Loading

×

Újváros-Sziget

Simor János püspök tere (Engels tér) 21.

2017-09-27

A tér nyugati oldalán található az 1862-ben épített romantikus stílusú zárdaépület.

A tér felé forduló „U” alakú épületben Simor János győri püspök által 1862-ben alapított Irgalmas-nővérek zárda működött, mely kórház is volt. Az apácák először a város szegényeinek gondozását vállalták, óvodát működtettek. 1865-től leányiskolát szerveztek, 1908-ban emeletes iskolát építettek, mert a zárda szűknek bizonyult. 1948-ig az államosításig tanítottak. 1944-ben itt volt a gettó központja.

Képeslap 1900 körül (Kép: Galambos Krisztina)

Szent Vincéről nevezett szatmári irgalmas nővérek győrszigeti rendháza és iskolája (Kép: Pretz György)

A zárda és a leányiskola épülete 1950 körül

A leányiskola a Márvány utca felől. Ma a kukoricaföld helyén házak állnak. 1950 körül

A zárda hátsó homlokzata romos állapotban

Az épület felújítás után

Felhasznált irodalom:

Jenei – Koppány: Magyar műemlékek – Győr, 1964

Orbánné Dr. Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások, 2006

Címkék: iskola, kórház, püspök, Sziget, zárda

Szerző: Kozma Endre

01 hozzászólás

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

1 hozzászólás

Orbánné Tóth Márta
2019-09-22 at 18:47

Ma milyen funkciót tölt be az épület, és jól tudom-e, hogy a 60-70-es években orosz iskola működött benne?

Reply

Szólj hozzá! Válasz megszakítása

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”