Zenepavilon a szigeten

1899. februárjában döntött a városi tanács a Radó szigeti zenepavilon felépítéséről, hogy a 19. gyalogezred zenekarának kedvelt térzenéit megtarthassák.

1899-ben szükségessé vált a Radó szigeti zenepavilon felépítése, mert ez volt az előfeltétele annak, hogy a katonai zenekar kedvelt térzenéjét rendszeresen megtarthassák. A város polgármestere – Zechmeister Károly – a katonai parancsnoksághoz kérdést intézett, hogy a zenepavilon megépítése esetében számíthat e a város hetenként kétszeri térzenére. Az állomásparancsnok igennel felelt, így a polgármester a közgyűlés elé terjesztette a pavilon építésének elhatározását. A zenepavilon legalkalmasabb helyéül Römeth karmester a Radó szigeten a színház mögötti területet jelölte meg.

„Sétatéri zenepavilon. A sétatéri zenepavilon ügye ma kerül a közgyűlés elé. A tanács a pavillon helyéül a radótéri nagy pázsitot ajánlja, melyből alkalmas térség volna kihasítandó a zenepavillon számára. Ezzel szemben Mádai és Majtinszki a kioszk bérlői azt kérik a közgyűléstől, hogy a pavillont a kioszk terraszával szembe építsék, s ebben az esetben hajlandók as épitési költség 7 százalékát évenkint megfizetni a városnak.” (Dunántúli Hírlap, 1899. 02. 23.)

A közgyűlésen vita alakult ki a pavilon elhelyezéséről. A Győri Hírlap, 1899. 02. 24-i száma így írt:

„Zenepavillon a Radótéren

Farkas Mátyás tanácsos ismertette a Radótéri zenepavillon ügyét és ezzel kapcsolatban Máday kérvényét. Mayer Lajos dr. azt hiszi, hogy az a város első kötelessége, hogy kifejezze köszönetét a 19. gyalogezred parancsnokságának azért a készségéért, a mellyel megígérte, hogy hetenkint kétszer a közönségnek térzenét rendel. — Ami a zenepavillont illeti, — nem hiszi, — hogy a katonai karmester jelölte volna ki ezt a helyet, mert az akusztika kérdését zárt helyen sem tudják előre megítélni világhírű szakértők sem. A közönség vasárnapokon délben csak a régi sétatéren sétál, mert a Radótéren ányas hely nincs, sőt nyáron, a térzene idejében, szintén odatűz a nap a Radó-térre. Ezért a pavillont a régi sétatérre javasolja építtetni. Karvassy Kálmán kir. tan. valamelyik tér szélére kívánja zenei szempontból a pavillon építését. Mencs Ignácz a Radó-tér csúcsára építené a pavillont. Lenner Emil a katonai karmester véleményét szakszerű argumentummal erősíti meg. Mayer Lajos dr. ragaszkodik javaslatához. Nem a katonai karmester szakértelmében kételkedett, hanem abban, hogy az adott volna szakvéleményt.
Farkas Mátyás, tanácsos az állomásparancsnokság átiratával és a polgármesteri javaslat tartalmával czáfol Mayerra.
A közgyűlés egyhangúlag köszönetét fejezte ki a katonai parancsnokságnak elhatározása fölött,
A pavillonnak a Radó-térre építését elhatározta a közgyűlés.”

A zenepavilont a Schlosser-cég építette meg 971 forintért.

„A sétatéri zenepavilont – ha, a szeszélyes időjárás vétót nem mond, ma szenteli fel az arra hivatott testület, a katonazenekar. A vezetőségtől vett értesülés szerint ugyanis kedvező időjárás esetén ma d.u. 4 —5 óráig térzene lesz a Radótéren.” (Győri Hírlap. 1899. 05. 04.)

Képgaléria a zenepavilonról:

Ezt a zenepavilont 1948-ig használták rendeltetésszerűen, majd hagyták leamortizálódni.

„Az öreg zenepavilon mint valami őr, úgy áll a sétatér közepén. Ráférne a felújítás, mert megeszi az időjárás…” (Kisalföld, 1957. 04. 07.)

„Rövidesen ismét sor kerül a vasárnapi térzenére Győrött. Az évek óta elhanyagolt Radó téri zenepavilont megjavítják, s a zenekar itt foglal majd helyet.” (Kisalföld, 1957. 05. 25.)

A javításból és az élőzenéből nem lett semmi. Helyette megafonból szólt a zene a szigeten délután hattól este 10-ig.

1961. januárjában még állt a pavilon, majd lebontották.

1963-ban egy új zenepavilon felállításáról döntött a városi tanács, melyre az 1964-es városfejlesztési alapból 90 000 forintot biztosított. Ki tudja miért, az építkezés megkezdésére 23 évet kellett várni.

„A Radó téri zenepavilon tervei elkészültek. A Győri Városszépítő Egyesület már a szükséges anyagokat is megvásárolta. A győri ács, illetve asztalos kisiparosok vállalták, hogy társadalmi munkában az idei nyár elejére felállítják a pavilont. A városi tanács gondoskodik a pavilon üzemeltetéséről.” (Kisalföld, 1986. 01. 22.)

Az építkezést ekkor sem kapkodták el.

„ÉPÜL A ZENEPAVILON
A napokban megkezdik az egykori győri Radó téren a zenepavilon felállítását. A pavilonhoz az anyagot, valódi vörösfenyőt, a Győri Városszépítő Egyesület vásárolta meg. Az eredeti tervek alapján a fenyőgerendák kiszabását már elvégezték. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat, a Tanácsi Építő és Szerelőipari Vállalat dolgozói és a kisiparosok természetesen társadalmi munkában végzik a helyszíni munkálatokat. Remélhetően tavasszal újból hangulatos térzenét hallhatunk a Tolbuhin sétányon.” (Kisalföld, 1986. 09. 01.)

Csaknem egy év elteltével már tető alatt volt a zenepavilon.

Az új zenepavilon hivatalos átadása 1988. május elsején történt meg.