Sulyok István halász vendéglője


A Bástya utca 3. szám alatt, Dátán Lajos vendéglőjével szemben működött Sulyok István halász vendéglője

A Bástya utca 260. (1891-től 3.) sz. alatt már a 19. század közepétől működött vendéglő. Első üzemeltetőjét nem ismerjük. 1876-os címtárban Eble Ferenc nevét találjuk tulajdonosként és bormérőként. 1888-as halála után felesége vezette a vendéglőt. 1904-től Erdélyi Rudolf, 1911-től Magyar István viszi a boltot.

A Bástya utca az 1930-as években. Baloldalt a kerek cégér alatt a Sulyok, jobboldalt a kocka cégér alatt a Dátán vendéglő (Kép: fortepan_118699)

1918-tól Sulyok István működteti a vendéglőt. Az Amerikát is megjárt vendéglős 1907-ben (akkor még a Velence kávéházat vezette) halászati engedélyért folyamodott. Herkovits Lajossal együtt ő teremtette meg Győrben a már hagyommánnyal rendelkező halászkert jellegű vendéglátó egységet.

Sulyok István halászmester és vendéglős a Bástya utca 3. sz. alatt az 1920-as években (Komondi Miklós gyűjteményéből)

1923-ban a győri kiállításon aranyéremmel tüntették ki. A kommün alatt mint túszt letartóztatták. A vendéglő a Bástya utca északnyugati házsorának elbontásáig működött.

Felhasznált irodalom:

Torma Attila: Régi győri szállodák, vendéglők, kávéházak… Turizmus és vendéglátás (1850-1950)

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

öt × négy =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját