Győr történelmi laktanyái 1848-1920 4. rész


Egy sorozatot indítuttunk útjára, melynek címe Győr történelmi laktanyái 1848-tól 1920-ig. Torma Béla nyugállományú ezredes, a készülő Győr Monográfia IV. kötetének társszerzője mutatja be a laktanyákat.

IV. Rész – Fióklaktanyáink

Győrnek – lévén fő közlekedési útvonalak gyűjtőpontjában – szembesülnie kellett a városon átvonuló, illetve a helyőrségben rövidebb-hosszabb ideig ideiglenesen tartózkodó, nagy létszámú katonaság elszállásolási nehézségeivel.

Néhány példa az ideiglenes tartózkodásra:

1863-ban a négy hónapig tartó „parendorfi táborozásoknál” 12 lovasezred, nyolc üteg és hat század szekerész vonult át városunkon, ezeknek ellátása „kő­zel négy ezer ftba került”.

A königgrätzi vereséget (1866. július 3.) követő prágai békeszerződés (1866. augusztus 23.) Győrt jelölte ki hadifogoly átadó központnak. Szeptemberben a porosz fogságból visszaváltott katonaság Győrött összpontosult és innen kerültek szétosztásra ezredeikhez. Szeptember 11-én érkeztek az első fogolytranszportok (1500-2000 fő) és 20-án már több mint 5000 katona napi jelenlétéről tudósított a helyi sajtó.

1886 októberben bevonult mintegy 90 újoncnak nem sikerült megfelelő férőhelyet találni a városban, ezért nyolc hétig Győr-Szigetben a gőzmalom és a fürdőházi helyiségekben lettek elszállásolva.

1889. augusztus-szeptemberben az őszi hadgyakorlat idején 6 489 főnyi legénység, 23 tiszthelyettes, 179 főtiszt, 18 törzstiszt és három tábornok fordult meg varosunkban. A tábornokokat szállodákban, a tiszteket magánlakásokban helyezték el. A legénységi állomány részére a megyei Fáskertben, a Szedresben, a huszár gyakorlótéren, az újvárosi Ó-temető téren és a Libalegelőn kialakított táborokban biztosították a szállást.

A huszárok átvonulása Győrött (Képeslap, postabélyegzés 1913)

A helyzet tarthatatlanságának enyhítése céljából, átmeneti megoldásként épült fel 1891-ben az egy század gyalogság befogadására alkalmas barakk fióklaktanya a Homokgödörszer keleti oldalán, átellenben a katonai kórházzal.

A „barakk lakhely” (barakk laktanya) időszakos fegyvergyakorlatok és csapatösszevonások megnövekedett állományának beszállásolását biztosította.

Barakk laktanya

Barakk laktanyáról 1900. szeptember 8-án készült értékbecslési jegyzőkönyv a laktanyatelek nagyságát 452 négyszögölben adja meg. Maga a laktanyaépület földszintes, téglaalapozásra épített favázas szerkezettel, gerendafödémmel tartott fazsindellyel lett kialakítva. Alapterülete 512 m2. A konyhaépületben kapott helyet egy legénységi konyha, egy éléskamra és egy árnyékszék, összesen 63,25 m2 területen. A laktanya kerítésének hossza 56 m volt.

A Barakk laktanya helyét és környezetét egy 1893- és egy 1910 évi kiadású térképen szemléltetjük.

61 – el jelölt objektum a Győrvárosi gyalogsági barakk laktanya,
82 – Cs. és kir. Katonai kórház (1893-as térkép)
62 – Gyalogsági barakk laktanya, 61 Katonai kórház,
63 – Magyar Waggon- és gépgyár, 65- Légszeszgyár (1910-es térkép)

A barakk laktanya épületét 1915. szeptember 29-én Hőfer Vilmos főjegyző hivatalosan átadta a Vagongyár tulajdonába. A laktanya telkét már korábban megvette a gyár. Az épületért a gyár 17.420 K kártalanítást fizetett.

Vágóhídi fióklaktanya

Azonban nem csak a gyakorlatokon megjelenő nagy létszámú katonaság elhelyezésévek kellett megküzdeni a város „Beszállásolási Hivatalának”. Folyamatos kihívást jelentett az évenként rendszeresen behívásra kerülő tartalékosok és póttartalékosok elszállásolása is. 1899. áprilisban 200 tartalékost és 800 póttartalékost hívtak be Győrbe fegyvergyakorlatra.

1904. márciusban a 19. gyalogezredhez bevonult 350, a 26. gyalogezredhez 470 póttartalékost, majd áprilisban a 11. vadászzászlóalj 270 és a 19. gyalogezred 800 tartalékosát illetve póttartalékosát csak bérelt pajtákban és szérűkben tudta a város elhelyezni.

A tarthatatlan helyzet feloldása érdekében 1905. február 28-án a városi tanács úgy határozott, hogy a már semmilyen gazdasági célt nem szolgáló „régi vágóhidat” katonai elszállásolás céljára átalakíttatja. Az állomásparancsnokság a tervet elfogadta, az átalakítás tervét és költségvetését a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta. A mérnöki hivatal által elkészített terv szerint a laktanya 1000-1200 fő befogadására válik képessé. Az átalakítási munkák általános költségeit 38.000 K-ra kalkulálták.

Győr sz. kir. város mérnöki hivatala két hónap múlva, 1905. május 9-én pályázati hirdetményt tett közzé, miszerint „a tanács 2904./905. sz. tan. határozata alapján a Domb-utcza végében levő régi vágóhíd átalakítási munkálataira zárt ajánlati-versenytárgyalást hirdet. A munka legkésőbb junius hó 1-én megkezdendő és akként folytatandó, hogy f. évi szept. hó 1-én a rendeltetésnek átadható legyen.”

Az 1893-ban kiadott térkép 65 sz. objektuma a Domb utca sarkán még Vágóhídat jelöl.

1893-ban a 65. sz. objektum Vágóhíd,
(53 – Hetz-féle gőzfűrész, 54 – Polgári lövölde, 56 M. kir. törvényszék, 57 M. ki.r fogház)

A tervezettnek megfelelően, a Közvágóhidat 1905-ben, megfelelő átalakítással, fióklaktanya osztályozást nyerve, alkalmassá tették, katonai alakulatok ideiglenes elszállásolására.

Az 1910 előtti városképet tükröző térképen, már Vágóhídi fióklaktanya elnevezéssel (7. sz. objektum) találkozunk.

(További objektumjelölések Nádorvárosban: 36. sz. Tűzőrség, 37. sz. Kerekedelmi- és iparkamara, 38. sz. Fa- és fémipari szakiskola, 39. sz. Olajgyár, 77. sz. Óvoda, 78. sz. Nádorvárosi városház.)

A háború második hónapjában a harctérre készülő póttartalékosok gyakorlatról tértek vissza a Vágóhídi laktanyába. Ezt az élőképet örökítette meg humoros formában a Győri Hírlap:

A póttartalékosok kisebb csapata lépked lötyögős bakanadrágban, a raktárból kiszabadult öreg bakancsokban és véletlenül félrecsúszott sapkákban a Baross-úti aszfalton. Szakállas és nagybajuszú arcok vastag szemöldökei alól szigorú, kemény pillantások sugárzanak a kíváncsi közönségre. …

– Hová mennek vitéz urak? – kérdi tőlük valaki.

– A vágóhidra! – szól egyik öreg rezervista a bajusza alól.

– Szegények! – óbégat egy asszony – ezek már a csatába mennek.

– Deeeehogy! – szól a mellette álló úriember a vágóhídi kaszárnyába mennek.

A laktanya történetéhez tartozik, hogy 1910. februárban a „városi katonai ügyosztály” a Domb utcai „beszállásolási épületről”, mint „fióklaktanya” bérösszegéről vitázott a katonai hatósággal. A Honvédelmi Minisztérium naponként és fejenként öt fillért állapított meg egy katona elszállásolásáért, a katonai ügyosztály pedig ezt nem tartotta elegendőnek, azaz a város részéről az összeg ráfizetéses volt ezért 7 fillért igényelt. Bennünket nem is ez a vita érdekel, hanem annak a bizonysága, hogy a Vágóhídi fióklatanya már 1905-től működött.

A laktanya történetét gazdagítja 1915 karácsonya. Mikor a 11. vadászzászlóalj alegységeit kivonták a harcból és a karácsonyi ünnepeket Győrben töltötték a katonák, a szentestén Tauscher Béla, a zászlóalj kapitánya köszöntötte őket az vágóhídi fióklaktanyában, majd felesége kisebb ajándékokkal tette meghitté az ünnepélyt.

A laktanya túlélte az 1. világháborút. 1934-ben átvette a város és szegényház céljaira átalakíttatták.

Hosszú történetet éltek meg a korábban ismertetett quasi-laktanyák. Többszöri felújításuk során fióklaktanya minősítést kapott. 1903-ban az állomásparancsnokság közölte a városi tanáccsal, hogy 1904-től nem bérli tovább a Posta és Lucardi kaszárnyákat. Ezzel egyidőben igény érkezett a budapesti 1. sz. lósorozó bizottságtól a Posta laktanya igénybevételére.

1905-ben eldőlt a Posta laktanya sorsa. A városi tanács elfogadva a hadtestparancsnokság javaslatát a Posta laktanya átalakítására. 70.000 korona költséggel alkalmassá tette a kaszárnyát a továbbiakban „1. sz. állandó lóavató bizottság” néven ismert katonai hivatal létesítésére.

Másként alakult a sorsa a Lucardi laktanyának. A városi tanács közgyűlése 1906. szeptemberben határozatot hozott, miszerint a laktanyát „patronage céljaira” átengedi és ennek megfelelően elrendelte az épület átadását a cselédelhelyező intézet felügyelő bizottságának. Decemberben a laktanya egy részében rendezték be „próbaképpen” a munkásgyermekek otthonát.

A győri laktanyák története részletes kifejtésre kerül a szerkesztés alatt álló Győr monográfia  IV. kötetében.

Szerző: Torma Béla nyugállományú ezredes

A sorozat további részei:

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

Edit your profile or check this video to know more

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

öt × 2 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját