Vagonlakók 1920-ban
A nagy háború után a trianoni béke is exodust indított el. Az új Csehszlovákiából, valamint Romániából érkeztek a legtöbben Győrbe. Helyhiány miatt a menekülteket vagonokban tudták elszállásolni.
Horváthné Papp Katalin családkutatásának eredményeként előkerült fotón a Felvidékről menekült Papp – család látható Győrben a vagonlakásuk előtt.
Katalin így ír a Családom története c. könyvében:
„Nagyapám Papp Sándor Garamkovácsiban (ma Kozárovce -Lévai járás) volt igazgató-tanító. 1920-ban a Trianoni békeszerződés után nem írta alá a csehszlovák állampolgárságot és magyarnak vallotta magát. Megtorlásként 24 óra alatt kitelepítették őket Magyarországra.
Hét gyerekkel, néhány szükséges holmival gyalog indultak az állomásra. Útközben a falu lakói könnyes szemmel búcsúztatták az igazgató-tanítójukat. Ki ennivalóval, ki gyümölccsel segítette őket. Mivel a legnagyobb fiúk Sándor Léván járt gimnáziumba, ott kapta a hírt a kitelepítésről, ezért a családot a vasútállomáson érte utol. Vagonba rakták őket és Győrbe utaztatták a családot. A vasútállomáson a vagonban laktak tavasztól őszig.
A vasutasok hoztak nekik ágyakat, főzőberendezést, krumplit, zsírt. Ősszel kiutaltak nekik egy társbérleti lakást a Liszt Ferenc (akkor Megyeház) utcában a Megyeháza mellett. Már első éjszaka megjelentek a rendőrök és elvitték a nagyapámat tévedésből, mert összetévesztették a társbérlővel, akit köröztek. Ez aztán tisztázódott és hazajöhetett Nagyapánk.
Nagyapám állást kap.
A győri gyárvárosi iskolában próbált tanítani, de később kitették az állásából. Ezután tanult, és számviteli végzettséget szerzett. A Városházára ment dolgozni, majd nagy szorgalmával a „Tanácsosi” rangig vitte. Később a Dugonics utcában laktak, itt egy házat béreltek. Majd elköltöztek a Szent Imre úti volt „Hubertus” vendéglő közelébe egy családi házba. Később Révfaluban kiutaltak nekik egy szép 150 négyzetméteres emeleti lakást, üveges verandával.”
Köszönet Horváthné Papp Katalinnak és Jungi Alexandrának.
