Lacikonyha a Virágpiacon


A győri Virágpiacon (egykori nevei: Karmelita tér, Baromfi piac, Húspiac, Liszt Ferenc tér, Egység tér) már 19. századtól működött Lacikonyha.

A lacikonyha szabad ég, vagy sátor alatt működő, (olykor állandó, máskor alkalmi, gyakran piaci) kifőzőhely. Szélesebb értelemben alsóbb rendű vendéglő.

Egy kis történelem:

A hentesek a piacon nemcsak húst árusítottak, hanem mint vásári pecsenyesütők is működtek, a szabad ég alatt, vagy akár manapság is, sátoros konyhán, lacikonyhán, ahol a friss pecsenye mellett hurka és kolbász sütéssel is foglalkoztak.
Hogy a győri piacra mióta jártak be, mikor alakult ki a messze híres győri húspiac, nem tudtam kideríteni. Annyi bizonyos, hogy már a múlt században a Rába partján, a húspiacon árulták a hentesek, úgy a győriek, mint a vidékiek a friss disznóhúst. Azután egy időre Újvárosba került a baromfi és húspiac, de a lakosság kérelmére 1900-ban újra régi helyére tették vissza. Ekkor a győri mészárosok és hentesek a Karmelita épület mellett felsorakozó, szilárdan megépített és még ma is meglevő 19 fabódéban, a falusi hentesek pedig rögtönzött ponyvasátrakban, a fabódék előtt fekvő szép tágas térségen árusítottak. A győri karmelitarendnek 1900 márciusi jegyzőkönyvében a fabódékról ez olvasható: Pro mercatu carnium venditoribus inserviant tabernae ex ligno contractae. Ez az utolsó megjelenési formája a fából készült mészáros bódéknak. Ugyanis Bedy Vince kutatásai szerint a XVI. században könnyen hordozható fabódékban árusították a húst a győri várban, hogy ostrom és védekezés esetén könnyen eltávolíthatók legyenek. A XVI. század közepén 29 mészárszék volt Győrben. A katonai mészárszékek felállítása a káptalan földesúri jogának megsértésével történt, mert a káptalan, mint földesúr 5 mészárszéket tartott fenn, hármat a belvárosban, kettőt a külvárosban. Ezeket a győri püspökök adták bérbe a mészárosoknak. Amint a korábbi századokban a káptalannak fizettek bért a mészárszék használatáért, úgy a jelenleg is meglevő fabódék használatáért a karmelita rendnek fizettek bért a húsiparosok, egészen 1945-ig. 

1893-ban „Baromfi piacz” a tér neve.


A
szép, tágas térség, ahol a húst árusították, Húspiac nevet viselte. A fél sertéseket a paraszt böllérek kocsin hozták be a környező falvakból heti piaci napokon, szerdán és szombaton. December, január táján néha egész hosszú kocsisor sorakozott fel a Rába partján, várva míg a hús vizsgáló állatorvos elé kerülnek, aki a szabad ég alatt vizsgálta meg a kocsin fekvő félsertéseket, főleg borsókára és gümőkórra, szükség esetén egyébre is. Ha rosszul ment az üzlet, nem ment az eladás, a déli órákban is még sok eladatlan sertés várt gazdára. Ekkor szoktak megjelenni a nagy hentesek, nagyvágók, akiket már jól ismertek a falusiak, és olcsó pénzen összevásárolták a „kimaradt”, értsd eladatlanul maradt húsokat. így volt ez a második világháborúig. Akkor a húspiacot elfújta a háború szele.”   Forrás: Arrabona – Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965) László F.: Adatok a győri mészároscéh történetéhez

Lacikonyha a Virágpiacon (Egység tér) 1960 (Fotó: Id. Konok Tamás)
Lacikonyha és Hatósági Húsbolt 1960 (Fotó: Id. Konok Tamás)

A tér nevének története:

Az 1856. évben kiadott német nyelvű térkép szerint az egész karmelita templomot tér vette körül, amelynek akkor Karmelita tér volt a neve.

Karmelita tér 1856 (Térképrészlet)

Később az Arany János utca, illetve a mai Aradi vértanúk útja kiépülése után, a teret az Arany János utcához csatolták. A tér első önálló neve Liszt Ferenc tér volt, amelyre a város tanácsa 1938-ban nevezte el.

Liszt Ferenc tér 1938 (Térképrészlet)

Az Egység tér nevet 1948-ban akkor kapta, amikor a Megyeház utcát nevezték el Liszt Ferencről.” Forrás: Tomaj F.: Győr utcái és terei

Egység tér 1958 (Térképrészlet)
A Virágpiac (Egység tér) 1964-ben (Fotó: Karczag Dénes)

A zárt bódésort 1967 végén elbontották, helyettük pavilonok készültek.

A Kisalföld napilap Kisalföld, 1968. 01. 27-i számából:

Készülnek a Lacikonyha és Halsütő pavilonok (Kisalföld, 1968. 01. 27.)

Állítólag Ulászló nevéhez fűződik a „lacikonyha” elnevezés. Az elszegényedett udvar viszonyait jól illusztrálja az a monda, hogy a királyi éléskamra kiürültével a király kénytelen volt a pórnéphez fordulni ennivalóért. A királyt kiszolgáló, korabeli „gyorsétkezdét” nevezték gúnyosan Ulászló, azaz „Laci konyhájának”. A király nagy előszeretettel hozatott „lacipecsenyét” a lacikonyhákból – hisz’ nem is tehetett mást – amíg egy idő után a kedvenc kifőzdései felé is teljesen el nem adósodott.

A kifejezés eredetének sokkal hitelesebb magyarázata, hogy régebben a vidéki háztartásokban László-naptól (június 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá (nyárikonyha).

Címkék: , ,

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

2 hozzászólás

  • Soos csaba
    2018-12-15 at 08:39

    A lacikonyhàs kèpen.ha igaz kinagyitva.kèt hölgy között nagyanyàm kèpe làtható( kibujik kèt fej közt) mutattam anyumnak…ö is arra tippelt

  • Lábody-Gunyhó Gyuri a.k.a. Öcsi
    2019-09-14 at 22:01

    Éljen a Boráros Család! Mecsoda kolbászok és húsok! Volt szerencsém ösmerni az idősebb BB Urat, kár, hogy már nincs közöttünk! De, fia semmiben sem marad alul ízekben és adagokban….!
    Gunyhó Gyuri

Szólj hozzá!

húsz − 8 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját