Támadás a győri börtön ellen 1919-ben


1919. július 31-én, a Tanácsköztársaság utolsó napján a tömeg megtámadta a győri börtönt és kiszabadította a foglyokat.

Az előzmények:

1919. március 21-én az antant-hatalmak által küldött ultimátum hatására – amely a román közigazgatás kiterjesztését írta elő a Tisza vonaláig – lemondott az addigi polgári demokratikus koalíciós kormány, a gyengülő szociáldemokraták pedig bevonták az addigra a munkások körében megerősödött Kommunisták Magyarországi Pártját a hatalomba: a két párt egyesült és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, létrejött a proletárdiktatúra. Orosz mintára munkástanács-igazgatást vezettek be az üzemekben, köztulajdonba vették a lakóházakat, szállodákat, oktatási intézményeket, üzleteket, végül pedig a földbirtokok szocializálásáról jelent meg rendelet. Mindez új problémák tömegét hozta felszínre a mindennapi élet és a termelés tekintetében.

Győr, – az ország legiparosodottabb városa, amelynek lakossági összetételében magasabb volt a munkások számaránya, mint Budapesten -, nyomorgott az élelmiszerhiánytól. Ugyanakkor feketézők, csempészek vásárolták fel a megye falvaiban az őstermelők nélkülözhető készleteit. Csillapítandó a koplaló iparváros zúgolódását, batyuzási igazolványt igényelhettek a direktóriumnál a tanácshatalom bizalmára érdemes kérelmezők.

Június 5-én jelent meg a direktórium rendelete a batyuzási igazolvány rendszeresítéséről. Aki nem kapott ilyen engedélyt és mégis üzletelt a falusi gazdálkodókkal, attól elkobozták a jogcím nélkül szerzett élelmet. Még aznap értesítették a batyuzási engedély bevezetéséről a kormányzótanács illetékeseit. Helyeslést remélt a győri direktórium, de meglepetésére a fővárosi kommün erősen nehezményezte az intézkedést.

Gyülekezés a győri börtönnél (Komondi Miklós fotógyüjteményéből)

1919. július 25-én a népgazdasági tanács betiltotta a batyuzást. A győri közellátási hivatal vonakodott a rendelet kiadásában, de végül lúlius 30-án megtette, mely súlyos következményekkel járt.

A győri picokon tökön és gerslin (hántolt árpa) kívül semmiféle zöldárut nem lehetett kapni. Az asszonyoknak volt pénzük csak éppen vásárolni nem tudtak. Amikor július 31-én a szokásos asszonytömeg a közellátási hivatal folyosóján megjelent, ajtóra függesztett hirdetmény fogadta őket, mely tudtul adta, hogy a batyuzási engedélyek kiadását betiltották.

A hivatal alkalmazottai igyekeztek a tömeget csillapítani, de eredménytelenül. Legjobban egy Schneider nevű bécsi asszony kiabált, akinek a lányát a megelőző napokban letartóztatták. Miközben a tömeg egyre növekedett, Schneider Lajosné egyik hozzátartozója azt javasolta, menjenek a fogházba, szabadítsák ki a letartóztatott asszonyokat. A törvényszékhez rohantak és követelték a csempészlány szabadonbocsátását. Mivel a bíróság épülete néma maradt, az asszonyok kövekkel kezdték beverni az ablakokat. utána a fogház elé vonultak és „megostromolták” a fogházat. Az őrség nem használhatta a fegyverét a védtelen nők ellen, végül engedtek és a tömeg benyomult a fogházba.

Amikor a megnyitott cellákon át a rabok kiszabadultak megkezdődött szerte a városban a fosztogatás. Először a Városházát akarták megostromolni, de azt már őrség védte. A felbőszült asszonyok tettlegesen bántalmazták a katonákat. Mikor látta a tömeg, hogy a városházára bejutni nem tud, szétszéledt a városban és néhány vezető lakását feldúlták, kifosztották.

Erről az eseményről Komondi Miklós jegyezte fel, egy akkor 12 éves szemtanú elmondását.

Egy 12 éves szemtanú emlékezetéből (Komondi Miklós feljegyzése)

Az eseményről beszámolt a Népszava 1919. július 31-i száma is:

Népszava, 1919.07.31.

Erdélyi Ernő, aki Rákos Ferenc utódjaként győri székhellyel a Lajta-Ipoly vonal teljhatalmú politikai megbízottja címet viselte, hajtóvadászatot indíttatott az asszonylázadás azonosítható résztvevői ellen.

Hajnali kezdettel folyamatosan fogdosták össze a felelősségre vonandókat. Még javában tartottak az elővezetések, amikor a délelőtt folyamán két forradalmi törvényszék ült össze: a polgári és a katonai. Erdélyi Ernő szálláshelyéről tartott állandó telefonkapcsolatot a forradalmi törvényszékekkel. Ő nem a Hotel Royalban lakott, mint elődje, hanem a Káptalandombon lévő papneveldét, a Nagyszemináriumot sajátította ki. Egy sereg terrorista testőr szigetelte el tőle a külvilágot, s így elzártan Újváry Ferenc színésszel, a fanatikus kommunistával tanácskozott a teendőkről.

A polgári forradalmi törvényszék hosszú évekre szóló büntetést mondott az asszonyvádlottakra, pl. Bernát Ferencnét, akit a lázadás vezetésében találtak bűnösnek, tizenöt évi börtönre ítélték.

Felhasznált irodalom:

Gőcze Géza / Perepatits Antal – A vörös Győr, 1964

VÖRÖS KÖNYV 1919 (Szerkesztette: Gerencsér Miklós) Antológia Kiadó, Lakitelek 1993.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

2 hozzászólás

  • Medizinalrat emeritus Primarius Dr Puhr Ferenc
    2020-08-02 at 16:05

    nagyon erdekes es tanulsagos

  • dr Puhr Ferenc
    2021-07-31 at 17:35

    hogy milyen törtenelmi erdekessegeket tum meg az erdeklödö köszönet a szerkeztöneg! üdvözlettel
    Kozma ur

Szólj hozzá!

19 − tizenhat =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját