Lacikonyha a Virágpiacon

A győri Virágpiacon (egykori nevei: Karmelita tér, Baromfi piac, Húspiac, Liszt Ferenc tér, Egység tér) már 19. századtól működött Lacikonyha.

A lacikonyha szabad ég, vagy sátor alatt működő, (olykor állandó, máskor alkalmi, gyakran piaci) kifőzőhely. Szélesebb értelemben alsóbb rendű vendéglő.

Egy kis történelem:

„A hentesek a piacon nemcsak húst árusítottak, hanem mint vásári pecsenyesütők is működtek, a szabad ég alatt, vagy akár manapság is, sátoros konyhán, lacikonyhán, ahol a friss pecsenye mellett hurka és kolbász sütéssel is foglalkoztak.
Hogy a győri piacra mióta jártak be, mikor alakult ki a messze híres győri húspiac, nem tudtam kideríteni. Annyi bizonyos, hogy már a múlt században a Rába partján, a húspiacon árulták a hentesek, úgy a győriek, mint a vidékiek a friss disznóhúst. Azután egy időre Újvárosba került a baromfi és húspiac, de a lakosság kérelmére 1900-ban újra régi helyére tették vissza. Ekkor a győri mészárosok és hentesek a Karmelita épület mellett felsorakozó, szilárdan megépített és még ma is meglevő 19 fabódéban, a falusi hentesek pedig rögtönzött ponyvasátrakban, a fabódék előtt fekvő szép tágas térségen árusítottak. A győri karmelitarendnek 1900 márciusi jegyzőkönyvében a fabódékról ez olvasható: Pro mercatu carnium venditoribus inserviant tabernae ex ligno contractae. Ez az utolsó megjelenési formája a fából készült mészáros bódéknak. Ugyanis Bedy Vince kutatásai szerint a XVI. században könnyen hordozható fabódékban árusították a húst a győri várban, hogy ostrom és védekezés esetén könnyen eltávolíthatók legyenek. A XVI. század közepén 29 mészárszék volt Győrben. A katonai mészárszékek felállítása a káptalan földesúri jogának megsértésével történt, mert a káptalan, mint földesúr 5 mészárszéket tartott fenn, hármat a belvárosban, kettőt a külvárosban. Ezeket a győri püspökök adták bérbe a mészárosoknak. Amint a korábbi századokban a káptalannak fizettek bért a mészárszék használatáért, úgy a jelenleg is meglevő fabódék használatáért a karmelita rendnek fizettek bért a húsiparosok, egészen 1945-ig. 

A szép, tágas térség, ahol a húst árusították, Húspiac nevet viselte. A fél sertéseket a paraszt böllérek kocsin hozták be a környező falvakból heti piaci napokon, szerdán és szombaton. December, január táján néha egész hosszú kocsisor sorakozott fel a Rába partján, várva míg a hús vizsgáló állatorvos elé kerülnek, aki a szabad ég alatt vizsgálta meg a kocsin fekvő félsertéseket, főleg borsókára és gümőkórra, szükség esetén egyébre is. Ha rosszul ment az üzlet, nem ment az eladás, a déli órákban is még sok eladatlan sertés várt gazdára. Ekkor szoktak megjelenni a nagy hentesek, nagyvágók, akiket már jól ismertek a falusiak, és olcsó pénzen összevásárolták a „kimaradt”, értsd eladatlanul maradt húsokat. így volt ez a második világháborúig. Akkor a húspiacot elfújta a háború szele.”   Forrás: Arrabona – Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965) László F.: Adatok a győri mészároscéh történetéhez

A tér nevének története:

„Az 1856. évben kiadott német nyelvű térkép szerint az egész karmelita templomot tér vette körül, amelynek akkor Karmelita tér volt a neve.

Később az Arany János utca, illetve a mai Aradi vértanúk útja kiépülése után, a teret az Arany János utcához csatolták. A tér első önálló neve Liszt Ferenc tér volt, amelyre a város tanácsa 1938-ban nevezte el.

Az Egység tér nevet 1948-ban akkor kapta, amikor a Megyeház utcát nevezték el Liszt Ferencről.” Forrás: Tomaj F.: Győr utcái és terei

A zárt bódésort 1967 végén elbontották, helyettük pavilonok készültek.

A Kisalföld napilap Kisalföld, 1968. 01. 27-i számából:

Állítólag Ulászló nevéhez fűződik a „lacikonyha” elnevezés. Az elszegényedett udvar viszonyait jól illusztrálja az a monda, hogy a királyi éléskamra kiürültével a király kénytelen volt a pórnéphez fordulni ennivalóért. A királyt kiszolgáló, korabeli „gyorsétkezdét” nevezték gúnyosan Ulászló, azaz „Laci konyhájának”. A király nagy előszeretettel hozatott „lacipecsenyét” a lacikonyhákból – hisz’ nem is tehetett mást – amíg egy idő után a kedvenc kifőzdései felé is teljesen el nem adósodott.

A kifejezés eredetének sokkal hitelesebb magyarázata, hogy régebben a vidéki háztartásokban László-naptól (június 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá (nyárikonyha).