A Richards-gyár kultúrháza


1940. december 21-én adták át a Richards finomposztógyár kultúrházát a Régiposta (ma Tihanyi Árpád) úton.

A Richards Richard Győri Finomposztógyára Bt. az idők és a gazdasági ésszerüség szavát megértve, Kertész igazgató kezdeményezésére létesült munkáskulturházát 1940. december 21-én avatták fel.
A szeretet, a barátság és a művelődés hajlékát hangulatosan szép karácsonyi ünnepség keretében adták át rendeltetésének. A tervező Münich Aladár építőművész és a kivitelező Marschall Béla győri építész előtt az a cél lebegett, hogy a gyárvezetőség nemes elgondolását megvalósítva, a munka után üdülést és szórakozást jelentő második otthont teremtsenek. A magyar ornamentika mennyezetfestést Valentin Károly okl. építőmester tervezte és a Makkó
Testvérek festőmesterek
végezték.

Fürdők, nagy előadóterem és ebédlő, diszlettárral, öltözőkkel és mozifelszereléssel kiegészített színpad, könyvtár, orvosi rendelő, klubszoba volt az épületben.

„A győri Richards Richard kulturház főbejárata” (Kép: Textilipar, 1940.12.31.)

Az új kultúrház színpadán megható jelenetek játszódtak le. Megelevenedtek a betlehemi jászol, a Háromkirályok biblikus egyszerűségű, szivhezszóló epizódjai. Viharos taps csattant fel, amikor egy nagy tűzpiros szívből kilépett két magyarruhás munkásgyermek és talpraesett versben köszöntötte fel Kertész Nándorné »igazgató nénit« és Kertész »igazgató bácsit«.
Egy hatalmas karácsonyfa alatt a gyermekruhák, télikabátok, cipők, játékszerek és egyéb ajándéktárgyak garmadáthalmozták fel. A munkások egyheti fizetést kaptak karácsonyi jutalmul. Több mint 300 munkásgyermeket ünnepi uzsonnán vendégeltek meg.

„Megvendégelik a munkásgyermekeket a Richards Richard kulturház nagytermében” (Kép: Textilipar, 1940.12.31.)

Az eseményre „Kultúrház emlékfüzet” jelent meg, melyben így írják le a gyár történetét:

„1905. őszén a győri Back-malom egyik traktusában, a legszerényebb keretek között 2—3 munkással és összesen nyolc szövőszékkel indult meg tulajdonképpen, a Richards-gyár. 1907 szeptemberében a Back-malom és vele együtt ez a kis, jóformán csak takácsműhelynek nevezhető üzem is tűzvész áldozata lett. Akkor már azonban tető alatt volt a mai
Richards-gyár alapja, az első épület, ahol azután a tulajdonképpeni munka megindult. Az új nagyobb gyárépületben Ditró Károly vezetésével már 35 szövőszékkel és a szükséges előkészítő berendezésekkel folytatódott a munka. A mai telep kis részén elhelyezett gyárban 50 munkás dolgozott és egy ötven lóerős félstabil lokomobil volt a hajtóerő. Ehhez a kis telephez 1909-ben épült hozzá az appretura és a festőde.

A fejlődés immár szemmel látható volt és a külföld fokozatos kikapcsolása folyamán már csak a fonalak jöttek külföldről. Ezekben a küzdelmes esztendőkben harcolni kellett az előítéletekkel, azzal, hogy csak az angol szövet jó . . .
Meg kellett küzdeni az osztrák ipari elnyomással, mert Bécsnek mindig az volt a törekvése, hogy a magyar gyapjút elvigyék, osztrák és cseh gyárakban dolgozzák fel és drágán szállítsák vissza a magyar fogyasztóknak. Bizony nem nézték jó szemmel a magyar ipar kezdődő megerősödését. Kossuth Ferenc, az akkori kereskedelmi miniszter is meglátogatta az iparvállalatot és többek közt azt mondotta, hogy édesapjának, Kossuth Lajosnak, a Magyar Iparegyesület egykori elnökének, ha megláthatta volna, öröme lett volna ebből a gyárból. Az 1917. év újabb lépést jelentett a gyár fejlődése során: ekkor már egy kártrendszerrel és két szelfaktorral dolgozva, a fonalat is Győrött gyártották.
1918-ban vette át a majoritást a Kammer Testvérek cég és a háború utáni években megkezdődött a gyár tulajdonképpeni lendületes fejlődése.

Magyarországon még sohasem gyártott divatcikkeket honosítottak meg. Hogy ez sikerült, abban igen nagy része volt a magyar munkásságnak, melynek tanulási készsége, szorgalma és becsületessége tették lehetővé, hogy olyan munkásgeneráció serdülhessen fel, mellyel a feltörekvő magyar ipar behozhatta hátrányát az osztrák, a cseh, sőt még az angol iparral szemben is!

1918-ban 65 szövőszék és 1 kártrendszer volt, mostanáig ez megkétszereződött; ugyanígy a fonoda is, — az appretura megnégyszereződött. Megfelelő előkészítő- és segédgépekkel, modern nagy mintatervezővel és ötszörösére növekedett festődével vezető vállalatunkká fejlődött а Richards-gyár. A gyapjumosót is modernizálták és bogácsoló osztályt is létesítettek.
A Richards-gyárnak az európai háború kitörését megelőző időpontig — húsz országban volt állandó képviselete. Finnországban minden második ember Richards-posztóból készült télikabátban járt, Svédországban pedig minden negyedik ember Richards-szövetből készült ruhát viselt. A déli forró égöv melegét gyakran a könnyű, győri szövetek tették elviselhetőbbé. — Angliába, a világ legjobb szöveteinek hazájába is exportáltak!

A Richards-gyár 1985-ben

1973-ban felújították / átalakították a kultúrházat. Nagyobb lett a színpad és a nézőtér.

Manapság egyházi célokat szolgál az épület.

Felhasznált irodalom: Textilipar, 1940. 12. 31-i száma

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

1 hozzászólás

  • Prátser András
    2022-07-05 at 06:15

    A kultúrház építésze volt az orsolyiták iskolájának kivitelezője is. Ez lett később a Textiltechnikum.

Szólj hozzá!

tizenegy − 7 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját