„Köss ki” a Szúnyogszigeten

A Szúnyogsziget, mely nagyjából egy kilométer hosszú és átlagosan 150 méter széles, a Mosoni-Dunán, Győr északi határában található.

A Szúnyogsziget (régebbi nevén Újfalusi sziget) már az 1920-as évektől népszerű kirándulópontja volt a győrieknek. A Belvárostól alig 5 kilométerre található sziget homokos strandja és kikötésre alkalmas partja vonzotta az evezős kirándulókat.

„Győrött, a Bakonyba és a Balatonra s másfelé törekvő szombati kirándulókon, kivül, feltünő a vízek és partok szombati, vasárnapi, ünnepnapi megélénkülése, úgy, hogy a lakosok minden rétegéből több ezer embert mozgat meg a víz, az erdő frissesége, tiszta levegője és zöld lombja. Csónakok hemzsegnek a három folyón, a vízpartokon sokszor több az ember mint a fa, meg a bokor.” – írta a Győri Hírlap 1934. 08. 19-i száma.

„Mindenki fölkerekedik, akinek félnapja, vagy egész napja van, hogy a megszokott életkonvencióból kizökkenjen; akinek se pénze, se ideje, se kedve nincsen az utazás kellemetlenségeihez. Győrött igen gyorsan el lehet jutni a pompás vízpartokhoz, kiserdőkhöz, füves, bokros területekhez. Ezt az előnyt sok ezren használják ki.

Gondolatot vetünk föl, tessék vele foglalkozni.
Az újfalusi sziget az ott tapasztalható élénk, weekendező kedvet, készséget; vesszük szűk bázis gyanánt. A sziget a győri püspökség tulajdona. A kiránduló közönség a sziget szép vadságát is értékeli, kiszáll oda, senki el nem tiltja onnan ami dicsérni való kedvesség az uraság részéről.
A szigetnek gazdasági haszonértéke igen kevés.
Bérelje ki, vagy kérje el használatra ezt a szigetet a weekendegyesület s vegye első programmjába, hogy weekendezőknek céljaira rendezi be.
Ha ott rendszeres intézkedések történnek a sátorozást, éjszakai ott tartózkodást, a fürdés, sétálás kényelmeit előmozdítják, a szigeten való weekendezés akkora mértéket fog ölteni, amilyent a weekendegyesület akar. Minden az odajutás szabályozásától függ.”

1935. április 28. Dunántúli Hírlap

„Hír a Szúnyogszigetről.

A győri csónakázók kedves kirándulóhelyét Hajnal Kolos győri lakos megvásárolta. A szigeten nagyban folynak a rendezési munkálatok, amelynek célja, hogy a kirándulók részére az ott tartózkodást még kellemessebbé tegyék. Hideg büffé és hűsítő italok kiszolgálása is tervbe van véve. A gyalogos sétálókat mind partról csónak fogja
átszállítani a szigetre. Az új vállalkozást örömmel üdvözöljük.”

Úgy tudni — háromezer pengőért vette meg a győri püspökségtől.

Hajnal Kolos 1935-ben megépítette a Köss ki csárdát

„A Duna partja végeláthatatlan hosszúságban megtelt a város közelében a kirándulókkal. A szépséges újfalusi sziget kitűnő homokstrandját ellepték a fürdőzők. A győri folyókon rekordforgalom volt, a nyár derekán sem járt ennyi csónak, motorcsónak, vitorlás és kajak a folyókon.” (Győri Hírlap, 1935. 08. 27.)

„Villámkirándulásunk utolsó szakasza a Rábától és a Rábcától merőben elütő, kékesszürke vizű Duna. Mindenekelőtt feltűnik, hogy a régi strandfürdővel szemben levő zátony jórészét elkotorták, amivel a folyó hajózható medre szélesebb lett. Erre már élénkebb az élet, egymás után hagyjuk el a csendes evezősöket. Már túl vagyunk a kedvelt Piller-vendéglőn

Ó természet, ó dicső természet

A táj egyre szebb.
Kétoldalt, bujazöld, dúslombú fák kígyózó vonala, amit a derűs ég azúrja és a sima víz csillogó tükre fon ékes koszorúba. Csak fokozódik a panoráma szépsége, amikor feltűnik az újfalusi sziget. Lelassítunk, hogy jobban élvezhessük a gyönyörű kilátást, önkéntelenül is a költő szavait idézzük;
Óh természet, óh dicső természet,
Mely nyelv merne versenyezni véled!

«Köss ki! Csárda! Restaurant! Strand! ordítja felénk egy hatalmas tábla, amint a sziget sarkához érünk. A győriek legkedveltebb nyári kiránduló helye ez a vadon sziget, mely öt kilométer távolságra esik a Rába-torkolattól.

Kikötünk.
A «Csárda» körül a szezonra való lázas felkészülödés jeleit látjuk. A partot feltöltik, hogy az árvíz el ne önthesse, a talajt egyengetik, virágágyakat szabnak. Jelenleg egy kis szalmafedeles épületen dolgoznak.
— Konyha lesz ez, — mondja a vendéglős — jó házi kosztot biztosítunk a kirándulóknak, egy pengőért lehet majd kapni három fogásos, ízletes, bőséges ebédet.„ (Győri Hírlap, 1936. 05. 10.)

A Köss ki csárda annyira népszerű lett, hogy külön motorcsónakokkal szállították a vendégeket – köztük külföldieket is – a szigetre.

A Győri Nemzeti Hírlap 1937. 07. 25-i számából:

„A GyICsÉ-be tömörült motorcsónakosok már számos ízben szórakoztattak tömegesen idegeneket, legtöbbször külföldieket és éppen most vasárnapra is 20 bécsi vendéget jeleztek az ottani autoclub részéről, akiket motorcsónakokkal visznek fel az újfalusi szigetre ebédre. Nem egy külföldi ment már el innen olyan kellemes érzésekkel, amelyek megmaradnak benne élete végéig.”

A második világháború után, a Köss ki csárda tulajdonosa, Hajnal Simon Kolos remeteként élt a szigeten 1962. január 16-án bekövetkezett haláláig.

A városi tanács pedig négyszögölenként hat forintért eladta a kimérhető részeket.

1964-ben a KISZÖV vízitelepet alakított ki a romos csárdaépületből.