Nagy havazás 1987
1987. január 11-én arra ébredt Győr városa, hogy szinte teljesen járhatatlanok lettek az utak. Három napig megállás nélkül hullott a hó és mínusz 17 Celsius fok volt a napi középhőmérséklet.
1987. január 10. szombati Kisalföld napilap utolsó oldalán ez a figyelmeztetés jelent meg:
„Útrakelők figyelmébe
A Győri közúti Igazgatóság fölhívja a lakosság figyelmét, hogy a meteorológiai előrejelzés szerint a mai napra nagy havazás és erős szél várható, ezért lehetőleg senki ne induljon útnak. Akinek mégis elkerülhetetlen személygépkocsival utaznia, megfelelő, meleg öltözékben, hólapáttal fölszerelkezve vágjon neki, ügyelve, hogy az autón jó minőségű gumik legyenek. Útrakelés előtt célszerű felvilágosítást kérni a közlekedési viszonyokról a 16-133-as telefonon, illetve figyelni az Útinform jelentéseit.”
Január 11-én hajnalban megkezdődik a hóeltakarítás az utakról, járdákról.
„Egész éjjel esett a hó, nagyobb mennyiség Csorna és Győr között, Sopronban úgy tíz centivel kevesebb, vagyis húsz-huszonöt centi a csornai szakaszon, tíz-tizenöt centit mértek Sopron környékén.” (Kisalföld, 1987. 01. 12. hétfő)
A Kisalföld, 1987. 01. 13-i, keddi számából:
„az első hivatalos jelentésből egy megdöbbentő adatot kell idéznünk: 88 hóeltakarító technikai eszközből hétfőn reggel csak 13 (!) volt bevethető műszaki állapotban.”
Több ezer dolgozó nem ért be munkahelyére, pl. a Vagongyár dolgozóinak majdnem a fele, a Graboplast dolgozóinak több mint fele hiányzott.
Január 12-én lánctalpas honvédségi jármű szállított be a győri kórházba egy börcsi beteget.
Győrött a legtöbb helyi járat elindult hétfőn, de reggel 7-kor már 22 hóban rekedt autóbuszról érkezett jelentés. Volt amelyiket az utasok próbáltak meg kitolni a hótorlaszból.
„Győrött kedden a szokott 100 körüli autóbusz helyett csak 50 tudott közlekedni. Igaz, hogy hiányzások miatt kevesebb a pilóta, nem ez a fő baj. Sokkal inkább az, hogy bár az utak már jobban járhatók, a 40 százalékban nullára írt értékű autóbuszok műszakilag képtelenek megbirkózni a rendkívüli időjárási, illetve útállapoti körülményekkel. Vannak szakaszok, ahova jelen pillanatban balesetveszélyes lenne ráengedni a csuklós járatot.” (Kisalföld, 1987. 01. 14.)
A Győri Városgazdálkodási Vállalat az alkoholgyártás melléktermékeként keletkező vinaszt „vetette” be a hó ellen.
1987. január 20-án már arról tudósított a Kisalföld napilap, hogy minden út járható.
Én bizony akkor is mentem dolgozni. Gyalogoltam, oda-vissza a hatalmas hóban. Ráadásul szakadt a hó szüntelenül. Marcalváros- Kekszgyár. Kemény idő volt,túl is éltük. Most már csak nevetve gondolok vissza azokra az órákra. Szép volt,.. valóban volt tél.
Gyalogoltam munkahelyemre, a Városgondnokságra, aznap ügyeletes voltam, LADA NÍVA valameddig bírta! A hó a vinaszt nem bírta, homlokrakodók, billencsek segítettek, rakták-hordták a Dunába a rengeteg m3 havat!
Mi egy darabig vártunk a buszra az utcánk sarkán Szabadhegyen, hogy megyünk suliba, de mikor nem jött, hamar lebeszéltük magunkat, hogy a belvárosig gyalogoljunk. Azzal bíztattuk magunkat, hogy a vidékiek úgysem tudnak bejönni, akkor még biztosan nem lesz rendes tanítás.
Ménfőcsanakon is gondok adódtak. Minket elküldtek a szüleink iskolába. A 10 perces séta kb 30 perces lett vagy több. Beértünk és tíz perc múlva küldtek haza bennünket. 27 tanulóból 4 voltunk, és a helyi tanárok jöttek be. Nagyon élveztük. Akkor még volt hó. Ma meg már örülnek a gyerekek, ha 1 cm is esik.
401 Szaunkásképző 3 voltunk az osztályból + Pertli tanár úr! 3 órát rablósnapszi , aztán haza gyalog, Győriek voltunk.
Érdekes, hogy reggel az teljesen természetes volt, hogy gyalog kell munkába indulni. Csak az úttesten lehetett közlekedni. A Vagongyár vezére bejelentette, hogy csak a cég buszai tudtak reggel elindulni.