A Május 1. Kultúrpark


1967. május 1-én adták át Kiskúton a Vidámparkot és a Vadasparkot, egyúttal a területet elnevezték Május 1. Kultúrparknak.

Győr város tanácsa 1960-ban több mint 16 millió forintos városfejlesztési alapot hagyott jóvá a Vidámpark építésére a Püspökerdőben. A tervekben szerepelt még vadaskert, úttörő-tábor és úttörővasút is.

„A győri vidámpark térképe” (Kisalföld, 1961. 03. 17.)

1961. március 24-én a Kisalföld napilap már arról tudósított hogy megkezdődött a győri vidámpark építése:

Megkezdődött Győrött a vidámpark építése (Kisalföld, 1961. 03. 24.)

A püspökerdei Vidámpark rövid életű volt, 1962. május 1-én nyitotta meg kapuit, majd 1965-ben az árvíz elmosott mindent.

Az új helyszínt az Iparcsatorna partján, Kiskút-ligetben jelölték ki, ahol 1966-ban  meg is kezdődött az építkezés.

„Az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő játékszert, az óriáskereket a Magyar Vagon és Gépgyár híd-gyáregységének külső szerelői helyezik üzembe.” (Kisalföld, 1966. 06. 29.)

Szerelik az óriáskereket (Kisalföld, 1966. 06. 29.)

A Kiskút-ligeti Vidámpark 1967. május 1-én nyitotta meg kapuit. A korabeli sajtóban csak ezt a hirdetést találtam a megnyitásról.

KM_227 Q76

Egy évvel később, 1968-ban már pár sort szenteltek a megnyitóra:

A Lemezárugyár győri gyáregysége „körhintát” adományozott a vidámparknak:

Körhinta ajándékba (Kisalföld, 1968. 04. 30.)

A Szabó család is kipróbálta a körhintát:

Az új körhintán, 1968. (A fotó tulajdonosa Szabó Zoltán)
A repülős körhinta és kezelője, 1968 (A fotó tulajdonosa Szabó Zoltán)

1969-ben a kultúrpark fejlesztéséről döntött a Városi Bizottság:

Fejlesztik a győri kultúrparkot (Kisalföld, 1969. 04. 12)
A vidámpark 1980 körül. Háttérben a Mackó-büfé (A fotó tulajdonosa Szoták Gyula)

„1 vagy 2 forint volt 5 kör a gokarttal. 
A hajóhinták, súlyos, robosztus szerkezetek voltak, mi „kicsik” nem is tudtuk rendesen belengetni. Az 6-7-8-as „nagyokhoz” ültünk mindig be, ők már belengették rendesen.
A vidámpark területét jelenleg most az állatkert használja, s ha valaki járt ott régen, akkor felismerheti néhány szerkezetnek a helyét. A gokartpályát viszont még tavaly láttam a terület sarkában. Sosem felejtem amikor egyik alkalommal ott voltunk 30-40-en, mint GYÁÉV-es sport-napközisek, voltam kb. 8-9 éves, vagy még annyi sem, végre sorra kerültem a gokart vezetésre. Amint nyomtam volna neki a gázt, elszakadt a gázbovden. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, az oda beosztott vidámparki alkalmazott felpattant a gokart hátuljára. Kézzel húzta gázt, én meg vezettem, meg fékeztem. Tényleg úgy néztünk ki mint majom a köszörűkövön, de közel 30 év elteltével is élénken él bennem. Viszont akkora sikerünk volt, hogy a többiek is akartak vezetni.”

-írta Oroszvári Ádám, aki fotókat is küldött, melyek 1985 körül készültek:

Az óriáskeréknél (A fotó tulajdonosa Oroszvári Ádám)
Háttérben az óriáskerék (A fotó tulajdonosa Oroszvári Ádám)
A hajóhintánál (A fotó tulajdonosa Oroszvári Ádám)

Gyermeknapon ingyenes volt a játékhasználat:

Gyereknap, 1987. (Kisalföld, 1987. 06. 01.)
Go-kart a győri vidámparkban (Fotó Békefi Péter gyűjteményéből)
Az óriáskerék (Fotó Békefi Péter gyűjteményéből)
Játékok a vidámparkban (Fotó Békefi Péter gyűjteményéből)

A győri Május 1. Kultúrpark vidámparki része a ’90-es évek elején végleg megszűnt.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

kettő × kettő =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját