A győri időjelző torony


1903. június 9-én avatták fel a győri időjelző tornyot a Sétatéri Nagyhíd (Rába kettős híd) jobb parti hídfője melletti területen.

A 19. század végén a város jelentős összegeket áldozott a közterek, parkok rendbehozására és díszítésére. Többek közt a századforduló táján került sor a Városháza előtti park kialakítására, a Sétatér (Radó sziget) mintaszerű parkosítására, az Erzsébet liget létrehozására. A városszépítés keretében született meg a várost díszítő időjelző torony megépítésének a terve is. A kezdeményező az az Egerváry József városi törvényhatósági bizottsági tag volt, aki 20 évvel korábban az új Városháza építésére is javaslatot tett. Ötlete általános helyeslésre talált, és a városi tanács azonnal megbízta a műszaki hivatal vezetőjét egy terv- és költségvetés elkészítésére, valamint az alkalmas hely kijelölésére. Ódor István városi főmérnök 1900. január 9-én a tanács elé terjesztette a kiválasztott hely helyszínrajzát, az építmény költségvetését és a Csányi Károly műépítész által készített építési tervet.

Az időjelző torony tervrajza, 1900

„Egy 60 cm magas mesterséges dombon, tégla alapfalú és faragott kő alapzaton, a fából készült mázolt házikó nyitható üvegajtókkal és benne a megfelelő műszerekkel. A házikó tetőzete horgany bádoggal fedett, s felette széljelző nyer elhelyezést. Az építmény körül másfél méter széles aszfaltjárda építésére kerül sor, s innen három lépcső vezet fel a toronyhoz. A díszes, csúcsíves torony magassága 9 méter.”

A torony műszerei

A tervezett kiadásokat 2721 koronában határozták meg. A tervről értesülve először Jacobi Lajos látszerész, Győr Kazinczy utca 10. szám alatti lakos jelentkezett, aki vállalkozott az időjelző torony felépítésére és a szükséges műszerek beszerzésére. Kijelentette, hogy szülővárosa iránti tiszteletből eltekint a haszontól, s ingyen vállalja a műszerek karbantartását, azok naponkénti beállítását, s ötéves garanciával az esetleges javításokat. Ezt követően Jankovits József látszerész, Győr Baross út 16. szám alatti lakos nyújtott be ajánlatot a városi hatósághoz. A tanács mindkettőjüket részletes költségvetés beterjesztésére kért fel. Jacobi 41.580 koronában jelölte meg a kivitelezési költségeket, melyet a tanács azonnal elutasított. Jankovits látszerész elfogadható ajánlatot tett a meteorológiai eszközök beszerzésére, s 1274 korona költségvetését elfogadta a városi hatóság. Ódor István főmérnök Jankovits ajánlatának figyelembevételével 2874 koronában állapította meg a kiadásokat, melyeket a város közgyűlése 1902. május 14-i ülése elfogadott, s határozatot hozott az időjelző torony felépítésére.

A Sétatéri nagyhíd az időjelző toronnyal (képeslap, postabélyegzés 1910 Németh Vilmos gyűjt.)

1902. október 27-én a városi főmérnök irányításával megkezdődött az építkezés, de a korán beköszöntött fagy miatt a munkákat le kellett állítani. Az építmény befejezésére 1903 májusában került sor. Jankovits József látszerész, Steiner László mérnök és Molnár József fő-reáliskolai tanár, mint szakértők jelenlétében 1903. június 9-én az alábbi üzemképes műszereket adta át a mérnöki hivatalnak: 1 db regisztráló barométer, 1 db hygrométer, 1 db hőmérő, 1 db polyméter, 1 db maximum-minimum hőmérő, 1 db szélzászló mutatólappal és 1 db óra 3 mutatólappal. A műszerek elhelyezésénél az eredeti tervtől eltérően a maximum-minimum hőmérőt az észak-nyugati oldal helyett – ahol a több órás napsütés miatt nem adtak volna pontos középhőmérsékleti eredményt – a rendes hőmérő mellé, az északi oldalra helyezték el. Az üresen maradt oldalra vízállás és tengerszint-magasság jelzőtáblát helyeztek el. Ezt követően a közvetlen környéket befásították, s az időjelző tornyot átadták a város közönségének.

Képeslap postabélyegzés 1913 Németh Vilmos gyűjt.
Képeslap postabélyegzés 1915
Rábarakpart az időjelző toronnyal (Képeslap)
A Zechmeister Károly út ( Képeslap postabélyegzés 1916)

A torony a második világháború során megsemmisült.

Az időjelző helye az ’50-es évek végén

1990-ben a Győri Városszépítő Egyesület támogatásával az eredeti tervek alapján állították fel újra. Sajnos az eredeti műszerek nem kerültek elő, újakat helyeztek el benne.

Az időjelző torony újjáépítése 1990
Az időjelző torony újjáépítése 1990

Forrás: Dr. Sáry István – A győri időjelző torony. – Győri városszépítő füzetek / 2 –  Belvárosi történelem. Győr, 1988

Címkék: ,

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

Szólj hozzá!

4 × négy =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját