Haverok, buli, Dunapart
Friedery László (Misó) és haverjai a Varga-kőnél és a pataházi Dunaparton 1961-ben.
„Hajdanában a Vargakőnél /nem tudom, így kell-e írni/ zeneszó mellett /herfli/ szórakoztunk. Mi úgy hívtuk ezt a rész: LÉBE. A négy szereplő közül már csak egy van.” – írta Friedery László a képekhez.
„1961 tavaszán, sőt egész évben „nagyon keményen” készültünk az érettségire. Révfalusi történet. Többnyire a Dunaparton, Pataházától a Lébéig (Vargakő). A Homokoson is foci közben, az ETO Csónakházban két ulti közben, a Kovács kocsmában (hol van az már?) két sör közben.
A kőfalon (az egykori töltés) szoktunk összejönni a Torkos kertnél. Dusa Laci, (Poc) herflizett (harmonika), mi meg énekeltünk. Knausz Robi (Kenéz), Kunert Miki (Kunyó), Friedery Laci (Misó) és még mások, akik időnként hozzánk csapódtak. Voltunk néha vagy tízen is. Akkor kezdett divatba jönni a jóga. A Lébénél gyakoroltunk.
A Püspök-erdőből átúsztattunk fát és trambulint építettünk. Ja, és nem tanítottak bennünket úszni, automatikusan ment. Sajnos a fákat vissza kellett úsztatnunk, jött a „közeg”. Honnan vették észre??? Közben szólt a zene, táskarádió, kecskebéka comb sütés stb.
Ilyenek voltunk. Rég volt, de szép volt.”
Fotók és szöveg: Friedery László
