A Kossuth (Révfalui) híd újjáépítése 1948-49


1945. március 28-án a visszavonuló németek a Kossuth hidat is felrobbantották. A roncskiemelést 1947. december 31-re fejezték be. 1949. december 21-én a gyalogos forgalomnak, 1950. márciusában a közúti forgalomnak újjáépítve átadták.

1925-ben a magyarországi városok külföldi kölcsönt kérhettek az országos költségvetéstől. Győr is részt kért a hitelből, és ebből a sok egyéb beruházás mellett az új révfalui vashidat is felépítette.

Révfalut a Belvárossal összekötő fahidat felváltó vashíd — a mai Kossuth híd — létesítését közlekedési, demográfiai és városfejlesztési célok indokolták. Az építési munkálatok 1926 augusztusában kezdődtek, a kész hidat 1928 júliusában adták át a forgalomnak.

A Kossuth (Révfalui) híd 1928-ban.

A tervezési munkákat Déri József városi műszaki tanácsos rendelte meg, Beke József tervezte, a hídépítési vállalkozást Zsigmondi Béla budapesti mérnök Hlatky-Schlichter és fia, valamint a Magyar Vagon-és Gépgyár Rt. győri cégek folytatták.
A város büszkesége lett az alsópályás Langer-tartós ívhíd.

1945. március 28-án a visszavonuló németek ezt a hidat is felrobbantották.

A felrobbantott Kossuth hídról képek itt: https://regigyor.hu/vegyes/felrobbantott-kossuth-revfalui-hid/

A roncs kiemelési célra kínálkozott az a nagyméretű vasbeton uszály, melyet a német hadsereg hagyott a Duna-parton. A hídroncs roppant önsúlyát még fokozta az iszap rárakódása. Az emelés csak körülbelül 20 centiméter magasságig sikerült. A tartók a rájuk nehezedő terhelést nem bírták, és eltörtek, s a roncs visszacsúszott. Mindez 1947 februárjában történt.
A győri polgármester ezután Cziglényi Lászlót, a város egyik mérnökét bízta meg a vasroncs kiemelési munkáinak irányításával. A kiemelési terv kidolgozásába bevonták Lengyel Józsefet, a Vagongyár hídosztályának vezetőjét.
Az ötvennyolc méter hosszúságú hídrészt egy darabban próbálták kiemelni. A számított feszítőerőnek a kétszeresét alkalmazták, a híd azonban még mindig nem akart a fenéktől „elszakadni”.

A Kossuth híd roncsinak kiemelése 1947-ben (GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI HIDAK TÖRTÉNETE, 1993)

1947. december 6.
A napokban a Duna-híd romos révfalui oldalán búvár-felderítést végeztetett a város mérnöki hivatala. A felderítés megállapította, hogy a hidat a révfalui oldalon jelenlegi állapotában kiemelni nem lehet. így ezt a hídrészt felrobbantás útján kell elválasztani a hídtól és csak ezután kerülhet sor a híd kiemelésére. A Közlekedésügyi Minisztérium hadosztályából Körmendi osztálytanácsos vizsgálta felül a kiemelési munkákat és megelégedését fejezte ki. Indokoltnak tartotta a búvárok további itt maradását, sőt robbanóanyagot és tűzszerészt is adott a munkálatokhoz.
A Közlekedési Minisztérium búvárt adott, aki megállapította, hogy a híd Révfalu felé eső vége teljesen összeroncsolódott és az alkatrészek az iszapba fúródtak. Szükségessé vált a 12 méter hosszú darab levágása. Egymás után kellett a hídkorlátokat, vízvezetékeket, főtartókat és a hossztartókat a víz alatt elrobbantani.

A híd roncsainak kiemelése 1947-ben (Kép: Warwarovszky Lucia)

1947. december 21-én vasárnap 8 db hidraulikus emelő 740 tonna szakítóhúzással megkezdte a működését.

A hidat ezután 500 tonna húzással emelték tovább. Ezután a hídvázat a készenlétbe helyezett két betonuszályra helyezték, megkezdték a szétszedését. A híd kiemelésénél Kránitz József ács és a nagyszerűen dolgozó hídmunkások — a hirtelen jött nagy áradás ellenére — veszélyes körülmények között is kiemelkedő munkát végeztek. A roncskiemelést 1947. december 31-re fejezték be. 1949. decemberében a gyalogos forgalomnak, 1950. márciusában a közúti forgalomnak újjáépítve átadták. A vízbe robbantott acélszerkezetnek közel felét kiegyengették és újra felhasználták. A hiányzó másik felét a Vagongyár gyártotta le.

1949. december 21-én avatták fel az újjáépített Kossuth (Révfalui) hidat, melynek Sztálin-híd lett a neve.

A Friss Újság 1949. december 20-i száma így írt:

„Győr dolgozói fáklyás felvonulással ünneplik 20-án a nagy nap kezdetét. 21-én délután a város és a megye törvényhatósága díszközgyűlést tart. Este a Megyeháza dísztermében fogadást rendeznek a Győri Vagongyár sztahanovistáinak tiszteletére. Ezen a napon avatják fel az újjáépített kisdunai hidat és 48 új lakást a vagongyári dolgozóknak. Sztálin születésnapján nyitják meg a győri múzeumot is.”

Az újjáépített híd látképe a Marx térről 1950-ben (Képeslap)

A Győrmegyei Hírlap 1949. december 22-i száma így írt:

Megnyílt a Szálin-híd

Vidáman lengeti a szél a zászlókat az újjáépített révfalui hídon. Sűrű sorokban érkeznek az ünneplők, a Párt, a közületek küldöttei, az üzemek dolgozói, a diákok, katonák. Markó Gyula elvtárs, polgármester nyitja meg a Sztálin elvtársról elnevezett híd avatási ünnepségét a szovjet és magyar Himnusz után.

– Első szavunk a hála szava Sztálin elvtárs felé – kezdi beszédét Markó elvtárs és a sűrű sorokban hullámzó tömeg szűnni nem akaró tapssal, ütemes éljenzéssel köszönti a magyar nép nagy barátját, a ma hetvenéves Sztálin elvtársat. Ez a forró lelkes hangulat uralta végig az avatási ünnepséget, ahogy pergett egymásután az ünnepség műsora.

Szűcs István, az Állami Színház tagja szaval, Joszelits Mátyás, a hídépítő munkás szól. – Tettekkel mutattuk meg szeretetünket. Ígérjük, hogy még fokozottabb munkával segítjük hazánkban a szocializmus építését.

Aztán elhangzik a jelentés Illés József szájából. – A híd a forgalom számára átadható.

Bebrits Lajos miniszter elvtárs nevében Molnár Lajos elvtárs adja át a hidat a győri és győrmegyei dolgozóknak.

Mielőtt Gonda György elvtárs, az MDP megyei titkára a Népfront nevében átvenné a hidat, bensőséges ünneplésre kerül sor. Markó elvtárs polgármester meleg szavakkal adja át a munkában és hídépítésben kivált munkásoknak a város kitüntetését. Kék Zoltánnak, Skerlanits Károlynak, Kondor Józsefnek, Kolozsvári Jánosnak, Kapos Józsefnek, Schmiedt Sebestyénnek. Aztán lehull a lepel a márványtábláról. Molnár elvtárs elvágja az utat elzáró vörös szalagot és a dolgozók áradata megindul a hídon, amely örökké hirdetni fogja a magyar, a győri dolgozók szeretetét és háláját nagy tanítómesterünk, Sztálin elvtárs iránt.”

A Sztálin híd látképe az uszodai kishídról (Képeslap, postabélyegzés 1951)

Győr város törvényhatósága díszközgyűlésen határozott arról, hogy az újjáépített hidat és a Szent István utat Sztálinról nevezik el. 1961. december 22 -én kapta vissza a Kossuth-híd nevet.

A Kossuth (Révfalui) híd a ’60-as évek elején


Az újjáépítéskor a turul-szobrok nem kerültek vissza a helyükre, ez csak 1994. májusában történt meg.

Felhasznált irodalom:

 GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI HIDAK TÖRTÉNETE, 1993

Győrmegyei Hírlap 1949. december 22-i száma

Friss Újság 1949. december 20-i száma

Címkék: , ,

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

kilenc + 19 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját