Az 1000.


A győri vagongyárban 1958. május 14-én adták át az 1000. szovjet vasúti személykocsit.

„Huszonöt méteres, csillogó sötétzöldre festett testével, vakítóan villogó ablakaival, fellobogózva, virágdíszbe öltöztetve áll a Vagongyár udvarán az EZREDIK. Oldalán tábla: „Győr—Moszkva“.
Felette az ablakban kétnyelvű felirat:

„Az 1000. személykocsi, amelyet a Szovjetuniónak készítettünk. A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozói.”

„Az 1000. személykocsi” (kép: Rába fotótár)

Az ünnepelt „ezredik” köré gyűlnek a délelőtti műszak végét jelző dudálásra a gyár dolgozói, vezetői. Itt vannak a meghívott vendégek is: Mojszejenko elvtárs, a szovjet kereskedelmi kirendeltség vezetője, Rudolf Helmer elvtárs, az NDK magyarországi nagykövete, Kossa István elvtárs közlekedés és postaügyi miniszter, Hidasi Ferenc elvtárs, a KGM Járműipari Igazgatóság vezetője, Török István elvtárs, a Vasas Szakszervezet főtitkára, a városi pártbizottság, a Megyei Tanács és a Vagangyárral kooperáló vállalatok vezetői.

A feldíszített 1000. személykocsi. (kép: Rába fotótár)

A teljes cikk:

Kisalföld, 1958. 05. 15.
Szovjet 4 tengelyes személykocsi és adatai (kép: Rába fotótár)

Kapcsolódó bejegyzés:

Tetszett a tartalom?

Támogsd az oldal szerkesztőit havi pár szár forintos összeggel. Ha csak 500 forinttal támogatna bennünket mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése.

TÁMOGATÁS

kozma.endre

Főszerkesztő // regigyor.hu

A Régi Győr nonprofit kezdeményezésként alakult meg 2010-ben. A oldal szerkesztői szabadidejükben gyűjtik, készítik napi szinten a tartalmakat.

You may also like

Szólj hozzá!

14 − 5 =

Kozma Endre - főszerkesztő

Pro Urbe Győr díj

Pro Urbe Győr díj

„A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

Ha tetszik a tartalom, támogasd a szerkesztők munkáját