Blaha Lujza emléktáblája


1927. október 30-án leplezték le Győrött, a Lépcsőköz 2. sz. házon Blaha Lujza emléktábláját.

Blaha Lujza, eredetileg Reindl Ludovika (Rimaszombat, 1850. szept. 8. – Bp., 1926. jan. 18.): színésznő, a századvégi népszínművek híres primadonnája, „a nemzet csalogánya”, ki Győrött lépett először a világot jelentő deszkákra.

Győr látképe nyugat felől 1859-ben Blaha Lujza Győrött tartózkodásának idején. (Kép: Győr Város Levéltára)

A Dunántúli Hírlap. 1927. 11. 01-i számából:

„Blaha Lujza emléktáblájának leleplezési ünnepélye.

Szerény külsőségek közt áldozott Győr város közönsége a legnagyobb magyar színművésznő, Blaha Lujza emlékének. A Jótékony Nőegylet kegyeletes áldozatkészsége ugyanis márvány táblával jelölte meg azt a házat, ahol Blaha Lujza lakott és ahonnan először indult el magas ívelésű pályájára.

A Lépcsőköz 2. számú házon elhelyezett emléktáblát vasárnap délben 12 órakor leplezték le a város vezetősége, a Jótékony Nőegylet számos tagja és nagy számban megjelent közönség részvételével.

Blaha Lujza fotója az 1870-es évekből. (Kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény képszám: 040811)

Späth Gyula dr. városi tanácsos, a Kisfaludy-Kör tagja a következő tartalmas, szép hasonlatokból felépített ünnepi beszédet mondotta:

A nagyasszony 1850 szep. 8-án született Rimaszombatban; atyja Reindl Sándor huszártiszt volt, kinek halála után mostohaatyjává Kölesi Antal színészt tette meg a sors. 8 éves korában került Győrbe a kis Kölesi Lujza, itt járt először iskolába az apácák kolostorába és itt lakott szüleivel a szomszéd Farnady-házban egy kis padlásszobában, amelynek még ablaka sem volt és ahova üvegajtón át szűrődött be a világosság.
Ugyancsak itt, Győrött 1858 jan. 5-én a »Koldusnő« egy kislány szerepében lépett először színpadra a kis Lujza, de már ekkor magára vonta dr. Kovács Pálnak, a Győri Közlöny jeles színikritikusának figyelmét, aki a szülőknek a kis fekete leány kiképzését »szive mélyéből ajánlotta. Hangját és isten áldotta színésztehetségét azonban csak később csiszolta ki Blaha János, egy dzsidás-ezred karmestere, aki 1866-ban feleségül vette. Így került le a színlapról Kölesi Lujza neve, hogy helyet adjon a magyar színművészet egyik legragyogóbb nevének, Blaha Lujzának.

Gondoljunk rá mindig kegyelettel, nevét őrizze a márvány tábla és emlékét áldja meg az ég!

Blaha Lujza emlétáblája a Lépcsőközben.

Az ünnepi beszéd után leleplezték a babérkoszorúval és nemzetiszínü szalaggal díszített vörösmárvány-emléktáblát, amelyen a következő szöveg olvasható:

»Itt lakott gyermekkorában 1857-től 1859-ig Blaha Lujza, a nemzet csalogánya.
Ezt a táblát a Győri Jótékony Nőegylet szentelte emlékének. Győr, 1927 Október 30-án.«

Blaha Lujza emlétáblája a Lépcsőközben az 1980-as években.

1989-ben döntöttek a Sarkantyú köz 13. és a Lépcső köz 2—4. épületek felújításáról. A munkák során derült ki, hogy a házak statikai állapota nem teszi lehetővé a gazdaságos felújítást, ezérta városi tanács — szakemberek bevonásával — a lebontás mellett döntött. Több mint valószínű, hogy az 1990-ben véghezvitt bontáskor veszett nyoma az eredeti emléktáblának.

2020. szeptember 11-én új emléktáblát avattak.

(Forrás: Orbánné Horváth Márta – Galambos Krisztina – Szabó Béla, GYŐRI KÉPESKÖNYV EMLÉKMŰVEK, KÖZTÉRI KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÁSOK, TÁBLÁK. Kiadó: Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, Győr, 2021)


Címkék:

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

tizenöt − tíz =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját