A győri Állami áruház eladónői


Képsorozat a győri, Baross út 24. sz. alatti Állami (1968. 01. 01-től Centrum) áruház eladónőiről, az 1950-es évekből.

1950. szeptember 27-én nyílt meg a győri Állami áruház a Baross út 24. szám alatt.

A győri Állami áruház. (Képeslap, fotó: Dr. Jamnitzky Nándor)

A képek küldője, Várhegyi Éva édesanyja, Várhegyi Istvánné Éva is az áruházban dolgozott. Ő szerepel a képeken a kollégáival.

„Nagyon szeretem ezeket a képeket. Visszaadják a kor hangulatát. A nők nagyon csinosak, szépek voltak még munkaköpenyben is. A pihenősarokban a hatalmas rádió, a csipketerítők, a bútorzat. A maga egyszerűségében  mégis elegáns” – írta Éva.

Vevők és eladók az illatszer-osztályon
Az illatszer-osztály eladőnői
Az illatszer-osztály eladőnői
Pihenősarok rádióval az Illatszer-osztály mellett
Frissítő a pihenőben
A kettes számú csomagoló. Itt csomagolták be a megvett árukat a vevőknek térítésmentesen.
A kettes számú csomagoló.
Az áruház Bajcsy-Zsilinszky utcai bejáratánál
Az áruház Bajcsy-Zsilinszky utcai bejáratánál
Az áruház Bajcsy-Zsilinszky utcai bejáratánál. Balról jobbra: Gál József férfi konfekció osztály, Bergerné Irénke játék osztály, Várhegyi Istvánné Éva, Szalai Lászlóné (Nagy Irén – Csiri), Szemeti Tibor, ?.

Hálás köszönet Várhegyi Évának a fotókért.

Címkék: ,

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

4 + 17 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját