A Vaskakas Taverna
1971. augusztus 20-án nyílt meg a győri Vaskakas Taverna a Bécsi kapu (Köztársaság) téren.
Már 1935-ben felmerült egy Bástya söröző létesítése az egykori kazamatákban.
Valló István így írt erről 1935-ben: „A régi győri várból alig maradt meg valami. A mai püspökvár, a régi Kastély-bástya és a hozzácsatlakozó Sforz(i)a fél-bástya, szerencsére még épségben megmaradtak s mint a régi várnak legrégibb építményei, hűen őrzik a történelmi idők emlékeit. … született meg a vármúzeum terve, mély e bástya és várrészleteknek felhasználásával, azoknak megfelelő berendezésével és felszerelésével tanulságos gyűjteményét kívánja adni a győri vár történeti emlékeinek. A vármúzeum mellett további hangulatos kazamata helyiségeknek felhasználása, azok restaurálása és stílusos berendezése pedig lehetővé teszi egy bástya-sörözőnek a létesítését. E tervbevett két létesítmény, a vármúzeum és a bástya-söröző, nemcsak nevezetes történelmi emléket állítana vissza a közönség ismeretébe és megbecsülésébe, hanem legjobb meggyőződésem szerint olyan idegenforgalmi nevezetességgel és látványossággal gazdagítaná városunkat, amelyért a látogatók szívesen keresnék fel Győrt s az átutazók az alkalmat, hogy ezek megtekintéséért pár órát Győrött töltsenek. „
A Lakatos Kálmán által tervezett Bástya-söröző tervei:
„A Sforz(i)a bástya előtti tér ma az Elite-mozgó épületével van beépítve, az udvar végében a várfalak, — igaz, hogy elépítve, de megvannak. Ugyanitt az udvarra néző falak is többé-kevésbé épek, csak a falhoz ragasztott építmények takarják és éktelenítik el.”
„Az Erzsébet-tér felől hozzáépített keskeny homlokzatrésznek lebontásával napvilágra kerülnek az eredeti bástyafalak, amelyeknek három hatalmas félkör íve stílusos homlokzatot alkot.”
A Bástya-söröző terve csak terv maradt. A ’30-as években asztalos műhely, a ’40-es évek végén az Üvegező Nemzeti Vállalat működött a jobboldali kazamatában. A középső nyílásban Stanitz Ferenc vendéglője működött.
1954-ben a mozi épületének elbontásakor a bal oldali ívet befalazták, majd 1958. április 06-án, a Győri Napok keretében Bástya-múzeum nyílt a falak között:
1970-ben Lőrincz József Ybl-díjas építész tervei alapján nekiláttak a vendéglátóhely kialakításának.
A Kisalföld napilap 1971. július 07-i száma így írt: „Győrött a Nyugat-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat építteti a Vaskakas borozót. Györgydeák János, a vállalat szervezési és technikai csoportjának vezetője az új győri vendéglátóhelyről a következőket mondta: – A győri vár Káptalandomb alatti részét felújították. Oda került az a muzeális értékű római kori kőanyag, amely régebben az úgynevezett kőtárban volt látható. A volt kőtár mintegy 500 négyzetméter nagyságú helyiségét kapta meg vállalatunk, és ott épül a Vaskakas borozó és étterem. Bejárata a Köztársaság térről nyílik. A boltíves előcsarnokból a ruhatáron keresztül jut el a vendég az étterembe, amely téglapillérekkel és boltozatokkal elválasztott összefüggő teremsor. Az étteremhez csatlakoznak a mellékhelyiségek és a konyha. A raktárakat a Köztársaság tér 4. számú házon keresztül közelíthetjük meg. Az étteremből pár lépcsőn jutunk fel a díszcserjékkel beültetett tetőteraszra, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Rábára és Közép-Európa egyik legszebb terére, a Köztársaság térre.
Győrött eddig még nem volt ilyen tetőteraszos étterem ( de volt, a Korzó, a Baross úton, a szerk. ). A bejárati előcsarnok, az étterem oldalfalai és a boltíves mennyezet eredeti nyers állapotban maradnak meg. A padozat teljes terjedelmében ruskicai fehér márványból, a lépcsők pedig tardosi vörös márványból készülnek. A bejárati ajtók és ablakok anyaga tölgyfa. Egyszerre 300 személy foglalhat majd helyet a hangulatos, szép, de II. osztályú árakon üzemelő Vaskakas borozóban. Az étkészleteket és a tetőterasz ülőhelyeit a Zsolnai Majolikagyár készíti. A bútorokat Keszthelyen, a Balaton-vidéki Állami Erdőgazdaság faipari üzeme gyártja, a bronz és vörösréz díszítéseket pedig a pannonhalmi termelőszövetkezet.” Imre Béla
Az átadás után készült fotók a belső részről:
Egy „eltérítő” útmutató tábla, mely pont ellenkező irányba mutat a Radó-szigeten 1981-ben:
Végül álljon itt a „stáblista”.
Felhasznált irodalom:
Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935. A győri vármúzeum terve. Valló István
A Győri Tervező Vállalat kiadványa a Vaskakas Tavernáról, 1970
Kisalföld napilap, 1971. július 07 / Imre Béla cikke