A győri Veöreös-palota és a Kisfaludy-kávéház


A Kisfaludy kávéházat Gyárfás Pál nyitotta meg a Veöreös-palota földszintjén 1898. november 8-án.

A kávéház a fejlődő, művelődő és egyre önállóbb, függetlenebb városi polgárság igazi hazája volt. Újságot olvasni, időt tölteni, kártyázni jártak oda az emberek, de ott tárgyalta az ügyvéd, a kereskedő, az orvos is üzleti és egyéb ügyeit. Demokratikus intézmény volt, amelybe bátran mindenki beléphetett, gazdag, szegény, úr és szolga, férfiak (és később a nők is), mindenki egyforma kiszolgálást kapott. Sokszor egyesítette a régi piacok, kocsmák, csapszékek közös vonásait. Egy kávéházban lehetett üzletet kötni, esetleg munkát találni, dolgozni (elsősorban a szellemi szabadfoglalkozásúaknak) és híreket adni-kapni, esetleg gyártani.

1897 novemberében nyújtotta be a városnak Veöreös Boldizsár aljegyző és felesége a Deák utca (ma Aradi vértanúk útja) és a Vásártér (ma Szent István út) sarkán, az épülő városházával szemközt álló épület terveit a város építészeti választmányának.  A Győri Hírlap, 1897. november 18-i száma így írt: „Az új épület kiváló dísze lesz a városnak, velenczei gótikus stílben épül, magas földszinttel, a bolthelységek és az udvar közt mezaninnal. A földszinti kávéház helység 6,20 m lesz. A terveket Hübner Jenő műépítész készítette.

Látkép a Városháza tornyáról az épülő Veöreös-palotával, 1898. (Képeslap Békefi Péter gyűjteményéből)

A Kisfaludy kávéházat Gyárfás Pál nyitotta meg 1898. november 8-án.

Gyárfás Pál Kisfaludy kávéháza (képeslap, postabélyegzés 1902)

Nagy szenzációt keltett Gyárfás uram négere. A Győri Hírlap, 1899. 04. 19-i száma így írt: „A secessiós Kisfaludy kávéháznak szenzációja van.  Egy néger, egy eleven néger jár ott a nymfás képek alatt, fekete, fényes gyűrűzött  haját ékesen borzogatva olykor-olykor. Nagy tudományú legény ez. Tizennégy élőnyelvet beszél folyékonyan s ha Allah a szakállát még hosszabbra találja növeszteni, talán többet is megtanul. Gyárfás a kávéháztulajdonos Budapesten tett rája szert.”

Képeslap, postabélyegzés 1902.

Gyárfás Pál 1902-ig volt tulajdonosa a kávéháznak, amikor is egészségügyi okokra hivatkozva visszavonult, és az akkor 30 éves Aczél Miksának adta át az üzletet, aki a budapesti Royal-szállóból jött Győrbe. A régi tulajt „sajnálattal látja a közönség távozni, mert concilians modora és előzékenysége által kedvence volt a kávéházat látogató közönségnek”, de – ahogy a Győri Hírlap 1902. december 14-én írta – „az utódot jó hírnév előzi meg és hisszük, hogy őt is csakhamar megkedveli közönségünk”.

Aczél Miksa Kisfaludy kávéháza (Képeslap 1905)

A következő tulajdonosváltásra 1907-ben került, amikor Friedrich Márkus vette át az üzletet. A győri kávékimérések fénykorát erre az időszakra teszik, mivel abban az időszakban 22 különböző színvonalú és nagyságú üzletet számoltak össze.

Deák-utca bejárata a Kisfaludy kávéházzal 1909 (Képeslap Békefi Péter gyűjteményéből)
A Kisfaludy kávéház 1909 (Képeslap Békefi Péter gyűjteményéből)

1921-ben már Fridrich Vilmos, 1922-ben pedig Fridrich István és neje nevével fut.

A ’20-as évek közepén már nem kávéház.

A „Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. Dunántúli fiókja” Győrött 1925 körül.
A gróf Tisza István tér, jobbra a Veöreös-palota, földszintjén már a Lőwy (Jenő, Izidor) bútorüzlettel, 1926 (fortepan_95761 / SCHERMANN ÁKOS)
A motoros csillagtúra győri rajtja a palota elől, 1935. (fortepan_18427 / GYŐR VÁROS LEVÉLTÁRA)
A palota homlokzati rajza, 1940 (Győr Város Levéltára)

A II. világháború alatt a várost ért bombázások a történelmi belvárost szerencsés módon majdnem teljesen megkímélték, de a vasút felé közeledve egyre több lakóházat és középületet rongáltak meg. Súlyosan megsérült és kiégett a Kisfaludy kávéház épülete is, de külső főfalai a főpárkány magasságáig álltak még. Ennek ellenére a város vezetői és tervezői a bontás mellett döntöttek, és nem állították helyre ezt a „a városszerkezet és a városkép szempontjából meghatározó fontosságú saroktornyos lakóházat”.

Az 1944-ben megsérült Veöreös-palota (Kisfaludy kávéház) épülete 1945-ben (a DRKPMK helyismereti gyűjteményéből)
Az 1944. július 2-i bombázásban megsérült épület 1946. május 9-én (Fénykép Komondi Miklós gyűjteményéből)
Az épület bontása (Fénykép Komondi Miklós gyűjteményéből)

A cikk megírásához felhasználtam Kovács László jegyzetét

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

2 hozzászólás

  • Diószegi Judit
    2024-11-09 at 08:28

    Kedves Régi Győr!
    A Polgármesteri Hivatalban dolgozom. Megkeresett minket Tiszaeszlár polgármestere, aki régen, több mint 20 éve készített Győrben valakinek egy barokkos stílusú cégért, amin egy szmokingos úriember van. Sajnos nem tudta megmondani kinek. Azt mondta, hogy a belvárosba készítette, egy patika közelébe. Egyelőre nem találtam ilyet. Kérdeztem pár helyi üzletet is, de nem tudtak róla. Egy Eördögh nevű urat említett, hogy vele beszélt anno, de ő már elköltözött a városból.
    Nagyon szeretné megtalálni, mert egy Életút könyvet készít. Sajnos bent maradtak a jegyzeteim, azt hiszem, a vezetékneve Varga.
    Azért most írok, mert követem az oldalt, és most láttam a megosztásukat, nem szeretném elfelejteni, hogy írjak, hátha lenne ötletük, merre kereshetem tovább.
    Köszönöm szépen a segítséget, üdvözlettel:

    Diószegi Judit

    • kozma.endre
      Kozma Endre
      2024-11-11 at 10:47

      Kedves Judit, Sajnos nincs ötletem merre lehetne keresni.
      Üdv. Endre

Szólj hozzá!

egy × 4 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját