Győr a munka városa 1925

Győr 1925-ben Magyarország második gyárvárosa és közgazdasági centruma, 72 gyárral és több, mint ezer kereskedővel.

Az „Esti Kurír” 1925. október 20-i száma így írt Győrről:

Győr városa több mint három milliárdot fordított 1924 óta építkezésekre

72 gyár dolgozik teljes üzemmel Győrben — A „munka városában” nem ismerik a társadalmi és felekezeti harcot

Győr, minden frázistól elvonatkozottan, csakugyan a munka városa. A legkisebb kávéházi pikológyerek is büszkén emlegeti, hogy Győr a mai Magyarország második gyárvárosa és közgazdasági centruma, 72 gyárral és több, mint ezer kereskedővel.

És hogy a 72 gyár nem csak puszta számot, hanem lüktető életet és rendszeres munkát is jelent, bizonyítja az, hogy a legnagyobb a maguk szakmájában ma is egyedülállnak Magyarországon, sőt verik a külföld hasonló gyárait is. Így a legközömbösebb győri polgár is kötelességének tartja pl. a Győri vagóngyár, a szeszgyár és finomító, Koestlin-gyár, a Schmidl cukorgyár, a Benes Testvérek és a finomposztó-gyár üzemét bemutatni, amelyek meghazudtolva minden dekonjunktúrát, ma is békenívón állnak.

Győrt nem érdekli a politika és nem érdekli a társadalmi harc, amelynek szele pedig egyidőben a főtér pompás városház épületéig söpört. Farkas Mátyás, Győr városának köztiszteletben álló polgármestere, mint egy éber őrszem állott poszton mindig Győr kapuja előtt, hogy a társadalmi és felekezeti villongások baktériumai ne férkőzhessenek be a „munka városába”. Talán éppen ennek igazolásául állították a városi tűzoltóság élére azt az embert, (Erdély Ernő) aki egyébként a zsidó hitközség alelnöke is.

A polgárság a katonasággal teljes egyetértésben dolgozik Győrben.

Soha semmi összeütközés vagy súrlódás, amely akár huszonnégy órára is szenzációt jelentene a helyi lapoknak. Teller Gyula dr. rendőrkapitány a kommunizmus után az első pillanatban meggyeplőzte azt a fiatalságot, amely esetleg alkalmas lett volna arra, hogy a budapesti és dunántúli hangoskodók egyéni programját is elhintse.

Eseményt talán csak az esti korzó jelent, a Baross uccától a Vilmos császár útig. Ilyenkor felvonul a győri aranyifjúság, a sok-sok ragyogó győri lány, akik Budapest és Bécs divatkreációit egyesítik magukon. Ez a tarka, mindennapos korzó is inkább a nagyvárost szimbolizálja, úgyhogy az ideérkező valóban egy kicsinyített világvárosban képzeli magát. A kereskedők esténként a Lloyd-testületben gyűlnek össze, amelynek élén Adler Károly ( Győr,1864. november 14. – Auschwitz, 1944. június) kereskedelmi tanácsos és Alexy Géza ( Győr, 1860. június 15. – Győr, 1938. december 9.) kereskedő mindent elkövetnek az irányban, hogy a győri kereskedők érdekeit a hatóságok előtt is kellően képviseljek. Itt, a Lloyd helyiségében tárgyalják meg azután a kereskedők azokat a kérdéseket, amelyekkel a maguk érdekén kívül mindenkor Győr gazdasági életének rendszeres vérkeringését akarják biztosítani.

A rozzant, öreg színház mindennapos előadását állandó telt ház honorálja és a győrieknek most már valóban az a legsürgősebb kívánságuk, hogy egy új és a kitűnő társulatnak megfelelő színházépületet emeljenek. Hiszen a város külsőleg is napról-napra fejlődik.

Több mint három milliárd koronát tudott Győr városa már a múlt esztendőben megtakarítani, amelyet nagyobbára építkezésekre fordított.
De a magántőke is a leggyorsabb iramban dolgozik a pompás kis város szépítésén, nagyobbításán. Mint a legragyogóbb újdonságot mutogatják a győriek az új Kioszkot, mely a legelőkelőbb budapesti kávéházakkal és bárokkal is felveszi már a versenyt.

A rendezett, tiszta uccák, a régi barokk és az új épületek, mind-mind Győr konszolidációját, mindennapos munkarendjét és jövőjét hirdetik, amely nagyon sok más magyar város példájául szolgálhatna.