Győr város idegenforgalmi pavilonja


Győr város idegenforgalmi pavilonját (IBUSZ) 1938. június 27-én adták át a Budapest—Bécs közötti út felezőjén.

Már 1934 szeptemberében felmerült a Vashonvéd helyén egy idegenforgalmi pavilon felállítása, mely akkor még nem valósult meg. Helyén a Turul Hargita Bajtársi Egyesület kezdeményezésére az Országzászló emlékművet állították fel 1934. október 21-én.

A Vashonvéd 1922-ben és az Országzászló 1936-ban

A belvárosban, más helyre tervezte az IBUSZ egy félkör alakban kiugró idegenforgalmi iroda építését 1935 márciusában, mely a Király és Kovács Pál utca sarkán állt volna. Ez sem valósult meg. 1937 decemberében a város döntött az országzászló áthelyezéséről, és az idegenforgalmi pavilon központi helyen történő felépítéséről, melynek költségeit 30 ezer pengőre tervezték. Már 1938 januárjában három építész – Rentler János, Stadler Dezső és Lakatos Kálmán – nyújtott be építési tervet, melyből az utóbbiét fogadta el az építészeti bizottság.

A pavilont Lakatos Kálmán ( Győr, 1901. március 7. – New York, USA, 1958 ) tervezte, kivitelezője Nagy Ernő építőmester volt.

A Tér és forma 1938. 10. száma így írt:

„A London—Stambul-i transzkontinentális utat néhány magyar mérnök diplomáciai ügyessége és készsége szerezte vissza Magyarországnak. Azért mondjuk, hogy vissza-szerezte, mert ez a nagy út évezredek óta a Rajna, Majna, Duna Európát átszelő vonalán haladt a pesti rév, a melegforrásokat keresztező rév felé. Ez volt a nyugatról keletre haladó népek útja, mióta Európában élet van, mióta Európa létezik.

A Rajna-Majna-Duna vízi-út

Csak a „szövetséges és társult hatalmak” egykori nagyköveti tanácsa, ez a nemzetek és népek sorsa felett a tudatlanság alapján ítélkező testület s annak különböző függvényei, akiket a legjobb esetben a „tájékozatlanság olympikonjainak” lehet nevezni, jöhettek arra a gondolatra, hogy ezt az utat eltereljék a Simplonra s a Horvátországot átszelő másodrendű vonalra, avagy a világtörténelmi képtelenség országát átszelő minden 50 km-re 1000 méteres hágón átvezető útvonalra! Mintha az igazság diadalának egyik első jelentkezése lett volna a kairói értekezlet döntése, hogy a transzkontinentális útnak hazánkon kell átmenni, mert ez a földrajzi és történelmi igazság . . .

A győri idegenforgalmi pavilon (Dobos fotó)

S ez a döntés új életet hozott hazánk e nagy, ősi útjára: a motorikus forgalom megsokszorozódott s újra birtokba vette ezt az ősrégi európai utat. Ez különösen érezhetővé vált Győrben a nagy út Budapest—Bécs közti szakaszának felezőjén, amely egyúttal a rövidesen hasonló módon kiépítendő Balatonhoz vezető útnak torkolata lesz. Ezért tartotta szükségesnek Győr városa, hogy a forgalom irányítására és kiszolgálására a város szívében egy idegenforgalmi házat emeljen, ahol az átutazó idegen mindazt megtalálja, amire szüksége lehet, nevezetesen megkaphatja azokat a felvilágosításokat, amelyek az idegen-forgalom fokozása szempontjából szükségesek lehetnek.

Légifotó 1939. Nyíllal jelölve az idegenforgalmi pavilon (Fotó: Thomann Lajos)

Szerencsés volt már a tervező kiválasztása: Lakatos Kálmán építészmérnök találékonysággal, mai szellemű építészi felfogással és tudással a feladatnak egészen mintaszerű megoldását mutatta be: az épületet roppant könnyedség, nyíltság jellemzi, ragyog az üveg-felületek fényében, s megtagad mindennemű rokonságot a ma elterjedi álromantikával, — dicséret illeti ezért a tervezőt s az építtető várost is, amely nem kényszerítette tervezőjét arra, hogy a város közepére csárdát építsen, azzal az indokolással, hogy a városban hívja fel az idegen figyelmét arra, hogy van magyar falusi, paraszti építészet — amiről az idegen meggyőződhetett, míg a városba érkezett!

Nagy József felvételén 1938-ban

Az épület főhelyisége a fogadóterem, kb. 100 m2 alapterülettel, amelynek hátsó részében van az IBUSZ kiszolgáló asztala, a menetjegyiroda. A teremhez két oldalt toiletthelyiségek csatlakoznak, mosdók és öltözők s két üzlethelyiség, az egyik dohány, iparművészeti és fényképészeti cikkek árusítására, a másik a benzinkút irodájául szolgál.

Az épület hátsó fala téglából készült, a főforgalmi út felőli 34.5 m hosszú homlokzata megszakítás nélküli vasvázas üvegfal, melyben az alátámasztó szerkezetet 8 db betonnal megtöltött acélcsőoszlop képezi. A födém alsóbordás vasbetonlemez, a bordák a fogadóteremben fényezett faburkolatot kaptak. A mennyezetet 5 cm vastag kovaföldborítás védi a hőváltozásoktól. A tető vízlevezetése befelé történik, két a középtengelyben elhelyezett lefolyócsövön át. Az összes helyiségek gázzal fűthetők. A fogadóhelyiség összes bútorai cseresznyefából készültek, a színes behuzatok kézi szövésű erdélyi háziszőttes bútorszövetből.

Az idegenforgalmi pavilon belső tere (Kép: Tér és forma, 1938 10. szám )


A pavilonban ajándékbolt is működött:

1947-ben az idegenforgalmi pavilon elé egy szovjet hősi emlékművet állítottak, a hosszú oszlop tetején vörös csillaggal, melyet az 1956 október 25-én a felkelők megrongáltak. Az emlékmű lebontására 1960-ban került sor.

Utolsó simítások az emlékművön 1947
Díszőrség a szovjet emlékműnél 1955 (Fotó: Will József)

Itt volt a vidéki autóbusz-állomás (MÁVAUT) egészen 1965-ig.

A MÁVAUT állomás 1965. márciusában
A pavilon 1970-ben (Kép: fortepan_97851)

1975 augusztusában bontották el az épülete. Helyére Pátzay Pál Zászlóbontók elnevezésű „felszabadulási” emlékműve került, melyet a november 7-i ünnepségen avattak fel.

Felhasznált irodalom:

Tér és forma, 1938 10. szám

Győri Szalon: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975 Várostörténeti puzzle – 61. rész

Címkék: , ,

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

3 × 4 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját