Czigány Jenő — a győri mindentudó

Czigány Jenő (Győr, 1902. július 1. – Győr, 1973. október 25.) népművelő, idegenvezető, régész, történész, tanácstag, bédekkeríró, várostörténész volt.

1968-ban így vall magáról:
„— Győri vagyok. Itt születtem, itt élek. Az őszinte szókimondás volt és maradt a kenyerem. Általában úgy ismernek, mint a műemlékek istápolóját, a történelmi értékek ápolóját, számontartóját.
— Szenvedélyesen érdekel a múlt, de a jelen is. A mai fiatal nemzedék eddig soha nem tapasztalt fejlődés szemtanúja a mi városunkban is. Megritkult hajjal, ősz fejjel mondom hogy ezt a jelenleginél jobban kell értékelniük. Engem a múlt ismerete tanított meg becsülni a jelent.

— A múlt és a jelen egyaránt arra kötelez bennünket, hogy még többet tegyünk a városért. Nekem Győr a legszebb a világon. A legnagyobb boldogság az volna számomra, hogy a városnak mind a 90 ezer állandó lakója így vélekedne és érezne.
— Nem kell szégyellnünk, ami szépet örököltünk a múltból. Jogos büszkeség tölthet el bennünket, hogy ápoljuk a hagyományokat, és a pénzt sem sajnáljuk a múlt építészeti remekműveinek megőrzésére.” (Kisalföld, 1968. 04. 19.)

Születéskori lakhelye Bástya u. 71. Gimnáziumi tanulmányait a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolában végezte 1912–1921 között. Budapesten a Magyar Királyi József Műegyetem Közgazdasági Osztályán államszámviteli államvizsgát tett 1925-ben. 1923-tól 1965-ig állt Győr szolgálatában, mint a számvevőszék munkatársa. 1945-ben Udvaros István polgármester titkára, 1948-tól számvevőségi főtanácsos, 1950-től 1965-ig Győr Város Tanácsa pénzügyi csoportvezetője. 1957-től a városi tanács tagja. A városi Hazafias Népfront alelnöke, a műemlékvédelmi bizottság vezetője, a Nyugat-dunántúli Intézőbizottság kulturális bizottságának elnöke, a Magyar Horgász Szövetség számvizsgálója volt. A Győri Polgári Lövészegylet alapító tagja. 1928-ban országos, 1931-ben kerületi lövészbajnok. A sporthorgászok évekig rendeztek halála után horgászversenyt, mely a nevét viselte.

Munkájában központi szerepet kapott a műemlékvédelem, melyért 1971. augusztus 19-én Pro Urbe Győr emlékérmet kapott, 1972-ben pedig Magyar Műemlékvédelemért emlékplakettet. Számos cikke jelent meg a Kisalföldben a város történetével, műemlékvédelmével kapcsolatban. 1957-től 1972-ig 257 ismeretterjesztő előadást tartott saját készítésű diapozitívjaival. Nevéhez fűződik a kőtár létrehozása 1957-ben, amely 1958. április 6-án nyílt meg,

neki köszönhető,hogy Győrbe került Medgyessy Ferenc Szent István lovasszobra. 1968-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült. Műemléki katasztert állított össze, mely alapján márványtáblával jelölték meg a műemlék jellegű és műemléki épületeket. Számos elképzelése csak halála után valósult meg, mint például az egyházművészeti kincstár létrehozása.

Művei

• Győri útikalauz. Győr, 1955.
• A győri vár és a Vármúzeum. Győr, 1957.
• Megszólal a vaskakas. Győr, 1958.
• A győri vár, a Vármúzeum és a Bástyamúzeum. Győr, 1959.
• Győr. (társszerző: Mónus Imre) Győr, 1961.
• A győri tűzoltás története. Győr, 1969.
• A győri köztisztaság múltjából. Győr, 1970.
• Győr [útikalauz]. Bp., 1972.
• Győr [Reiseführer]. Győr, 1974. (Forrás: Győri Életrajzi Lexikon – https://www.gyorikonyvtar.hu/)

„Kevés embert ismernek Győrött annyian, mint Czigány Jenőt. A város, a műemlékek »szerelmese« hol itt, hol ott tűnik fel feltűnően nagy életkedvet tanúsító mosolyával és fáradhatatlanul kutatja a várost, mint az orvos, aki igyekszik megelőzni a test romlását, idejében gyógyító írt nyújtva a rászoruló szervezetnek.

Sokan megkérdezték már, hogy mi az, ami ennyi energiát és lendületet ad egy embernek ahhoz, hogy hivatali elfoglaltsága mellett — melyet mindenkor dicséretre méltó buzgalommal látott el — szabadidejét feláldozva, a szó legszorosabb értelmében éjt nappallá téve munkálkodni tud a város, az ország érdekében, a győri műemlékek mindinkább gyarapodó sokaságának megismertetéséért. A válasz csak egy lehet. Szűkebb hazánk, Győr városának szeretete és megbecsülése, a vágy, hogy az általa ismert és tudományosan feldolgozott műemlékek történetét továbbadja másoknak, hogy mimél többen ismerjék meg városukat, hogy minél többen tanulják meg szeretni és tisztelm mindazt, ami adva van, ami értéket, szépet és nemeset ad Győr városának. Mert Czigány Jenő erre törekedik. Erre törekedik akkor, amikor külföldi, vagy belföldi látogatók kívánságára a nap bármely szakában készségesen indul el városkörüli sétára, hogy immár nem is tudni hányadszor, elmondja a város történetét, egy-egy műemlék történelmi nevezetességét és ízes, humort sem nélkülöző előadó-stílusával csodálatra késztesse az érdeklődőket.

Erre törekedett akkor, amikor magát Győr város lakosságát ismertette meg a város nevezetességeivel, amikor önként vállalt munkával igyekezett Győr városának idegenforgalmi vezetőket biztosítani.

Munkája elismeréseképpen tegnap délelőtt a Győri Múzeum helyiségében ünnepélyes külsőségek közepette adták át Czigány Jenőnek a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt. Czigány Jenő az ünnepségen is, mint mindig, szerényen és önzetlenül igyekezett az őt ért megtiszteltetést megosztani barátaival, segítőtársaival.” (Kisalföld, 1957. 09. 12.)