Haverok, buli, Dunapart


Friedery László (Misó) és haverjai a Varga-kőnél és a pataházi Dunaparton 1961-ben.

„Hajdanában a Vargakőnél /nem tudom, így kell-e írni/ zeneszó mellett /herfli/ szórakoztunk. Mi úgy hívtuk ezt a rész: LÉBE. A négy szereplő közül már csak egy van.” – írta Friedery László a képekhez.

Vidám társaság a Varga-kőnél

„1961 tavaszán, sőt egész évben „nagyon keményen” készültünk az érettségire. Révfalusi történet. Többnyire a Dunaparton, Pataházától a Lébéig (Vargakő). A Homokoson is foci közben, az ETO Csónakházban két ulti közben, a Kovács kocsmában (hol van az már?) két sör közben.

A kőfalon (az egykori töltés) szoktunk összejönni a Torkos kertnél. Dusa Laci, (Poc) herflizett (harmonika), mi meg énekeltünk. Knausz Robi (Kenéz), Kunert Miki (Kunyó), Friedery Laci (Misó) és még mások, akik időnként hozzánk csapódtak. Voltunk néha vagy tízen is. Akkor kezdett divatba jönni a jóga. A Lébénél gyakoroltunk.

A Püspök-erdőből átúsztattunk fát és trambulint építettünk. Ja, és nem tanítottak bennünket úszni, automatikusan ment. Sajnos a fákat vissza kellett úsztatnunk, jött a „közeg”. Honnan vették észre??? Közben szólt a zene, táskarádió, kecskebéka comb sütés stb.

Ilyenek voltunk. Rég volt, de szép volt.”

Fotók és szöveg: Friedery László

Címkék: ,

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

kilenc + tizenkilenc =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját