Győri iszkápások


Az „iszkápás” elnevezés az akkor legfontosabb szegkovács készítményt, az iszkápát idézi fel. Az iszkápa a hajó, ladik és csónak készítésénél használt U-alakú kovácsolt szeg.

A győri szegkovácsokra vonatkozó egyik legrégibb írásos dokumentum a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum őrzött, 1789-ban készült térkép, amely bizonyítja, hogy a szegkovácsok egy népesebb csoportja már a 18. század végén Győrben élt és dolgozott.

Térképrészlet 1789-ből a „Czigány Lapos” jelölésével. (forrás: Borbíró – Valló: Győr városépítéstörténete 1956)

A térkép feltünteti a „Cigány-Lapost” megemlítve, hogy ott dolgoznak az iszkápások.

Nem véletlen, hogy a győri szegkovácsokat a hajóépítésnél használt szegről nevezték el. A 19. század második feléig a folyók városa számára a jólétet a folyókon, mint természetes közlekedési útvonalakon lebonyolított kereskedelem, elsősorban a gabonakereskedelem biztosította. A kereskedelemhez kapcsolódó iparágként a városban virágzott a hajóépítés, és az „iszkápa” keresett cikk volt.

Iszkápás cigányok a Festő utca végén 1909-ben. (forrás: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum
leltári szám/regisztrációs szám: 263)

Az iszkápás munkahelyét általában háza közelében alakította ki. A tűztér egy sor téglával körülhatárolt, középen agyaggal bélelt terület volt. Ezen szabadon égő koksszal tüzeltek, a tüzet fújtatóval élesztették. Általában a tűztér mellett egymással szemben két kovács dolgozott. A kovácsok térden felülérő földbe vájt gödörben álltak, így a felfelé húzódó káros gázok hatását kevésbé érezték. A tűztér jobb oldalán volt az üllő, melyneka a hegyes végét nem használták.
Az iszkápás a bal kezében levő fogóval tartotta az üllőn a munkadarabot, jobb kezében volt az alakító szerszám, a kilós kalapács.

A győri szegkovácsok népes közösséget alkottak, 1895-ben még 376-an foglalkoztak a mesterséggel. A szakma művelőit szoros családi kötelékek is fűzték egymáshoz. A mesterség apáról fiúra szállt.

A győri gabonakereskedelemnek a 19. század utolsó évtizedeiben bekövetkezett lassú hanyatlása a győri iszkápások számára is rossz időket hozott. Amikor az egyre jobban meginduló vasútépítés miatt a vízi úton történő szállítás gazdaságtalanná vált, az iszkápások is a vasútépítésnél használt szegek (sínszegek) készítésére álltak rá.

Működésük fénykorának emlékét őrzik, és eredeti lakhelyükre utalanak az Iszkápa köz, Tűz utca és a Zúgó utca nevek.

Az 1980-as évek végéig működött a „Szegkovácsok kisszövetkezete” a Kossuth Lajos utca 136. szám alatt.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

18 + 13 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját