Schweidel utca a színes házak utcája


A Schweidel utca bal oldalát apró házak szegélyezik, amelyek a régi város ún. pattantyús házaira jellemző képet nyújtanak.

A Schweidel utca nevet 1948-ban kapta Schweidel József (1796—1849) honvéd tábornokról, aki 1848-ban Szegeden, majd Pesten volt városparancsnok. A tizenhárom aradi vértanúk egyike volt.
Közvetlenül a régi várfalak mellett, a déli bástyák során húzódott. Az 1617. és az 1703. évi telekkönyvek szerint „tűztorony és kaszárnya utca” volt. Később már csak Kaszárnya utca néven szerepelt. A XIX. század elején a győri vár véglegesen elvesztette jelentőségét, de lebontása után is még nagyszámú katonaság maradt benne, amelyet részben az ittlevő kaszárnyában helyeztek el. (Tomaj F.: Győr utcái és terei, 1967)

Az 1960-as években megszületett a belvárost kettészelő kelet-nyugati tehermentesítő út gondolata, amely a Pálffy-Arany János-Schweidel utcán vonalában 5-6 belvárosi tömböt tarolt volna le. A terv első fele elkészült és a belváros legnagyobb rombolását és panelek beépítését hozta. Szerencsére a hetvenes évek végén fordulatot vett a történet: a további bontások helyett megindult a belváros európai szintű rekonstrukciója.

A bemutatott fotók a 1978 tavaszán készültek az épülő Kisfaludy színház tetejéről, és a Schweidel utca házait mutatják a színezés előtt.

Az Arany J. u. – Czuczor G. u. – Schweidel utca sarok

 

A Schweidel utca 5-7. sz házak

 

A Schweidel utca 9. sz.

 

A Schweidel utca 11-13-15. sz. házak

 

A Schweidel utca 17. az Iskola köz sarkán

 

A Schweidel utca 19 – 21. sz. házak

 

A Schweidel utca 23 – 25. sz. házak

 

A Schweidel utca 23 – 25 – 27. sz. házak

A Kisalföld napilap, 1978. október 04-én így írt: “Az új színház építéséhez felhúzott téglakerítés lebontása után hirtelen “panoráma” utcává lépett elő a Schweidel utca. A földszintes, egyemeletes épületek ahány, annyi féle, évek óta nem láttak egy vödör meszet sem, meglehetősen lehangoló látványt nyújtottak az új színház csodájára járóknak. A városi tanács főépítésze és munkatársai azt javasolták, hogy szép élénk színekkel fessék át a házakat, s mivel mindegyik más stílusú, legyenek a színek is egymástól eltérőek. A munka nagyobb részén túl vannak, s a kis, jelentéktelen épületek egyszeriben előbuktak a szürkeségből. (A múlt heti országos sajtóbemutató egyik résztvevője meg is jegyezte tréfásan, félkomolyan: akár egy kis természetes díszlet, amely az előtte húzódó bástyarésszel valamiféle nyári színjátéknak adhatna helyet…) Egy tény: a városnak egyenlőre nincs pénze arra, hogy ezt az épületsort, amely bizony nem illik bele a megváltozott környezetbe, lebontassa. Talán a hatodik ötéves terv megteremti ennek a lehetőségét is. Volt arra is gondolat, hogy bazár-butik sort helyezzenek ki a műemlékileg nem jelentős, de igazi jellegzetes belvárosi utcában. Ám az épületek műszaki állapota ezt nem tenné lehetővé. Marad tehát a mostani megoldás: a homlokzatok élénk színre festése. Hogy miért szólunk részletesebben a Schweidel utca sortatarozásáról? Azért,  mert az épületek élénk színe néhány szakemberi indulatot elszabadított … Egyesek szerint ízléstelen, mások szerint viszont az egyetlen, jelenleg lehetséges megoldás volt a színház környékének csinosításában.”

A Schweidel utca nyugati végének színes házai 1979-ben (Kép: fortepan_99207)

Képek: saját fotónegatívról szkennelve.

 

 

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat Facebook-on, illetve már itt, a weboldalon is.

Havi rendszeres támogatást az alábbi gombbal és az összeg kiválasztásával kezdeményezhetsz:

You may also like

1 hozzászólás

  • Gyömörei Lajos
    2018-01-28 at 20:16

    Ilyen szép szinesek lehetnénekma is

Szólj hozzá!

Főszerkesztő

Kozma Endre

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”