A torony a második világháború során megsemmisült.

1990-ben a Győri Városszépítő Egyesület támogatásával az eredeti tervek alapján állították fel újra. Sajnos az eredeti műszerek nem kerültek elő, újakat helyeztek el benne.

Forrás: Dr. Sáry István – A győri időjelző torony. – Győri városszépítő füzetek / 2 –  Belvárosi történelem. Győr, 1988