Hab Mária-szobor


A karmelita templom főbejárata melletti fülkében Győr egyik legszebb barokk szobra látható.

A magyarországi barokk szobrok egyik legszebb példányát az árvíz emlékére állították fel Győrött a Rába szigetén 1754-ben. Egyes műtörténészek Diego Carlonénak, a hazánkban 1616 – 1717-ig tevékenykedett olasz építész család tagjának tulajdonítják, mások szerint Giovanni Giuliani a készítője. Jelenlegi helyén 1891 óta látható az egy méter magas posztamensen álló két és fél méteres Hab Mária-szobor. Nevét onnan kapta, hogy a legenda szerint megállította a Rába folyó hömpölygő áradatát. Írásos adatok szerint, a győriek hajdan “Bécsi kapu előtti”, majd “Séta téri” Mária-szobornak nevezték.

A Hab Mária-szobor 1960 körül (kép: Jenei – Koppány: Magyar műemlékek – Győr, 1964)

A barokk alak kissé előrehajlik. Mária leomló és dereka köré csavarodó redős ruhában földgömbön áll, karját mellén keresztbe fonja. A szobor anyaga puha mészkő. Részben az időjárás viszontagságai ellen, részben a melegebb hatás kedvéért egykor kék színűre festették.

A Hab Mária-szobor 1965-ben. (Fotó. Reismann Marian)

Az évek folyamán a glória “elveszett”

A hab Mária-szobor a ’80-as évek végén

Felhasznált irodalom:

Jenei – Koppány: Magyar műemlékek – Győr, 1964

Győr, Panoráma útikönyv, 1974

Boros Lajos – A győri karmelita templom, (Corvina, 1980)

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat Facebook-on, illetve már itt, a weboldalon is.

Havi rendszeres támogatást az alábbi gombbal és az összeg kiválasztásával kezdeményezhetsz:

You may also like

Szólj hozzá!

Főszerkesztő

Kozma Endre

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”