A Lloyd vigadó


1930. november 8-án nyitotta meg Győrött a Vigadót a Lloyd épületében Raduly Sándor vendéglős és kávés.

A Széchenyi tér keleti oldalát a győriek körében ma is „Lloyd”-ként emlegetett hatalmas épület zárja le. Méretei miatt sokan úgy gondolják, hogy nem igazán illik a barokk térre. Évszázadok alatt, folyamatos átépítésekkel alakult ki mai formája. Története során különféle célokra használták, de egységesen elmondható, hogy mindig is a győri társasági élet meghatározó helyszíne volt.

 A jelenlegi épület helyének egy részén állt a XV. század végén a székesegyház alapítványi vagyonához tartozó nagy vendégfogadó, melyet a káptalan kezelt. Már ekkor „nagy házként” emlegették. Az 1566-os nagy tűzvész valószínűleg elpusztította a vendégfogadót, melynek csak a pincéje maradt épségben. A káptalan ezt bérbe adta, föléje újra boltokat épített.

A XVII. században a vár őrségének laktanyájaként működött, akkori elnevezése szerint ez volt a fővárta.

A téren lévő házhelyet, amelyen a fővárta is állt Nigl József aranyműves vette meg 2781 rénes forintért. Itt azután házat épített, amelyet 1786 októberében Tummelhauser Mihálynak adott el 6000 rénes forintért. 1788 májusában ismét gazdát cserélt az épület, Párdorf Péter tulajdonába került át, ugyancsak 6000 forintért. Az új tulajdonos kávéházi jogosítványt szerzett, és az épületet kávéházzal, valamint „táncvigalmi helyiségekkel” bővítette. Örökösei 1813-ban eladták Jankó János megyei pénztárnoknak, aki a kávéházat és az épületet bérbe adta. 1826-ban Lénhard Ferencre szállt a tulajdonjog, aki költséges átalakításokba kezdett, többek között előcsarnokot is épített. Az épület és a kávéházi jogosítvány 1838-ban Wakatzek Vincére szállt át. Itt működött a Vigadó, vagy az akkori nyelvújítás szava szerint a Vigarda.

Voltak olyan idők, hogy a legkedveltebb szórakozási hely volt sok esztendőn keresztül. Voltak olyan idők, hogy nem lehetett asztalt kapni, mind foglalt volt. A Vigadót Győr város és megye előkelőségei látogatták. Konyhája messze földön híres volt, és jó borokat szolgáltak fel. Aztán jöttek a rossz napok, évek. 1930-ban néhány hónapra be is zárt.

Raduly Sándor látott benne fantáziát és kibérelte a Vigadót. Közel 16000 pengő költséggel teljesen átalakítatta helyiséget.

A Széchenyi tér a Lloyd palotával (Képeslap, pb. 1931)

Raduly Sándor 1930. november 8-án nyitotta meg vendéglőjét.

A Vigadó hirdetése (Dunántúli Hírlap, 1930. 11. 09.)
Öregcserkész álarcosbál a Lloydban 1934. február 3-án. (Kép: Majorné Kőberl Judit)
A Mária-oszlop a Széchenyi téren. Jobb oldalt a Lloyd-palota a Raduly étteremmel ( Kép: fortepan_118700 / Új Nemzedék napilap)
A Lloyd palota 1940 körül

A II. világháború idején ez az épület is károkat szenvedett. 1948-ra helyreállították, majd 1949-ben államosították.

1949-től SZOT-székházként és megyei kultúrotthonként üzemelt. Az 1956-57-es felújítás szocreál szellemben történt. Ekkor került fel magasan a kapu fölé néhány, a korszakot jellemző díszítőelem, illetve a kaputól balra, csaknem az épület sarkánál, nagyméretű márványtáblán egy Juhász Gyula-versidézet. Az 1970-es ’80-as években volt mozi, kamaraszínház, gyűlések, árverések színtere. Ez időszak győri diákjai bizonyára szívesen emlékeznek rá, hiszen a városi gimnáziumok éves báljait jórészt itt rendezték.

Felhasznált irodalom:

Győri Szalon A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

kilenc + tizenkilenc =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját