Győr gyáripara 1905

Győr gyáriparáról közölt cikket a Győri Hírlap, 1905. december 23-i száma.

„Itt, ebben az országban ne lehetne ipart fejleszteni? Itt,ebben az országban kellene tétlenül nézni a teremtés két leghatalmasabb tényezőjének, a földnek, és a népnek egyoldalú érvényesülését?
Itt kellene eltűrni, hogy a magyar faj egyes vidékeken talajt veszít saját ősi területén? – E szavakat írja Szterényi József kereskedelmi államtitkár a „Honi Ipar“ karácsonyi számának vezércikkében.
A város ipari és kereskedelmi karaktere a múlt idők történtéből alakult ki.  Vízi  útja segítségével volt virágzó ipara, mikor pedig az országban megkezdték a vasútépítést és Győr az első fővonalba került, még nagyobb biztossággal terveztek Győrre gyáralapításokat. A gyárváros Győr alapvető iparvállalatai a Kohn-olajgyár (Gyár-u. 3.), amely a múlt évben milliós befektetéssel a kontinens legmodernebb olajgyári telepévé alakult át,

Neubauer-gyufagyár (Kálvária u. 55.), amely folytonos fejlődés után a Vesuvius-részvénytársaság próbált szakértő tulajdonosainak vezetése mellett tökéletesedett tovább,

a Győri légszeszgyár (Budai-ut 1.),

a szintén  haladáserős befektetéseivel, a Meller olajgyár (Vásártér 4.) , mely az egész európai piacra közvetíti Győr hírét,

a Stirling szappangyár (Kossuth-u. 36.) mely régi hírnevét a modern fejlődéssel lépést tartva öregbíti,

a Romanek kékfestőgyár (Festő-utca 19.), a mely évtizedek óta az egész Dunántúlon híres,

a több év előtt nagy áldozatokkal új befektetésekkel létesített Schlesinger-örökösök kiváló hírű ecetgyára (Gyár-u.),

 a Neubauer és Wittmann ecet, valamint erős versenyképességű likőrgyár (Kohn-u. 8.),

 a régi és országos tekintélyű Back-gőzmalom (Hosszú utca 25.),

az erős üzleti alapokon kifejlődött Jankovits-gőzmalom (Hosszú-utca 20.),

a kicsi utifücukorkából kinőtt pompás Schmidl-gyár (Gyár-u. 15.), Gerbaudra emlékeztető finom cukorkáival, párisi zamatú csokoládéjával és máris versenyen fölül kerekedett kakaóval,

Hamarosan ennyi kitűnő hírű vállalatot; tudunk kiemelni Győr ipartörténetéből, a melyben új fejezetet nyitott meg a Szeszgyár (Budai u. 3.), előbb rossz konjunktúrákkal küzdve, de utóbb megtalálta hivatott vezetését és nemcsak, hogy ma vezet az országban  (berendezése a legmodernebb Európában) de időközben Hamuzsírgyárat is létesített, most pedig a gyógyáruk gyárát készíti elő.

Régi gyárhelyiségei segítették elő a Magyar Vaggon- és Gépgyár (Homokgödör-szer 5.), a Dunántúl legnagyobb ipartelepének, létesítését. Csodás az iparvállalat folytonos fejlődése, sorra létesültek a vaggongyártás speciális osztályai, majd a motorkocsigyártás, az automobil-osztály, még előbb az akkumulátor-gyár, két év előtt a hídszerkezet-műhely, valamennyi tökéletes berendezésével versenyen kívül helyezi gyártmányait minden piacon, a hova elkerül. A nyáron a patkógyártást is bevezette a vállalat.

E hatalmas és sokaságú vállalat nagy alkotásokra hivatott-zseniális főintézője, – Lederer Ágoston (Böhmisch Leipa, Csehország, 1857. május 3. – Bécs, Ausztria, 1936. április 30.: vállalkozó, gyáralapító) – ezúttal három hónapot töltött Győrött, most költözött vissza, családjával Bécsbe, honnan a tavasszal ismét huzamosabb, időre  tér vissza.
Érdemes megfigyelni a két képeslapon, mennyit változott a vagongyár pár év alatt.

Az új létesítmények sorában előkelő helyet foglal el a Koestlin és társai piskótagyár (Gőzmalom-tér). A gyárat Back Hermann létesítette, de néhány évig szünetelt az üzem, mikor azután Koestlin Lajos és társai hozták ide kiváló szakértelmüket, csakhamar kiszorítani kezdte a világpiacon az eddig dominált, angol versenyt.

Az új ipartelepek sorába illeszkedik a Selyemfonógyár (Újváros, a Bécsi országút mellett),

a Kuffler-nádfonó gyár (Budai-u. 2.), 

Klein Samu és társainak seprőgyára (Dunaszer 26.),

a Steiner és Sulczbek seprő és kefegyár (Árpád-u. 71.),

 az Árpás-cukorkagyár (Simor-tér),

Redlich és társa szalámigyár (Rákóczi-u. 55.) .

A legújabb gyárépítési fejezet kiváló alkotása a Leon-szövőgyár (Fehérvári-út), a mely most alakult át részvénytársasággá. Elnöke, Elek Pál, a napokban tekintette meg a győri gyárat, amelynek fejlesztésére nagyszabású tervei vannak. Bevezetésül újévre negyven új szövőszékkel bővül a berendezés.

Hatalmas vállalata lesz városunknak Grab M. és fiai viaszkos- és bőrvászon, padlókárpit-gyára (Fehérvári út), a mely májusban kezdi meg üzemét.

 Épülőfélben van Kolb J. papirmachégyára.

A gyáripari szakra, tartozik a város villamostelepe a mely 500 lóerőre berendezve indította, üzemét és egy év múltán meg kellett duplázni a berendezést. 

Gyáraink, számát szaporítják a szikvízgyárak, Weisz Hermané a legrégibb (Erzsébet-tér 4.), utána Krämer Henrik  (Rákóczi-u. 61.) létesített egyet, hat év előtt pedig a Vendéglősök és kávésok szövetkezete (Teleky-u 51.) létesített szintén virágzó erős gyárat.

Vízi és vasúti utaink, szárnyvasúti hálózatunk, az épülő téli (leendő kereskedelmi) kikötő mint segítő eszközök járulnak ahhoz, hogy a meglevő gyárvárosi, a lapon az új Győr folyton előre haladjon és fejlődjék. Itt tehát az iparpolitika reális törekvések jól kikészített biztos talajt találnak.”

A felsorolás nem teljes hisz számos más üzem is létezett akkoriban Győrött.