Vagonhíd a főiskolának


A RÁBA Magyar Vagon- és Gápgyárban 1976. 04. 29-én készült el a vagonhíd a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola építéséhez.

A készre szerelt vagonhidat május 13-15-én a győri ÉPFU vállalat szállította az építkezéshez. A szerelvény a Belvárosban és a Kossuth hídon nem fért el, ezért kerülővel, a mecséri Mosoni-Duna hídon át vitték Révfaluba.

A vagonhíd felkészítése az útra. (forrás: RÁBA fotótár / Szabó János.)

„A tanulmányi tömböt a laboratóriumokkal összekapcsoló folyosó-híd szerkezeti és formai megoldása nemzetközileg is újszerű, mert a 25 m fesztávú folyosó, önhordó vasúti kocsi szekrényként a vagon-gyárban készült és teljesen készre szerelve került elhelyezésre.” (Magyar Építőművészet, 1978/2)

A vagonhíd 1978-ban (Fotó: Kummer Gyula)

„A Magyar Vagon- és Gépgyár érdekes ötlettel és ajándékkal lepte meg a főiskolát. A laboratóriumokat és- a tanulmányi épületeket egy, a Rábától kapott vasúti személykocsival kötötték össze. Ez a nagy tetszést aratott megoldás biztosítja most a fedett átjárót a két épületkomplexum között.” (Kisalföld, 1977. 02. 26.)

A dátumokért és a fotóért köszönet Szabó Jánosnak, a RÁBA Technológiai Centrum nyugdíjas tárlatvezető és archívumkezelőjének.

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

12 − hét =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját