Győr, Megyei Könyvtár, 1976
1976. január 2-án, Lombos Ferenc, a megyei tanács elnöke átadta a Baross (akkori nevén Lenin) út 4. szám alatti épületben az megyei könyvtárat.
A megyei könyvtár erre az alkalomra egy vékonyka füzetet adott közre, és ebben röviden összefoglalta az intézmény történetét. 1896-ban (nem tudom hogyan, hisz az év októberében még csak alapozták) kezdődik ez a történet, amikor az új győri Városháza három helyiségében könyvtárat rendeztek be. Néhány év telt el, amíg ténylegesen ‘közhasználatú’ lett az intézmény. Aztán a következő évtizedekben vásárlás, adományok révén egyre nőtt az állomány, és lassan az olvasók száma is. 1952. december 21-én a Városi Könyvtár és a Körzeti Könyvtár összevonásából létrejött a Megyei Könyvtár és a Rákóczi Ferenc u. 1. szám alá költözött. Alapításának 60. évében, 1956. június 3-án a Radó-szigeten levő KIOSZK épületébe költözött, és Kisfaludy Károly nevét vette fel a Megyei Könyvtár. Az intézményt Szocialista Kultúráért érdeméremmel tüntették ki.
A KIOSZK lebontása (1970) után a Bajcsy-Zsilinszky Endre út 36. szám alatti épületben fogadta az olvasókat. Innen költözött 1975 végén a Baross Gábor út 4. sz. alatt álló épületbe, mely eredetileg az 1871-ben alapított Győrmegyei és Városi Takarékpénztárnak adott otthont.
1972-75-ben 20 millió forintos költséggel alakították át az épületet könyvtárrá.
Lombos Ferenc: „Hisszük, hogy nem jutott válságba a könyv, a rádió, a televízió mellett, és a könyvtárosok lelkes, jó munkája révén még tudatosabban szolgálja céljainkat. Azt kívánom az olvasóknak, hogy a könyvtár hasznos és örömteljes művelődés forrása legyen. Rajta leszünk, hogy mind a könyvállomány, mind a kisegítő berendezések fejlesztése a művelődés korszerű lehetőségeit biztosítsa.”
Pernesz Gyula könyvtárigazgató meghatott szavakkal vette át az új létesítményt, és ígéretet tett, hogy „bázisa, és kisugárzó központja lesz a megye kulturális életének ez a könyvtár”. Író-olvasó találkozókkal, irodalmi estekkel, kamarakiállításokkal teszik majd emlékezetessé azokat az órákat, amelyeket mától kezdve a könyvtár régi és új olvasói a megújhodott, barátságos falak között szívesen látott vendégként eltöltenek.”
A poszt megírásához felhasználtam a Kisalföld napilap, 1976. 01. 02-án megjelent cikkét.