Győr történelmi laktanyái 1848-1920 4. rész
Egy sorozatot indítuttunk útjára, melynek címe Győr történelmi laktanyái 1848-tól 1920-ig. Torma Béla nyugállományú ezredes, a készülő Győr Monográfia IV. kötetének társszerzője mutatja be a laktanyákat.
IV. Rész – Fióklaktanyáink
Győrnek – lévén fő közlekedési útvonalak gyűjtőpontjában – szembesülnie kellett a városon átvonuló, illetve a helyőrségben rövidebb-hosszabb ideig ideiglenesen tartózkodó, nagy létszámú katonaság elszállásolási nehézségeivel.
Néhány példa az ideiglenes tartózkodásra:
1863-ban a négy hónapig tartó „parendorfi táborozásoknál” 12 lovasezred, nyolc üteg és hat század szekerész vonult át városunkon, ezeknek ellátása „kőzel négy ezer ftba került”.
A königgrätzi vereséget (1866. július 3.) követő prágai békeszerződés (1866. augusztus 23.) Győrt jelölte ki hadifogoly átadó központnak. Szeptemberben a porosz fogságból visszaváltott katonaság Győrött összpontosult és innen kerültek szétosztásra ezredeikhez. Szeptember 11-én érkeztek az első fogolytranszportok (1500-2000 fő) és 20-án már több mint 5000 katona napi jelenlétéről tudósított a helyi sajtó.
1886 októberben bevonult mintegy 90 újoncnak nem sikerült megfelelő férőhelyet találni a városban, ezért nyolc hétig Győr-Szigetben a gőzmalom és a fürdőházi helyiségekben lettek elszállásolva.
1889. augusztus-szeptemberben az őszi hadgyakorlat idején 6 489 főnyi legénység, 23 tiszthelyettes, 179 főtiszt, 18 törzstiszt és három tábornok fordult meg varosunkban. A tábornokokat szállodákban, a tiszteket magánlakásokban helyezték el. A legénységi állomány részére a megyei Fáskertben, a Szedresben, a huszár gyakorlótéren, az újvárosi Ó-temető téren és a Libalegelőn kialakított táborokban biztosították a szállást.
A helyzet tarthatatlanságának enyhítése céljából, átmeneti megoldásként épült fel 1891-ben az egy század gyalogság befogadására alkalmas barakk fióklaktanya a Homokgödörszer keleti oldalán, átellenben a katonai kórházzal.
A „barakk lakhely” (barakk laktanya) időszakos fegyvergyakorlatok és csapatösszevonások megnövekedett állományának beszállásolását biztosította.
Barakk laktanya
Barakk laktanyáról 1900. szeptember 8-án készült értékbecslési jegyzőkönyv a laktanyatelek nagyságát 452 négyszögölben adja meg. Maga a laktanyaépület földszintes, téglaalapozásra épített favázas szerkezettel, gerendafödémmel tartott fazsindellyel lett kialakítva. Alapterülete 512 m2. A konyhaépületben kapott helyet egy legénységi konyha, egy éléskamra és egy árnyékszék, összesen 63,25 m2 területen. A laktanya kerítésének hossza 56 m volt.
A Barakk laktanya helyét és környezetét egy 1893- és egy 1910 évi kiadású térképen szemléltetjük.
82 – Cs. és kir. Katonai kórház (1893-as térkép)
63 – Magyar Waggon- és gépgyár, 65- Légszeszgyár (1910-es térkép)
A barakk laktanya épületét 1915. szeptember 29-én Hőfer Vilmos főjegyző hivatalosan átadta a Vagongyár tulajdonába. A laktanya telkét már korábban megvette a gyár. Az épületért a gyár 17.420 K kártalanítást fizetett.
Vágóhídi fióklaktanya
Azonban nem csak a gyakorlatokon megjelenő nagy létszámú katonaság elhelyezésévek kellett megküzdeni a város „Beszállásolási Hivatalának”. Folyamatos kihívást jelentett az évenként rendszeresen behívásra kerülő tartalékosok és póttartalékosok elszállásolása is. 1899. áprilisban 200 tartalékost és 800 póttartalékost hívtak be Győrbe fegyvergyakorlatra.
1904. márciusban a 19. gyalogezredhez bevonult 350, a 26. gyalogezredhez 470 póttartalékost, majd áprilisban a 11. vadászzászlóalj 270 és a 19. gyalogezred 800 tartalékosát illetve póttartalékosát csak bérelt pajtákban és szérűkben tudta a város elhelyezni.
A tarthatatlan helyzet feloldása érdekében 1905. február 28-án a városi tanács úgy határozott, hogy a már semmilyen gazdasági célt nem szolgáló „régi vágóhidat” katonai elszállásolás céljára átalakíttatja. Az állomásparancsnokság a tervet elfogadta, az átalakítás tervét és költségvetését a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta. A mérnöki hivatal által elkészített terv szerint a laktanya 1000-1200 fő befogadására válik képessé. Az átalakítási munkák általános költségeit 38.000 K-ra kalkulálták.
Győr sz. kir. város mérnöki hivatala két hónap múlva, 1905. május 9-én pályázati hirdetményt tett közzé, miszerint „a tanács 2904./905. sz. tan. határozata alapján a Domb-utcza végében levő régi vágóhíd átalakítási munkálataira zárt ajánlati-versenytárgyalást hirdet. A munka legkésőbb junius hó 1-én megkezdendő és akként folytatandó, hogy f. évi szept. hó 1-én a rendeltetésnek átadható legyen.”
Az 1893-ban kiadott térkép 65 sz. objektuma a Domb utca sarkán még Vágóhídat jelöl.
(53 – Hetz-féle gőzfűrész, 54 – Polgári lövölde, 56 M. kir. törvényszék, 57 M. ki.r fogház)
A tervezettnek megfelelően, a Közvágóhidat 1905-ben, megfelelő átalakítással, fióklaktanya osztályozást nyerve, alkalmassá tették, katonai alakulatok ideiglenes elszállásolására.
Az 1910 előtti városképet tükröző térképen, már Vágóhídi fióklaktanya elnevezéssel (7. sz. objektum) találkozunk.
A háború második hónapjában a harctérre készülő póttartalékosok gyakorlatról tértek vissza a Vágóhídi laktanyába. Ezt az élőképet örökítette meg humoros formában a Győri Hírlap:
„A póttartalékosok kisebb csapata lépked lötyögős bakanadrágban, a raktárból kiszabadult öreg bakancsokban és véletlenül félrecsúszott sapkákban a Baross-úti aszfalton. Szakállas és nagybajuszú arcok vastag szemöldökei alól szigorú, kemény pillantások sugárzanak a kíváncsi közönségre. …
– Hová mennek vitéz urak? – kérdi tőlük valaki.
– A vágóhidra! – szól egyik öreg rezervista a bajusza alól.
– Szegények! – óbégat egy asszony – ezek már a csatába mennek.
– Deeeehogy! – szól a mellette álló úriember a vágóhídi kaszárnyába mennek.„
A laktanya történetéhez tartozik, hogy 1910. februárban a „városi katonai ügyosztály” a Domb utcai „beszállásolási épületről”, mint „fióklaktanya” bérösszegéről vitázott a katonai hatósággal. A Honvédelmi Minisztérium naponként és fejenként öt fillért állapított meg egy katona elszállásolásáért, a katonai ügyosztály pedig ezt nem tartotta elegendőnek, azaz a város részéről az összeg ráfizetéses volt ezért 7 fillért igényelt. Bennünket nem is ez a vita érdekel, hanem annak a bizonysága, hogy a Vágóhídi fióklatanya már 1905-től működött.
A laktanya történetét gazdagítja 1915 karácsonya. Mikor a 11. vadászzászlóalj alegységeit kivonták a harcból és a karácsonyi ünnepeket Győrben töltötték a katonák, a szentestén Tauscher Béla, a zászlóalj kapitánya köszöntötte őket az vágóhídi fióklaktanyában, majd felesége kisebb ajándékokkal tette meghitté az ünnepélyt.
A laktanya túlélte az 1. világháborút. 1934-ben átvette a város és szegényház céljaira átalakíttatták.
Hosszú történetet éltek meg a korábban ismertetett quasi-laktanyák. Többszöri felújításuk során fióklaktanya minősítést kapott. 1903-ban az állomásparancsnokság közölte a városi tanáccsal, hogy 1904-től nem bérli tovább a Posta és Lucardi kaszárnyákat. Ezzel egyidőben igény érkezett a budapesti 1. sz. lósorozó bizottságtól a Posta laktanya igénybevételére.
1905-ben eldőlt a Posta laktanya sorsa. A városi tanács elfogadva a hadtestparancsnokság javaslatát a Posta laktanya átalakítására. 70.000 korona költséggel alkalmassá tette a kaszárnyát a továbbiakban „1. sz. állandó lóavató bizottság” néven ismert katonai hivatal létesítésére.
Másként alakult a sorsa a Lucardi laktanyának. A városi tanács közgyűlése 1906. szeptemberben határozatot hozott, miszerint a laktanyát „patronage céljaira” átengedi és ennek megfelelően elrendelte az épület átadását a cselédelhelyező intézet felügyelő bizottságának. Decemberben a laktanya egy részében rendezték be „próbaképpen” a munkásgyermekek otthonát.
A győri laktanyák története részletes kifejtésre kerül a szerkesztés alatt álló Győr monográfia IV. kötetében.
Szerző: Torma Béla nyugállományú ezredes
A sorozat további részei:
