Győr város kapukulcsai

Győr városának kapukulcsait Almai Ecker János készítette a város megbízásából, az alkalmat V. Ferdinánd ünnepélyes győri bevonulása jelentette 1839. június 10-én.

A Historia, 2. évfolyam (1929.) 7- 8. számából, – Hadimúzeumi Lapok, Dr. Bevilaqua Béla: Győr város kapukulcsai.

„A M. Kir. Hadtörténelmi Múzeum tulajdonában levő két ezüsttel futtatott rézkulcs kovácsolt, fűrészelt, öntött munkájú, nagyméretű darab. (Legnagyobb hosszúságuk: 252 mm, legnagyobb szélességük: 102 mm, súlyuk: egyenkint 630 gram.) A végső cizelláló munka hiányzik róluk, az élek durvák, az öntési felületek szemcsések. Bár ötvösmunkájúak, mégis — mivel nemtelen fémből készültek — hiányzik róluk a mesterjegy is. Az arányok nem kifogástalanok, a hatalmas kulcsfülhöz képest a nyél rövid, s a toll kicsi. Az elgondolás több szerkezeti hibát mutat: a nyél egy semmivel meg nem okolt kockába megy át, ezt indokolatlanul két gyűrű közé foglalt golyó folytatja, az ez után következő golyóból minden szerkezeti indokolás nélkül lendül ki a két újbarokkos, roccaille-szerű páfránylevéllel díszített sín, melyek ugyancsak indokolatlanul egy rómaias renaissanlce-os empire-os rózsával díszített korongot fognak össze. A monogrammok betűinek tartó postamentója szerkezeti logika nélkül szorul bele a roecaille csigás volutájába, a monogramm betűi túlzottan nagyok. A toll a XVII. századi bösztörzávárok kulcsainak bevágásait görögösködő méandérvonalban oldja meg. Mindezt összevetve, a kulcsok nem nevezhetők a XIX. század első fele nemes magyar ötvösmívessége egyenlőrangú jelenségeinek.
Egészükben nézve azonban mégis elég jó benyomást adnak és némi klasszikuskodó, de már mintegy az újbarokk felé hajló átmeneti „Biedermeyer”-es empire-félét mutatnak.

A fényképen kicsinyített ábrázolás, az aránytalanságokat jobban láttatja.

Az említett két kocka szemközti lapján „10-a Junij 1839″ kurzív vésésű dátum (1839, június 10-én). Az F V és M A monogrammok véleményünk szerint a F(erdinandus) V. M(aiestas) A(postolica) megoldást adják. Mivel e korszak rendes közismert királyi címzése „Caesarea Regiaque Apostolica Maiestas” vagyis „Császári és Apostoli Királyi Felség”: e rövidítés nyilvánvalóan a magyar királyra vonatkozó „Regia Apostolica Maiestas”-t rövidíti, ezáltal a „császári”-t is elmellőzve s a magyar király címének „apostoli” címét is kiemelve.

A wieni volt K. u. K. Heeresmuseum katalógusa azt írj a a győri kulcsokról: „Győr városa kulcsa, ezüstözött rézből, áttört és díszítményes fogóval, melyen I. Ferdinánd császárnak, mint V. Ferdinánd néven magyar királynak és nejének, Mária Anna császárnőnek kezdőbetűi láthatók, a kulcsok »10. Junii 1839.« dátumot viselik. E kulcsok — melyek I. Ferdinánd császár fogadtatására készültek, az 1869-i lelőtár szerint Győrnek 1849 június 28-án történt bevételekor adattak át ő Felségének, Ferenc József császárnak. A múzeumba 1863-ban kerültak a kulcsok az Arsenálból.”

A katalógus fenti adatai hibásak. A kulcsokat Ferenc József soha át nem vette, az M A monogramm nem a császárnő nevét jelenti.

Mindez a rendkívüli műveltségű Almai nemes Ecker János nemes insurgenis huszárfőhadnagy kortörténetileg abszolút értékű naplójával igazolható.

A napló a kulcsokra vonatkozó osztrák katalógusi adattól függetlenül igazolja a darabok hitelességét, ugyanis a napló szerint V. Ferdinánd 1839. június 10-i Győrré történt ünnepélyes bevonulása alkalmára csináltatta azt Almai Ecker János a város megbízásából. Az 1838-ban trónra lépett király ugyanis megkoronáztatása után végigjárta Magyarország városait, így Győrt is. Ősi szokás szerint a Souverain a kulcsokat átvette, de rögtön vissza is adta a városi Tanácsnak. Ezzel kifejeződött a Város hódolata is, de „szabad királyi Város” voltában adott függetlensége is: a csak a királytól függő nemesi jogot gyakorló, pallosjogos, országgyűlésre követet küldő „szabad” város volta.

A város korábbi kulcsairól érdekes dolgot közöl a naplót feldolgozó Lám Frigyes. E közlés szerint Győr korábbi, alkalmasint a XVIII. század elejéről való kulcsait Napoleon vitte magával ismert győri tartózkodása alatt. Állítólag Horace Vernet (1789—1863), a híres csataképfestő és illusztráló a győri csatát is megörökítette, a festményt állítólag a párizsi „Musée du Louvre” őrzi, állítólag a „La Battaille de Raab 1809″ felírást viseli.

Az idézett közlés szerint a históriai panneau az előtérben Napoleont ábrázolja, amint maréchaljai és tábornokai élén a háttérben levő harminc félholdas, minarettes-mecsetes város kulcsait veszi át egy keleti öltözetű hódoló csoporttól, melynek több szerecsen tagja van. Oldalt teveháton ülő lefátyolozott nők láthatók. Lám Frigyes, véleménye szerint Horace Vernet
az egyiptomi hadjárat valamely arab városával tévesztette össze Győrt, ezért helyezte arab, keleties keretbe. Mindez azonban nem zárja ki, hogy Horace Vernet-nek mégis van egy ilyen vászna, melynek tárgya tényleg Győr kulcsainak átadása. Ebben az esetben Vernet esetleg valamely régebbi XVII—XVIII. századi vedutagyüjteményben találhatta meg Győr erősen törökössé stilizált ábrázolását, avagy tényleg a franciák máig hagyományos földrajzi tájékozatlanságával gondolta el Győrt arab keretben. Ha igaz az, hogy Napoléon magával vitte Győr kulcsait, akkor érthető, hogy a város adott alkalommal 1839-ben sietve új kulcsokat csináltatott.

V. Ferdinándnak tehát átnyújtották a díszkulcsokat, aki azokat — ősi szokás szerint — visszaadta a Tanácsnak. Egészen más volt azonban a helyzet, amikor 1848 december 27-én Von Windisch-Graetz herceg, mint hódoltató vonult be az agyongyötört városba. A kulcsokat átvette, s hadijogon, mint jelképes jogszimbólumot magával vitte. A XVII. században az elfogott fővezéri sátort, a lovasezredek fanfarejának üstdobtakaróit, trombitatakaróit és a gyalogezredek zászlóit volt szokás átadni-átvenni. Mindennek pótló utódául a kulcs maradt meg.

Almai Ecker János naplója Győr szomorú szabadságharckori karácsonyáról is megemlékezik. Görgey fővezér ezek szerint december 26-án kezdette meg visszavonulását, másnap hajnalban 12.000 főnyi serege már teljes egészében mozgásban volt Gönyű ós Bábolna irányában. Déli egynegyed tizenkettőkor már Von Schwarzenberg herceg táborkara jelent meg a városban, utána pedig Ottinger tábornok. Von Windisch-Graetz herceg háromnegyed kettőkor vonult be három hadtest élén.
Ősrégi szokás szerint azonnal a Városháza előtt állott fel, mivel a közfelfogás a szabadságharc idején is a Városházát tekintette a Város birtoka jelképes helyének. Győr város Tanácsa kényszerű meghódolása jeléül ott, az akkori Városház-téren adta át a hercegnek a szóban lévő kulcsokat. Ezek tehát hadijogon kerültek Bécsbe, mint meghódoltatott város kulcsai.
Június 28-án volt a győri csata.

Ecker részletesen leírja az eseményeket. Délután félhatkor egy osztrák lövészosztag (Füsiliere) vonult be a Bécsi Kapun. A fiatal Ferenc József császár tábornoki díszben, fivére, Ferdinánd Max főherceg — a későbbi mexikói császár — „Chevaux-Legers” ezredesi formaruhában vonult be.

A városi Tanács a mai Erzsébet-téren állt fel, mivel a bevonulás a Rába hídján át történt, kapuszárnyakból hevenyészett padlókon.

Lám Frigyes megemlíti, hogy a császár gyalog jött, nem a Zedlitz híres költeményében leírt módon: „égő zsarátnokon át tajtékozó paripán, a legsűrűbb golyózáporban, hogy első legyen Győrött és felemelje a véres porba hullott magyar Koronát”. Jankó, magyar polgármester elmenekült és nem vett részt a bevonulás alkalmával történt fogadtatáson. Vagyis nem Ferenc József vette át a szóbanlévő díszkulcsokat, nem 1849 június 10-én volt Győrött, hanem június 28-án, a kulcsokat pedig Von Windisch-Graetz herceg vette át 1848 december 27-én, majdnem pontosan délután két órakor.
Június 29-én 16 zászlóalj orosz gyalogság vonult be Győrré.
Szeptember 4-én a Gönyű felé igyekvő Haynau érkezik a szerencsétlen városba, mely kulcsaitól megfosztva a „hódoltatott tartomány” sorsát érte meg.
Kulcsait a szabadságharc legérdekesebb ereklyéinek tekinthetjük.„
Bevilaqua-Borsody Béla.